Tantestületi kirándulás Budapestre



Kovács Péter, az ungvári Drugeth Gimnázium igazgatójának beszámolója budapesti látogatásukról.

   2016 szeptemberében Kárpátaljára látogatott a budapesti Toldy Ferenc Gimnázium tanári kara. Drugeth gimnáziumbeli találkozásunk alkalmával hamar fölvetődött: mennyire jó volna sort keríteni egy viszontlátogatásra a mi tantestületünk részéről. Az erre irányuló szervezői munka kisvártatva el is kezdődött. Cseppet sem volt egyszerű, de a vendéglátó intézmény munkatársainak erőfeszítéseit - élükön Porogi András igazgatóval és Takács Zoltán igazgatóhelyettessel – végül is siker koronázta, így tantestületünk meghívást kapott Budapestre a 2018. augusztus 23-26. közötti időszakra.

Kora reggel kezdtünk gyülekezni az előre megbeszélt helyen, ami iskolánktól mindössze három percnyire található. Tizenhárman keltünk útra, sorainkban az ungvári városi tanács oktatási osztályának vezetőjével. Két mikrobusszal utaztunk, amelyek igen gyorsan a csapi határátkelőre repítettek bennünket. Sajnos, amitől tartani lehetett, az itt beigazolódni látszott: nevezetesen akkora kocsisor torlódott már előttünk (reggel 6.30-kor), hogy félő volt: délután lesz, mire itt átjutunk. Így aztán egy vargabetűt és mintegy 60 km-es kerülőt leírva Haranglábra repültünk. Igen gyorsnak kellett lennünk, mert az ottani vámparancsnok-helyettes telefonon egyikünknek azt ígérte, ha elég korán odaérünk, át tudja kísérni a járműveinket. Ez így is történt. A két határt gyakorlatilag rekordsebességgel, mintegy negyedóra alatt léptük át.

Budapestig tartó utazásunk igen gyors és kevés eseménnyel tarkított volt. Mindösszesen egy pihenőhelyen álltunk meg tízóraizni. Eközben a fő téma a magyarországi utak állapota volt. Természetesen pozitív felhanggal, hisz ezek összehasonlíthatatlanul jobbak a mieinknél. Végül 13 óra után néhány perccel szerencsésen megérkeztünk a Toldy Ferenc Gimnáziumba. Az intézmény vezetőinek szívélyes köszöntő szavai és a fogadásunkra megjelent kollégákkal való rövid beszélgetés után következett a szállásunk elfoglalása. A Testnevelési Egyetem kollégiumában kaptunk kétágyas szobákat. Ide Takács Zoltán igazgatóhelyettes úr kalauzolt el bennünket. A kipakolást és rövid pihenőt követően visszatértünk a Toldyba. Itt a már korábban megjelent és többségükben még Ungváron megismert kollégákon kívül mostanra megérkezett a tankerület igazgatójának helyettese, Dr. Kalina Katalin is. Az iskola tárgyalójában átadtuk szerény ajándékainkat vendéglátóinknak. Aztán szakmáztunk egy jó órácskát. Porogi igazgató úr előbb szóban mutatta be a tanintézményt, azután a maga fizikai valójában is, egy bejárás során. Rengeteg érdekességet tudhattunk meg a Toldyról: milyen nyelveket oktatnak, hol tanulnak tovább a végzőseik, miért van szemmagasságban lyuk sok tantermük ajtaján, hogy Antall József is tanított náluk, hogyan készül az órarendjük, milyen a fölszereltségük, a diákok megterheltsége, iskolán kívüli elfoglaltságuk és még hosszan sorolhatnám. Érdekes színfoltja volt ennek a találkozónak, ahogyan a két tanfelügyelő asszony ízes orosz nyelven igyekezett szót érteni egymással, mégpedig nem is eredménytelenül. A szakmai eszmecserét igazi meglepetés zárta: igazgató úr fenséges bográcsgulyása, amit külön a mi tiszteletünkre személyesen főzött, és amit az iskola étkezdéjében fogyasztottunk el igen jó étvággyal. Vacsora után gyalog sétáltunk vissza a szálláshelyünkre a Budai Váron keresztül. A kivilágított Halászbástya, a Mátyás templom, Budavári Palota gyönyörűsége és a kilátás miatt a hazaút bizony meglehetősen hosszúra sikerült…

2. nap. A nap ízletes reggelivel indult a Toldyban. Budapesti kollégáink újra kitettek magukért. Most is, ahogy látogatásunk egész ideje alatt kézről kézre adtak bennünket. Igen szervezett, kiváló kollektíva benyomását keltve oldották meg és osztották föl egymás között a jelenlétünkkel járó feladatokat. Ezen a napon először a Parlamentbe látogattunk. Külön szerencsésnek mondhattuk magunkat, hisz metrófelújítás miatt hajóval keltünk át a Duna túlsó partjára. Országházbeli látogatásunk megszervezésével Mohai Mónika volt megbízva. Kíséretünkben maradt továbbá a kollégák közül Mátrai Magdolna, Porogi András, Takács Zoltán, Perger Zoltán és Lőrincz Milán. Bár közülünk többen nem először látták belülről a meseszép épületet, ezúttal is rácsodálkoztunk méreteire, díszeire, a koronázási jelvényekre. Az Országház kétségtelenül ott van azon nevezetes budapesti látványosságok sorában, amelyeket akárhányszor lát is az ember, minden alkalommal igézőleg hat a látogatóra.

40536428_262039264441098_192235039587565568_n-2018-09-10-03-17.jpg

a résztvevők felvételegaléria megtekintése

A Kossuth tér és a Parlament megtekintése után mintegy kétórás szabad program következett a Margitszigeten. Itt legtöbben a zenélő szökőkút közelében maradtunk, annak szépségében gyönyörködtünk. Délután aztán addigi kísérőink között megtörtént az újabb őrségváltás: Németh György szakértő kalauzolásával jártuk be a Várkert Bazárt és a Budai Várat. A Történeti Múzeumban derült ki igazán, Gyuri mennyire otthon van a Vár történelmében. Előadásából kitűnt, hogy nem egyszerűen csak a legkisebb részletekig ismeri, hanem nagyon szereti is a témát. Az elmondottak fényében nem meglepő, hogy mire a Várnegyedből kikeveredtünk, már indulhattunk is vacsorázni. A vendéglátók által összeállított előzetes programban szerepelt ugyan még a Citadella megtekintése, de egyikünk sem bánta igazán, hogy ez most elmaradt. Érdekes lett volna megszámolni, hány km. és hány lépcsőfok volt már ekkor a lábakban… (Mi tagadás, ezt a napot „sűrűre” szerveztük… - a szerk.)

A Maros kertvendéglőben csatlakozott hozzánk és kíséretünkhöz Porogi igazgató úr, valamint Hajnissné Anda Éva tankerületi igazgató asszony. Utóbbi a szakmai rátermettsége mellett időjós tehetségének is ékes bizonyságával szolgált.  Az égzengés és villámlás dacára azt javasolta ugyanis, hogy a vendéglő kerti részében fogyasszuk el a vacsoránkat, nem fog esni. És igaza is volt. Mindaddig, amíg más természetű elfoglaltsága miatt nem volt kénytelen búcsút venni tőlünk. No ezt követően kb. öt perc múlva reánk szakadt az ég! Viszont még ebből is profitálni tudtunk: egyszerűen átköltöztünk az étterem belterébe, és kisebb csoportokban tovább folytattuk a kinn elkezdett beszélgetéseket vendéglátóinkkal. Úgy huszonkét óra után kerültünk ágyba…

3. nap. A gimnáziumban elköltött reggeli után a Bazilikában tettünk mintegy háromórás látogatást. Szakértő idegenvezetőnktől mérhetetlenül sok érdekességet hallottunk. Mégpedig nem szárazon, adatokat gépiesen fölsorolva, hanem igazán élvezetesen, meseszerűen előadva. Lévén szó pedagógus látogatókról, a hölgy külön is ügyelt arra, hogy egy-egy gyerekcsoporttal kapcsolatos tapasztalatait is megossza velünk. Nemegyszer elképedve hallgattuk, egyik-másik történelmi eseménnyel, itt őrzött képpel, szoborral, más ereklyével kapcsolatban micsoda elképesztő, ugyanakkor igen logikus képzettársításokat hallott már a vezetőnk gyerekek szájából. A rövid orgonakoncertek még emlékezetesebbé tették látogatásunkat, melynek szerves részét képezte természetesen a Szent Jobb megtekintése is. Ugyanakkor volt bazilikabeli programunknak két meglepetés pontja is. Mert ahogy azt rá jellemző utánozhatatlan humorával Takács Zoltán kifejtette: „egy toldys mindent elintéz”. Ennek szellemében jutottunk el az altemplomba és a harangtoronyba is, ahova átlagos turista nemigen szokott bebocsátást nyerni.

40551420_731984140477180_2890711580905832448_n-2018-09-10-03-18.jpg

a résztvevők felvételegaléria megtekintése

E sorok írója számára külön fölemelő érzés volt látni az Aranycsapat négy tagjának végső nyughelyét. A toronyba vezető csigalépcső megmászása és ezzel a torony meghódítása mindannyiunk számára óriási élmény volt, a kilátóról szemünk előtt kibontakozó panorámáról már nem is beszélve…

A délután hátralévő részében ki-ki azt csinált, amit akart. Szabad mozgásunkhoz nagyban hozzájárultak azok a kombinált bérletek, melyeket még érkezésünk napján osztottak szét közöttünk vendéglátóink. Úgyhogy este hétig mindenki belátása szerint rendelkezhetett az idejével. Volt, aki barátaival, ismerőseivel, vagy éppen a gyerekével találkozott. Ismét mások kis csoportot alkotva együtt mozogtak és néztek meg még több budapesti látványosságot. Ők eljutottak többek között a Városligetbe, a Hősök terére, Vajdahunyad várába is. Külön-külön vagy csoportosan, de mindannyian hasznosan töltöttük az időt vacsoráig, amit ezúttal a Lánchíd Sörözőbe szerveztek kollégáink. Az igazán finom ételeknek és a remek társaságnak köszönhetően gyorsan repült az idő.  Vacsora után gyalogosan keltünk át a Lánchídon (ez sem mindennapi élmény), hogy 21 órakor fölszálljunk egy sétahajóra, melynek fedélzetéről egy órán át csodálhattuk a kivilágított főváros megannyi szépségét. Már ekkor fájó szívvel gondoltunk a közelgő búcsúra…

4. nap. Hajnali négy óra felé érkezett a rossz hír az egyik sofőrünktől: a Csap-Záhony átkelőn hat órát álltak sorban, így reggel fél tíz előtt nem valószínű az érkezésük. Az eredeti terv szerint nyolc órakor jöttek volna a szállásunkra, csomagjainkkal együtt fölvesznek minket, és kilencre a Toldyban vagyunk, ahol ekkor már reggelivel várnak. Említett üzenet miatt ez a terv értelemszerűen felborult. Ekkor úgy tűnt, akaratunk ellenére elrontjuk még kedves vendéglátóink vasárnapját is a csúszás miatt. E sorok írója úgy döntött, fölhívja (vasárnap kora reggel) Takács Zoltán barátunkat tanácskérés végett. Ő azonnal fölajánlotta, hogy értünk jön gépkocsival, és három vagy négy fordulót megtéve mindannyiunkat átszállít a csomagjainkkal együtt a Toldyba!!! Így aztán mire a buszaink megérkeztek, rég túl voltunk már a pohárköszöntőkön, a finom reggelin, és épp fájó szívvel búcsúztunk budapesti kollégáinktól, akik - talán ebből a rövidke beszámolóból is kiderül némileg - jelesre vizsgáztak vendégszeretetből, kollegialitásból, szervezőkészségből és emberségből egyaránt. És a toldysok nem lettek volna toldysok, ha emlékajándékok nélkül engednek haza bennünket, amit az elmaradhatatlan hideg úti csomaggal együtt precízen kiosztottak köztünk.  A négy nap során megtapasztalt élményeinkért, odaadásukért szeretnénk szívből jövő köszönetet mondani Porogi Andrásnak és Takács Zoltánnak, Deliné Szita Annának, Dulin Krisztinának, Gerencsérné Hobot Krisztinának, Gorovené Cleve Krisztinának, Komárik Annának, Lauf Anitának, Mátrai Magdolnának, Mohai Mónikának, Ravasz-Gergely Mariannak, Szarkowicz Juditnak, Lőrincz Milánnak, Németh Györgynek, Perger Zoltánnak (aki még almás sütit is készített) és egyáltalán a Toldy Gimnázium egész tanári karának, azoknak a támogatóknak, akik ezt a csodálatos utat lehetővé tették a számunkra. Bizton állíthatom, barátokként váltunk el egymástól augusztus 26-án. Nagyon remélem, lesz még folytatása, újabb fejezete ennek a kapcsolatnak.

40589398_1851967511505259_7282362073957269504_n-2018-09-10-03-18.jpg

a résztvevők felvételegaléria megtekintése

Délután 17 óra körül szerencsésen megérkeztünk Ungvárra. Ennek az utazásnak köszönhetően szeptember 3-án lelkileg föltöltődve, megerősödve tudjuk majd elkezdeni azt a tanévet, ami az ukrajnai politikában zajló folyamatok ismeretében cseppet sem ígérkezik számunkra könnyűnek…

Ungvár, 2018. szeptember 1.

40672648_2116205218392429_1159342433469726720_n-2018-09-10-03-18.jpg

a résztvevők felvételegaléria megtekintése

kapcsolódó archív cikkek

címkék