Toldys sítábor 2018


Írta:

Góg Lili Kajdi Lili

A sítáborról „az első bálozók” szemével.

A várva várt tábor, aminek kezdetéig minden toldys visszaszámol, már az előző évi tábor végétől! Számoltunk most mi is, mert végre nekünk is lehetőségünk nyílt eljutni a csodás Nassfeldre!

A szombati találkozón mindenki szemében lehetett látni a ragyogást. A tavalyi, jól bevált buszsofőröket a nagyobbak boldogan üdvözölték, főleg a híres Johnnyt. Kapkodtunk, nem tudtuk merre nézzünk, mindenki kétszer akkora bőrönddel érkezett, mint saját maga, főleg a lányok (persze ezt mondanom sem kell, nem mindegy ám, miben virítunk A PÁLYA TETEJÉN:)). Végre elindultunk, és megkezdtük azt a bizonyos hosszú utat. Volt, aki filmet nézett, néhányan előrelátóan aludtak (végül is ki tudhatja, hogy mit tartogat majd az este), de akadtak nagy speed-kártyajátékosok is, akik az üvegtigris háttérzaja mellett boldogították a népet. Sok-sok megálló után végre megérkeztünk a szállásunkra. Körbenézve elképzeltük, mik történnek majd a héten, de messze túlszárnyalta a valóság a képzeletünket. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Rögtön este, ez két dolgot jelent: rengeteg salátaevést és könyörgést Takács tanár úr ajtaja előtt, hogy minden nap lehessen ZTM! (Sajnálatos módon nem csak ez az egy ajtó volt ilyen népszerű: a hét során sokan látogattuk meg Lauf tanárnőt és férjét, a Doktor Urat némi gyógyszer reményében. Hiszen az a fránya vírus végigsöpört a táboron, ki-ki egész napokat hagyott ki a síelésből, vagy jól begyógyszerezte magát, mondván, ezt túl kell élni, tessék otthon betegeskedni!) Igen, a ZTM en való részvételért mindenki mindent megtett. A tanárok sem maradhattak ki az igazi buliból, hisz mindenkit egytől egyig megtáncoltattunk a RETRO-ESTEN! DJ Ango szolgáltatta nekünk a zenét. Meg kell mondjam, igen nagy tehetsége van ahhoz, hogy Takács tanár úr kedvenc muzsikáinak berakásával hogyan húzza ki azt a fél tízet tízre ;).

Minden egyes reggelünkből kb. ez a pár mondat maradt meg: itt van az egész nap előttem ... , kertész leszek, fát nevelek vagy vadakat terelő juhász leszek! A híres ébresztő: a reggeli dal! Lőrincz tanár úr lazán a vállára dobva a JBL-t rontott be minden reggel a szobákba. Persze Margitics tanár úr sem maradhatott ki ebből a szuper reggeli keltegetésből, minden lányra kedvesen nézett, remélve, aznap időben indulunk a pályára. De talán akkor még a meleg ágytakaró szimpatikusabbnak bizonyult.

A szundis buszút életmentő egy óra volt mindennap. Pályák tömkelege fogadott minket, amelyekből kedvünkre válogathattunk. Mi a kezdők csapatát erősítettük Ravasz tanárnővel (el kell kezdeni valahol), esésekből nem volt hiány ... de még a profik is repültek egyszer-kétszer, talán még nagyobbakat is, mint mi!

20180122_111349-2018-03-29-18-49.jpg

galéria megtekintése

Ebédidőben mindenki megtámadta a kedvenc hüttéjét, és ment a gondolkodás, hogy az angol vagy a német tudásunkat csillogtassuk-e meg inkább. Végül aztán megnyugodtunk, hogy „szevasztokkal” köszöntek ránk. Néhány síelést előbb fejeztünk be, mert mindenki örömére boltba mentünk. Teli zacskókkal indultunk haza, hiszen már minden dugi csoki elfogyott. És egyik pillanatról a másikra elérkezett a záró est, az utolsó érik a szőlő az utolsó despacito, az utolsó „sí-hó”.

Könnyes búcsú után, elköszöntünk Nassfeldtől, és megkezdtük a visszaszámlálást a 2019 es táborig. Hatalmas élmény! Aki eddig nem jött, már csak bánhatja. Aki még megteheti, ne várjon, hogy jövőre - Takács tanár úr örömére - ne csak három, hanem négy buszt kelljen rendelni!

Köszönjük ezt a hetet a tanárainknak, a síoktatóinknak, orvosainknak, akik évről évre fáradoznak azon, hogy a toldysok megtapasztalják ezt az élményt!

20180122_125649-2018-03-29-18-49.jpg

galéria megtekintése

kapcsolódó cikkek

kapcsolódó archív cikkek

címkék