Újra a Toldyban: Hobotné Molnár Erika



Hobot tanárnő idén érkezett vissza Ausztráliából, ahol egy évet tartózkodott, és élményeiről, tapasztalatairól, majd a visszailleszkedésről mesélt nekünk.

A Tanárnőnek mi tetszett a legjobban Ausztráliában?

Sydney egy hatalmas város, központja teli van kulturális és egyéb programokkal, lehetőségekkel. Komolyan úgy gondolom, hogy ez a tinédzserek paradicsoma. Ezen kívül nagyon érezhető, hogy anyagilag sokkal jobb a helyzet, az átlag is sokkal jobb körülmények között él. Az emberek sokkal nyugodtabbak, elfogadóbbak, nyitottabbak. Sok különféle származású ember van, például afrikaiak, ázsiaiak, fülöp-szigetekiek, és szerintem ez nagyon érdekes.

És mi volt a legnagyobb különbség Ausztrália és Magyarország között?

A legérezhetőbb különbség szerintem az , hogy az emberek nem olyan feszültek, mint itthon, sokkal kiegyensúlyozottabb életet folytatnak, szabálytisztelőbbek, kedvesebbek, sőt nekem úgy tűnt, boldogabbak is. Ott a buszon nyugodtan szóba tudnak az emberek elegyedni idegenekkel is. Itthon ez szinte lehetetlen, mivel ilyenkor az emberre furcsán néznek.

Érdekes lehetett földrajztanárként a Föld egyik legkülönlegesebb helyén élni. Mi volt a legérdekesebb, leglenyűgözőbb? Milyen érdekes állatokat és növényeket látott?

A legszebbnek talán a Red Centert találtam, ami tényleg elképesztő látványt nyújtott. A természet nagyon szép volt. Láttam nagyon sok fajta állatot, amik Magyarországon nem élnek. Például kéknyelvű gyíkot , koalákat , tasmán ördögöt és vombatot is. Amellett a növényzet is nagyon tetszett, láttam sok különleges növényt, mint például eukaliptuszt. Ezen túl elképesztő mennyiségű rovar volt, még a belvárosban is. Nagyon érdekes volt még azt megfigyelni, hogy a helyiek nem bántották a rovarokat, egyáltalán nem is irtottak szúnyogot. Ez nekünk először nagyon furcsa volt, és mikor megkérdeztük, miért nem irtják, visszakérdeztek, hogy miért kéne irtani. Teljes harmóniában élnek az őket körülvevő természettel. Egyik vicces történet az volt, hogy a szomszéd néni hozott egy tenyér méretű pókot, hogy engedjük el a kertben, mert hasznos, és nem értette, miért nem akarjuk elfogadni.

És mi volt az, ami a legjobban hiányzott a Tanárnőnek?

A legjobban talán az osztályfőnökség hiányzott, nagyon sajnáltam, hogy kimaradtam az osztályom első színjátszós előadásából. Ezen kívül nagyon hiányoztak a kollégák, meg az egész toldys közösség. Nagyon hiányzott a tanítás is, szerintem 25 év után ez már levetkőzhetetlen. Amikor valami érdekeset tapasztaltam, láttam vagy hallottam, rögtön azon járt az eszem, hogy ezt hogy lehetne elmesélni a diákoknak.

kapcsolódó archív cikkek

címkék