Osztályszínjátszó Fesztivál - Tíz kicsi néger



Az idei osztályszínjátszó fesztiválról sem hiányozhattak a bűnügyi történetek: ezúttal a 3. b osztály lepte meg a közönséget minden idők talán legismertebb krimijének, a Tíz kicsi négernek a színpadi változatával.

A számtalan filmfeldolgozás, sőt, videojáték mellett ugyanis a könyvnek drámaváltozata is készült. Mivel a műfaj nagy kedvelője vagyok, és egyébként is ez az utolsó évem a Toldyban, így kétség sem fért hozzá, hogy elmegyek legalább az egyik előadásra.

A történet elején tíz, egymás számára ismeretlen személy érkezik egy szigetre, akik ráadásul azt sem tudják, hogy pontosan miért is hívták meg őket. Hamar kiderül, hogy mi a közös bennük: korábbi életük alapján mindannyian felelősek egy-egy (vagy több) ártatlan személy haláláért. Az események színhelyéül szolgáló szobában a Tíz kicsi néger kezdetű gyerekdal olvasható, amelyben sorra elfogynak a címében is szereplő „kicsi négerek”. A történet gyilkosságai a verset követik, ennek megfelelően egy idő után már előre sejthető, hogy ki és milyen módon fog elhalálozni, amelyre a szereplők igyekeznek is felkészülni. Apróbb hiba, hogy véleményem szerint a vers nem volt eléggé kihangsúlyozva a darabban, inkább csak a háttérben megbúvó kiegészítő szerepét töltötte be.

A darab egyébként a krimik egyik jellegzetes alaphelyzetére épül: a szereplők el vannak zárva a külvilágtól, és szépen lassan elkezdenek fogyatkozni. Mindenki elkezdi felállítani a saját elméletét a gyilkos kilétéről, de természetesen a feltételezett gyilkosok is áldozattá válnak. A helyzet akkor válik különösen izgalmassá, mikor már csak ketten maradnak, és…

…bár egyikőjük sem „a” gyilkos, mégsem érik meg a történet végét. Ha már szóba került a gyilkos személye: belső információk szerint a két előadáson más-más szereplő volt a tettes, és mindkettő különbözött az eredeti történetben szereplőtől. Személy szerint nem vagyok híve az ilyenfajta változtatásoknak, nekem valahogy elmaradt a darab végén a rádöbbenés, hogy a gyilkos végig ott lett volna előttünk, csak nem vettük észre. Hozzá kell tenni, hogy a csütörtöki előadást láttam, az előadó osztály pedig pont a történet vége miatt inkább a péntekit ajánlotta.

dscn5364-2016-12-18-17-07.JPG

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

A darabban egyébként több, a hangulatot remekül megteremtő megoldással is találkozhattunk, ebből kettőt emelnék ki. Az egyik a zenei aláfestés, amely a felvonások kezdetén, valamint a darab végén szólalt meg, a másik pedig a darab végén az áldozatok „szellemének” megjelenése volt egyfajta tablóként.

Összességében úgy érzem, hogy egy tartalmas délutánt tölthettem el azzal, hogy ezt az előadást választottam. Bízom benne, hogy az osztály a következő két évben is színvonalas produkciókkal fogja gazdagítani az osztályszínjátszó fesztivált, amihez előre is sok sikert kívánok!

dscn5370-2016-12-18-17-07.JPG

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

kapcsolódó cikkek

kapcsolódó archív cikkek

címkék