Osztályszínjátszó Fesztivál - rendezői szemmel



Vége az Osztályszínjátszó hétnek, minden osztály bemutatta magát. Aki akart, az elment, megnézte. De van egy dolog, amit nem láthat mindenki, mégpedig azt, ami a függöny mögött van. Most benézhettek a 3.a kulisszatitkaiba.

Szeptember:

Úgy a hónap közepe táján az osztályom rendezőt választott. Engem. Jelezném, nem én akartam. Csak a 3.a nagyobb hangú emberei evidensnek vették, hogy én legyek, mivel úgy is mindig én csinálok meg mindent. Bennem két oldal vitatkozott. Az egyik, hogy meg tudom csinálni, és körülbelül én vagyok az egyetlen ember, aki hajlandó túlüvölteni őket. A másik pedig az, hogy rendezőként sajnos nem lehetek főszereplő. Végül az első nyert. Tudtam, hogy az a fajta csapat vagyunk, akik mindig az utolsó pillanatban hozzák össze a dolgokat (lásd gólyabál), ami egy színdarabnál nem éppen előnyös. Ezért a hónap végére összeszedtük a szereplőket.

Október:

Egészen az őszi szünetig jeleneteket állítottunk be (több-kevesebb sikerrel). Igyekeztem határozott, de engedékeny lenni (nem hinném, hogy sikerült). Három hét alatt heti két-három próbával a jelenetek 95%-a kész volt. Persze színpad nélkül. Majd jött a szünet. Pont jókor, hogy kiadjam „házinak” a szövegek pontos betanulását. Reméltem, ez mindenkinek sikerül (sajnos nem).

article_image_2610.jpg

galéria megtekintése

November:

Eléggé stresszes hónap volt. Néha azt hittem, feladom. Mint kiderült, az egyik szereplőm nem tud ott lenni a második előadáson. Keresni kellett valakit, aki elvállalja és betanulja 2 HÉT ALATT! Nagy nehezen megtaláltuk Ed Cootes no. 2-t. (Innen is ezer hála Csintalan Dávidnak!) Majd jöttek a színpadi próbák. Ekkor már nemcsak a mozgásra kellett odafigyelnem hanem, hogy mi lesz a jelmezekkel, a technikával, a kellékekkel és a díszlettel. Néha tényleg azért könyörögtem, hogy hadd tudjak osztódni, mint egy amőba vagy egy papucsállatka. Ott volt például a kritikus 11.11-i próba. Péntek este egy nehéz hét után összeszedni 22-25 főt… Na, azt nem kívánnám a legnagyobb ellenségemnek se! Utána 3 napig nem volt hangom. De komolyan! Ráadásul jöttek a hétvégi próbák is! Szerencsére az utolsó hétre mindenki rájött, hogy nem fog mindene az ölébe esni, és elkezdtek jönni a saját jelmezeikkel és kellékeikkel.

Majd 11.21-ével hivatalosan is elkezdődött a Színjátszó hét (nekünk). Hétfőn énekóra helyett állítottuk be a tapsrendet. Az kritikus pont volt. Egyszerre öten üvöltöttek velem, hogy az én ötletem milyen béna, és a pénteki előadásban sem úgy jöttek be… Akkor jött el nálam a „kész, én kiszálltam”-pillanat. Azt hittem, hogy sikerül bőgés nélkül végigcsinálnom az órát, és majd a szünetben kiöntöm a lelkem a WC-ben, de tévedtem. Csendesen pityeregtem a barátnőimnek, amíg észre nem vették a többiek. Persze ezek után hirtelen sikerül csendesebben megoldanunk a problémát.

article_image_2611.jpg

galéria megtekintése

A hét rohamosan telt, és hirtelen azon kaptam magam szerda este, hogy holnap ilyenkor fellépünk. Gondolom, mondanom sem kell, aznap este nem sokat aludtam. Másnap a főpróba is sikerült, majd egyszer csak ott álltunk az osztállyal, hogy jön a közönség, és minket akarnak látni. Akkor már tapintani lehetett a feszültséget, és ez volt az, ami nagy erőt adott nekünk. Az idő telt, és a közönség röhögött, minden hibát sikerült úgy megoldani, mintha egy beleírt vicc lett volna. Egyszerűen szikráztunk! Amint vége volt a tapsrendnek, kitört belőlünk minden feszültség (kiáltás formájában), de arra lettünk figyelmesek, hogy a nézők még mindig tapsolnak. Háromszor tapsoltak minket vissza, és rengeteg gratulációt kaptunk. Aznap mindenkivel madarat lehetett volna fogatni. Másnapra viszont ez a boldogság önelégültségbe csapott át, és egy sikeresnek nem mondható próba után, teljesen kedvetlenül álltunk ki a színpadra. Senki nem izgult, és ez volt a baj. Ez a halál lazaság meglátszott a játékunkon is, ráadásul nem azt a hangosan hahotázó közönséget fogtuk ki. Egy leblokkolás után, amit egy hatalmas mentés követett (Dávid Árontól), pont jókor jött a szünet. Mindenki csak azt ismételgette: Miért nem nevetnek? Szerencsére ott volt a mi kis rajongótáborunk (a nem szereplő osztálytársak, a családtagok és az iskolás barátaink) akik rögtön látták, hogy baj van, és a második felvonásban már hangosan röhögtek, és megint visszatapsoltak miket. Így fejeztük be az első szereplésünket az Osztályszínjátszó Fesztiválon.

Ha rendező szeretnél lenni, akkor tudd, hogy nagyon sok hangodba és energiádba fog kerülni. Néha úgy fogod érezni, hogy mindent neked kell csinálni (ami részben igaz is). De ne aggódj, a végén úgyis jó lesz (vagy nem).

Ezúton is szeretném megköszönni a támogatást Berg tanárnőnek és Földvári tanár úrnak. A lelkes rajongótáborunknak a hatalmas biztatást, és a fellépőknek, hogy kibírtak, támogattak és segítettek.

article_image_2612.jpg

galéria megtekintése

Noszvai Anna (1.b) beszámolója az előadásról:

Mindkét harmadikos osztály darabját láttam, de nekem az a-sok műsora valamiért jobban tetszett.

A darabban egy lord fia családi okokból el szeretné lopni nagynénje értékes nyakékét, de erre a feladatra Psmith urat, azaz egy profit bíz meg.

article_image_2613.jpg

galéria megtekintése

A történet további részében egyéb, hívatlan szereplők szándékoznak elcsenni az említett ékszert, amit mi, a nézők nevetve figyelünk.

Néhány baki, apróbb hiba becsúszott mindkét előadás során, de azokat a színészek remekül korrigálták, legfeljebb mosolyogtunk ezeken.

Érdekes élmény bármelyik darabbal kapcsolatban, hogy azokat az arcokat, akiket látunk nap mint nap elsuhanni magunk mellett, egy teljesen más szerepben ismerhetünk meg.

article_image_2614.jpg

galéria megtekintése

Akiről ránézésre azt hittük, csöndes, az épp a színpadon kiabál, vagy akit éppen "nagynak" láttunk, az alig mer zavarában megszólalni. :-) A rendezés nekem azért tetszett, mert következetes volt, mindkét előadás alatt ugyanaz történt, nem igazán volt bennük improvizáció (a hibák javításán kívül...).

Összeségében egy jó hangulatú, jól előadott, vicces darabot láthattunk csütörtökön este 7-kor, vagy pénteken délután 4-kor. :-)

article_image_2615.jpg

galéria megtekintése

kapcsolódó cikkek

kapcsolódó archív cikkek

címkék