Sweet Home, Chicago - újra a Toldyban: Makra Tamás



Makra Tanár úr az előző tanévben egy Chicago melletti amerikai középiskolában tanított; ezt a Fulbright tanárcsere keretében szervezték.

Cserepartnere Brian Thelen volt, aki egy évig iskolánkban tanított. Makra tanár urat idegen területen, más oktatási rendszerben szerzett tapasztalatairól és személyes élményeiről kérdeztük.

Hogy tetszett a város?

Nagyon. Annak ellenére, hogy egy nagyvárosról beszélünk, Chicago kifejezetten hangulatosnak és élhetőnek bizonyult. A belvárosban minden egy helyen volt megtalálható: hatalmas parkok, múzeumok, strandok, színházak és felhőkarcolók.

Milyen intézményben volt a Tanár úr, és mit tanított?

A Hinsdale South High School nevű középiskolában, kb. 20 km-re Chicago belvárosától. Brit és amerikai irodalmat tanítottam, ami különleges kihívásnak bizonyult, mivel Amerika előtt itthon csak a másik szakomat, az angolt tanítottam.

Milyen téren látott különbségeket az oktatásban?

Ami meglepő volt számomra, hogy kint a végzős diákoknak nem kell érettségi vizsgát tenniük, ehelyett négy éven keresztül félévenként van egy nagyobb, a félév anyagát átölelő írásbeli vizsga. A diákok nagyon kedvesek és közvetlenek voltak, érdeklődtek Magyarországról és a kultúránkról, néha még órák alatt is, viszont amint számonkérésre került a sor, már nem voltak annyira lelkesek. Sokat beszélgettem velük tanórákon kívül is, mire diákjaim meg is jegyezték, hogy ezt nem nagyon tapasztalták amerikai tanáraiknál. A kinti középiskolákhoz képest egy erős iskolába kerültem, bár az órákat nagyon sokszor meg kellett szakítanom fegyelmezés miatt. Ennek ellenére a tanév végére a diákok megszokták a követelményeket, és nagymértékben javult a helyzet. Igyekeztem sokszor és sok mindent osztályozni, mert rájöttem, hogy a jegyeiken keresztül tudom őket motiválni. Hetente kaptak tőlem jegyet órai munkára, dolgozatokra; a házi feladatot, a felszerelést pedig naponta kellett ellenőrizni ill. osztályozni. Az osztályzási rendszer betűk szerint működik: az A számít a legjobbnak, az F pedig a legrosszabbnak, azon belül pedig vannak plusszok és mínuszok.

Alakult ki esetlegesen barátság kinti tanárok és a Tanár úr között?

A 30 fős tanszéken talán egy igazi barátra tettem szert. Ellentétben az amerikaiakról kialakult képpel, nekem elég zárkózottnak tűntek. Ezt szerencsére a diákok kompenzálták szeretetükkel és érdeklődésükkel.

Hol lakott a Tanár úr?

Általában nemcsak középiskolát, hanem lakást is cserélnek a Fulbright program résztvevői, viszont most ez sajnos nem jöhetett létre, ezért lakást kellett bérelnünk, azonban ennek is volt némi előnye. A lakás a ’miénk’ volt, és nem tettek ki minket, ellentétben egy másik magyar fulbrightos kollégámmal, akinél ugyan megvalósult a lakáscsere, de mivel amerikai cserepartnerének nem tetszett a magyarországi élet, hazament, a magyar családnak pedig ki kellett költöznie a házukból, mindezt télen.

A Tanár úr gyermekei hogyan érezték magukat?

Iskolába, óvodába jártak. Még a csere előtt nagyon izgultak a kiköltözéssel kapcsolatban, de az egy év alatt szerencsére sok barátra leltek, és az iskolájukat, tanáraikat is nagyon megszerették.

Chicago vagy Budapest?

Ha választhatnék a két nagyváros között, inkább az utóbbira szavaznék, mivel ideköt minden. Az ismerkedés Amerikában nem igazán könnyű, és barátságok nélkül nehéz lenne ott leélni az életünket. Turistaként viszont minden évben szívesen visszajárnék Chicagóba.

És a cserepartnernek mi volt a véleménye Budapestről?

Brian szerencsére nagyon nyitott volt a mi kultúránkra, ami honfitársaira szerintem általában nem jellemző. Eleve úgy jött ide, hogy már próbált magyarul tanulni, és el is olvasott néhány művet a magyar irodalom klasszikusai közül. A Toldyban megtapasztalta, hogy milyen a magyar vendégszeretet, kollégáim hamar befogadták, és nagyon sok helyre elvitték. Visszatérése után említette nekem, hogy szeretne még visszajönni, mivel nagyon tetszett neki Budapest. Szerintem nagyon szép évet töltött itt, de összességében én is ugyanezt mondhatom a kint eltöltött évemről.

Esetleg van valamilyen különleges hozzáfűzni való?

Egyik osztályom azt kérte, hogy minden pénteki óra utolsó 15 percében afféle „,magyar kérdezz-felelek” legyen, és meglepő módon nagyon behatóan érdeklődtek a magyar viszonyok iránt. Szóba került többek között a magyar tizenévesek világa, a magyar iskolarendszer, a sportok, nemzeti ételek, italok és a történelem. Illetve volt egy diákom, aki megkért, hogy tanítsam a magyar nyelvre, és így hetente egyszer találkoztam vele ebből a célból. Emellett rengetegen elhatározták, hogy egyszer meglátogatják Budapestet, és talán engem is.

Köszönjük szépen az interjút!

Én is köszönöm!

kapcsolódó cikkek

kapcsolódó archív cikkek

címkék