A kommunista diktatúra áldozataira emlékeztünk



„Csepp a tengerben e nyolcezer ember sorsának rekonstruálása.” – mondta Saád József történész-szociológus, a kommunista diktatúra áldozatairól való megemlékezés alkalmából tartott előadásán.

Látszott, hogy komoly kutatómunka előzte meg, és egy gondosan felépített előadást hallgathattak meg az 5. évfolyamos tanulók. Értékét az is emelte, hogy Saád József személyes tapasztalatokkal is rendelkezik a kommunista diktatúra alatt létrehozott ideiglenes táborok kapcsán. Őt és családját ugyanis 1950. június 23-án telepítették ki az ukrán határhoz közeli otthonukból, ahonnan a kormópusztai táborba kerültek. Innen csak néhány gyermekkori emléke maradt, de elmondása szerint rendkívüli érzés volt felnőttként újra elmenni oda, és ezek alapján rekonstruálni a tábor kinézetét.

Az előadás rövid bevezetővel indult. Ebből megtudhattuk, hogy a totális diktatúra 1947-ben kezdődött, és 1953-ig tartott. Ez alatt a hat és fél év alatt nagyjából nyolcezer-ötszáz embert telepítettek ki az otthonából, és vittek internálótáborokba, munkaszolgálatba, közmunkára, illetve helyeztek rendőri felügyelet alá. A számok elborzasztóak, ugyanis a kutatások alapján minden harmadik-negyedik család érintve volt. Ezen kívül érthetőbbé tette a hidegháborús helyzet felvázolását az a néhány idézet, amelyet maga Sztálin mondott a szovjet hadviselésről.

Az előadás második részében közelebbi képet kaphattunk a táborokról. A nagy részük ugyan napjainkra megsemmisült, azonban hosszú évek kutatómunkájának köszönhetően sikerült rekonstruálniuk mind a tizenkettőt, amelyek a Hortobágy és a Nagykunság területén voltak szétszórva. Saád József magyarázatainak köszönhetően el tudtuk képzelni, milyen volt az élet ezekben a táborokban, ahol az embereket hosszú órákon át, kíméletlenül dolgoztatták.

Végül különböző évekből származó képeket vetített a táborokról, amelyeken látszik, hogy az egyébként is ideiglenesnek kialakított épületek hogyan tűntek el, illetve miképpen alakították át őket.

„Magyar Gulág”? Saád József nem szereti ezt a kifejezést, mivel az alföldi táborokat nem teljesen azzal a céllal hozták létre, mint a Gulágot, illetve nem voltak olyan embertelenek a körülmények és a táborokba utazás sem. Azonban fontos, hogy emlékezzünk a kommunista diktatúra áldozataira, még akkor is, ha a nyolcezer-ötszáz embernek a sorsa csak csepp a tengerben.

kapcsolódó cikkek

kapcsolódó archív cikkek

címkék