Újra a Toldyban: Bártfay Réka



Virág Eszter (5.a) készített interjút a Toldyba három év után visszatérő Bártfay tanárnővel.

Néhányunknak rég nem látott ismerős arc, a kisebbeknek inkább új színfolt az iskola életében. Bártfay Réka tanárnő a 2009/2010-es tanév után hagyta el az iskolát, kisfia, Boldizsár érkezése miatt. Most, három év elteltével visszatért a Toldyba, hogy újra németet taníthasson nekünk. Ennek kapcsán beszélgettem vele.

Három év nagyon hosszú tud lenni, ennyit töltött távol a tanárnő a Toldytól. Gyorsan eltelt, vagy lassabban ment, mint a tanítással töltött évek?

Hogy is lehetne ezt jól megfogalmazni? Nagyon másként telt az idő. Az idő múlását nem években fogalmaztam meg, hanem napokban, percekben, hónapokban. Olyan nagy dolog volt, amikor a Boldi egyhetes, vagy éppen 17 hetes lett. Sokszor azt is számon tartottuk, hogy 11 óra 21 perckor aludt el, és 37 percet aludt.

Én még egy nyári szünet után is meg vagyok illetődve az első napon. Nem izgult a Tanárnő, mikor ennyi idő után először kellett újra tanárként reggel iskolába jönnie?

De! Kifejezetten izgultam, és már augusztus közepén elkezdtem készülni az első óráimra. Nagyon komoly óravázlatokat készítettem a teljesen ismeretlen gyerekeknek. Régebben elég volt csak végiggondolnom, hogy mit szeretnék, mit lehet, „vágtam-ragasztottam” és megtartottam az órát.

Könnyen be tudja osztani az idejét a Tanárnő a munka és a család között?

Alapvetően nem tudom jól beosztani az időmet, de most kénytelen vagyok ügyesebb lenni. Nehéz az otthonunkon kívül hagyni az iskolát. Valahogy mindig betüremkedik…

Gyorsan tudnak változni a dolgok, a tanárok, a diákok is cserélődtek az elmúlt három évben. Mennyit változott az iskola, mennyit a gyerekek három év alatt? Voltak meglepő dolgok, vagy nagyjából maradt minden a régiben? Gyorsan ment a visszaszokás a Toldys hétköznapokba? Sok az ismerős arc, vagy inkább új osztályokat tanít a tanárnő most?

Nem szeretnék - illetve nem merek - messzemenő következtetéseket levonni az alapján a három osztály alapján, amelyeket tanítok. Azt látom - és persze számítottam is rá -, hogy Ti (5a) nagyon megnőttetek. Nem is gondoltam, hogy taníthatlak majd benneteket. És persze furcsa, hogy a kacagó, csillogó szemű, mindenért lelkesedni tudó lányok-fiúk helyett komoly, céltudatos felnőtt-kezdemények ülnek velem szemben.

Az új osztályokkal igyekszem megtalálni a hangot, de kicsit többet kell dolgoznom rajta, mint ami igazán jól esik.

A 3. b-sekkel nem volt nehéz dolgom, nekik nem volt még 100 némettanáruk, ők azt hihetik ilyenek a némettanárok. Velük nagyok kellemes, okosak, lelkesek, hagyják magukat.

A 2. a-sok már tapasztalt némettanár-fogyasztók, ők a legtöbb ötletemet kétkedve fogadják. De remélem, ők szoknak meg engem, és nem nekem kell feladnom az alapvető igényemet, hogy én is jól szeretem érezni magam az órákon.

Pontosan az lepett meg, hogy mennyire nem változott semmi, pedig… A kollégáim semmit sem változtak, nem öregedtek semmit, pedig sokukat tényleg három évig nem láttam.

Minden korosztálynak megvannak a maga kihívásai. Mit tart nehezebbnek a Tanárnő, egy kicsi, vagy sok nagy gyerekkel foglalkozni?

Ez így igaz. Nehéz ezt összehasonlítani. Adná magát a válasz, hogy a sok nagy gyerekkel nehezebb, de hisz ez természetes, mert az egy kicsi pont az én kedvenc gyerekem. Mondjuk, sok kicsivel nem tudnék foglalkozni. Kiderült, hogy sokkal fontosabb számomra a ráció, mint gondoltam.

Van a Tanárnőnek valamilyen speciális terve a tanévre, valami, amit kipróbálna, vagy minden ugyanúgy megy majd, mint eddig is?

Már ebben az egy hónapban sok minden újat kipróbáltam. A Quizlet, a Prezi és az Online-Übungok bűvöletében élek. A cetlik már-már a háttérbe húzódtak.

Az utolsó kérdésem az, hogy mit tart a Tanárnő a legfontosabbnak, amit Bolditól az elmúlt három évben megtanulhatott?

Jaj, a Boldi az a Boldi! Empátia, kreativitás, meggyőző erő – erre minden nap nagy szükségünk van. Sokat tanultam a magyar nyelvről, olyan jelenségeket, amelyeket eddig csak a németben és az oroszban láttam. A kérdő mondat hangsúlyozása különösen kedves a szívemnek, az igekötők nem mindig tudnak akkor elválni, amikor kellene nekik, és néha egy-egy KATI-szórend is becsúszik.

Köszönöm szépen a Tanárnőnek az interjút!

kapcsolódó archív cikkek

címkék