Osztályszínjátszó Fesztivál - A nagymama



Két egymással szembenálló család legfiatalabbjai szerelmesek lesznek egymásba... Shakespeare-től ismerős lehet a történet, viszont ebben a Csiky Gergely-darabban az idősebbek elfogadóbbak, így kevésbé tragikus megoldások születnek.

A sztori egy 1920-as évekbeli leányiskola kapuja előtt kezdődik; Szerémi gróf unokája franciatanárnak szeretne jelentkezni. Ezzel nem is lenne különösebb gond, viszont mindezt álnéven (Bárány Ernő), ráadásul nagyanyja intézetében teszi. Pontosan ezért szeretné nevelője, Tódorka bácsi lebeszélni minderről, viszont hősünk a szerelmet okolja. Mikor Szerémi grófné meglátogatja növendékeit, bemutatják neki az „új tanárt”, aki magyarázkodásba kezd. Szó esik a kiszemelt hölgyről is, akiben a nagymama rég elvesztett unokájára ismer. Viszont a szülei nélkül maradt Márta szíve Örkényi gróf (a nagymama rég elfeledett szerelme, akivel azóta meggyűlölték egymást) unokájáért dobog...

Nekem kifejezetten tetszett Farkas Dorka (Márta) arcjátéka, nagyon szépen beszélt, hitelesen játszotta a lehetőségek között őrlődő huszonéves lányt. Külön kiemelném emellett Tódorka Szilárd (Serényi Bendegúz) és jegyese (Boros Flóra) fura szerelmét, akik lassacskán 25 éve nem jutottak el az oltárhoz. Seraphine kisasszony mindemellett kissé ketyós, idősödő – bár mindezek ellenére magát még roppant fiatalnak érző – tanár, ami tovább fokozza az egész helyzet komikumát. Trézsi, (Süle Kata) a nagymama barátnőjeként csodás tanácsokat osztogatott az unokákkal kapcsolatban – is. Itt nem különösen a színészi játék, hanem sokkal inkább a szerep tetszett. Ami számomra kevésbé volt hiteles, az a két főszereplő fiú előadásmódja; mindketten hadartak egy picit, viszont szerintem ez betudható annak, hogy először játszottak ilyen nagy közönség előtt.

A díszletekben nem volt semmi rendhagyó, viszont a jelmezek nagyon tetszettek; egyszerű és korhű volt mindegyik, illett a darab hangulatához.

Összességében szívesen ajánlanám másoknak is, de be kell vallanom; az Osztályszínjátszó Fesztiválon látott darabokat azért szeretem, mert azok az arcok, akiket hétköznaponként látok - a büfében, a lépcsőfordulóban, vagy egy tanteremből kijőve - állnak ki a díszterem színpadjára, és alaposan felkészülve előadnak egy darabot. Mindenki egymást bíztatja, segíti ez alatt a hét alatt; pontosan az effajta összetartás miatt családias a Toldy hangulata.

article_image_3915.jpg

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

kapcsolódó cikkek

kapcsolódó archív cikkek

címkék