Osztályszínjátszó Fesztivál - Hullám (1)



Az 5.a osztály utolsó előadásában a Hullám című Tasnádi-drámát láthattuk.

Egy átlagos gimnáziumban a tanárok azt a feladatot kapják, hogy egy projekthét keretében, interaktívan mutassák be a demokráciát, az anarchiát és az autokráciát. Míg az első két kormányzati forma feldolgozásánál megbuknak a tanárok, addig Dégi Kristóf (Pónya Máté) egyre eredményesebben érzékelteti az autokráciát a diákok saját bőrén. Kristófot vezetőnek választják, a klikkekre bomlott osztály az irányítása alatt kezd egységessé kovácsolódni, a diákok pedig motiváltak, engedelmesek és összetartóak, ami a többi tanár figyelmét is felkelti.

A Hullám - mert így kezdik el hívni a csoportot - nőttön nő, tagjai teljesen a hatása alá kerülnek. Aki nem hajlandó egyenruhát és karszalagot hordani, nem lép be hozzájuk, vagy csak eltérő gondolata támad, kiközösítik, megalázzák. A vezető szerepe látszólag kezd eluralkodni Kristóf felett is. Szembeszáll kollégáival, a Hullám élén átvenné az iskola, sőt, az egész ország felett a hatalmat.

Azonban Kristóf a projekthét utolsó napján tartott nagygyűlésen felfedi, hogy az elmúlt hét eseményei tulajdonképpen csak egy kísérlet elemei voltak, és beszünteti a csoportot. A Hullámot azonban már nem lehet megállítani, Kristóf túl későn parancsol megálljt, ami az egyik elkeseredett diák öngyilkosságához vezet.

A darab választása tökéletes. Kellően humoros, komoly és aktuális, így mindenki számára élvezetes lehet, ha jól van kivitelezve. És az 5.a előadása hibátlanul volt. Az érzelmi hatás eléréséhez nagyon jó színészi játékra volt szükség, és ez a pár mondatos karakterektől (Insperger Samu, Szabó Andris) a monológokkal teletűzdelt főszereplőig (Pónya Máté) kifogástalan volt. A szereposztás és a karakterek nagyon el lettek találva, így megvolt a lehetőség, hogy olyanok is jól szerepelhessenek, akik az eddigi darabokban egyáltalán nem kaptak helyet, vagy csak kicsit (Kocsis Martin, Varga Krisztián), és olyanok maradjanak háttérben, akik korábban a legmeggyőzőbben alakítottak.

article_image_5322.jpg

Káli Ambrus felvételegaléria megtekintése

A díszletre sohasem lehetett panasz, és a mostanin is meglátszott a rengeteg belefektetett munkaóra (Forgách Anna, Kaszás Flóra, Bardócz Napsugár). Az egyszerű tantermet óriási, kézzel festett lepedő dobta fel. A fényeket igen ritkán lehet kiemelni színjátszós előadásokon, de itt nagyon sokat segített néhány drámai pillanat elérésében egy reflektor, vagy éppen a teljes sötétség az utolsó jelenet végén. Az előadás minden egyes percén meglátszott a rengeteg munka és a remek rendezés (Bardócz Napsugár, Lévai Juli). Az 5.a szerintem az idei színjátszó fesztivál legjobb előadását produkálta, én mindkétszer nagyon élveztem, és csak sajnálni tudom azokat, akik lemaradtak róla!

kapcsolódó cikkek

kapcsolódó archív cikkek

címkék