Holt költők társasága - két elemzés az 5. b előadásáról


Írta:

Béndek Ábris Berkóné Erdős Judit

Fotók:

Makra Tamás

Hiszen "mindig mindent meg kell nézni más szemszögből is."

Berkó Judit tanárnő írása

Az új tanár halk szavú, mindig mosolyog. Kitépeti az elavult, régi könyvből az elméket gúzsba kötő, gondolatokat zabolázó részeket. Arra buzdítja a szigorú fiúiskola növendékeit, hogy merjenek gondolkodni. Hogy maguk írják meg a saját életük versét.

Ez az újszerű megközelítés azonban egyre nagyobb és nagyobb hullámokat vet, akár csak a vízbe dobott kő. A hullámok először magukat a diákokat érik el, akiket új tanáruk iránti rajongásuk arra inspirál, hogy újjáalakítsák a legendás Holt Költők Társaságát.

Az idei színjátszó fesztivál keretében ezt a darabot tűzte műsorra az 5. b osztály. Először is a darabválasztást szeretném dicsérni, hiszen egy olyan műre esett a választásuk, ami a potenciális közönség minden szegmense számára érvényes üzenetet hordoz, és továbbgondolásra érdemes dilemmákat vet fel.

img_0704-2018-11-29-20-54.JPG

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

Carpe diem! Élj a mának!- hirdeti a Kocsa-Pillmann Móric által kiválóan megformált Keating, és szavai nyomán a diákok elindulnak az önmegvalósítás útján. Elkezdik írni életük versét. Knox verse a szerelemről szól, Nagy Ádám alakítása pedig hitelesen vezet végig bennünket annak mennyet és poklot egyaránt megjáró útján. Charlie Dalton a féktelen mulatozásban találja meg az életöröm forrását. Szombati Márton játéka biztos kézzel vetíti elő az elkerülhetetlen bukást.

A hullámok elérik az igazgatót is, akinek merev, tradíciókban gyökerező vezetési stílusa nem összeegyeztethető Keating impulzivitásával. Lestyán Ádám testtartásában is kifejező Mr Pitts-e is válaszúthoz ér a darab során: kitart-e a hagyományokra épülő, megváltoztathatatlannak tűnő kánon mellett, vagy elfogadja az érzelmek által diktált, néha öntörvényűnek tűnő értékválasztásokat, amiket a diákok Keating hatására tesznek. Élete építménye van veszélyben a könyv kitépett lapjaival együtt.

A legnagyobb felszabadító hatást a frissítő fuvallat Neilre gyakorolja. Saját versében a Neilt alakító Kárpáti Barnabás szívbemarkolóan írja le, milyen fájóan éli meg önnön kicsiségét és tehetetlenséget, amely a fűben már-már elvesző szöcskéhez hasonlítható. Szülei határozott tiltása ellenére belefog színészi álmai megvalósításába és megízlelt boldogságról való kényszerű lemondás óhatatlanul tragédiához vezet.

img_0705-2018-11-29-20-54.JPG

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

Hiszen eközben a hullámok elérik a szülőket is, akik életük álmát látják megsemmisülni, amikor gyermekük a kevéssé becsült színészi pálya felé kacsingat. Lunczer Marcell és Lemesánszky Maja jó szándékú, de gyermekük ambícióit tökéletesen semmibe vevő szülőpárosa a történetet egy újabb megfontolásra érdemes dimenzióval gazdagította.

A rendezők (Dolina Réka, Feledy Anna, Molnár Dóra és Bajnok Vencel) munkáját dicséri a végig fenntartott sodrás és feszültség, melyben a történet újabb és újabb síkjai a szemünk láttára bontakoztak ki és késztettek bennünket újabb és újabb mérlegelésre, elutasításra és azonosulásra.

Amikor valaki pedagógusnak áll, távolról sincs tisztában ennek a csodálatos pályának a mélységeivel és magasságaival. Hogy mekkora felelősség kimondani, vagy nem kimondani azt, amit életről, világról, emberi kapcsolatokról, értékválasztásról, minden áron való elköteleződésről vagy önfeladásról gondolunk. Mindezek a gondolatok fojtó súllyal szorongatták a torkomat és engedtek utat a könnyeimnek az előadás katartikus zárópillanataiban. Köszönet az 5. b osztálynak a feledhetetlen élményért.

img_0707-2018-11-29-20-54.JPG

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

Béndek Ábris (5. a) elemzése

Mint minden toldys színjátszó alkalmával, úgy most is napestig lehetne méltatni egy-egy előadást, pusztán a színészi teljesítményt kihangsúlyozva: és lám, valóban, az 5. b fiatal és tehetséges színészei, mint idáig minden alkalommal, most is nagyot alakítottak. A nyomdafesték viszont nem képes visszaadni azt az élményt, amit a jó színészi játék nyújthat a nézőnek, igaz, ez esetben nem is ez lenne a dolga: a Holt Költők Társaságának színpadi adaptációja sokkal érdekesebb előadás volt annál, minthogy most ilyen, önmagában semmitmondó megállapításokat olvassunk. Izgalmasabb lenne azzal foglalkoznunk, hogy miért volt a maga módján ez a produkció több, átélhetőbb, egyszerre mosolygósabb és megrendítőbb, mint bámelyik másik az idei évben, és hogy ez hogyan tette számunkra felejthetetlenné a darabot.

Az idei Holt Költők Társasága más Holt Költők Társasága volt, mint bármelyik, amit idáig láthatott vagy láthat még a nagyérdemű, akár a filmvásznon, akár a színpadon. Az idei ugyanis egy, a tér viszonyában mélyen újra gondolt darab volt: hol egy osztályterem, hol az iskolakert, hol egy barlang, hol egy erdő nőtt ki a földből. A cselekménytér ilyen játékos bűvölése mindenképpen egy olyan rendezői megoldást jelenített meg, ami áthidalja a színpad fizikai kötöttségeit. Így az előadás egyszerre vált furfangosabbá és elevenebbé: bár bizonyos jelenetekben csupán színpadra felcipelt zsámolyokat láthattunk, átélhettük a barlang tárgyi közelségét; a sötétben kigyulladó lámpafény nem egy szűk kulisszába, hanem egy ágas-bogas erdőbe engedett bepillantást. Ilyen módon az előadás közelibbé és átélhetőbbé vált. Furfangosabb, elevenebb, izgalmasabb lett.

img_0709-2018-11-29-20-54.JPG

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

És bátrabb. Az idei Holt Költők Társasága ugyanis – finoman szólva – nem éppen törődött az iskolai lét illemi kötöttségeivel. De miért is kellett volna, amikor a diákok egyszer egy évben nem egy iskolában, hanem a színpadon lehetnek, a nézők pedig nem pusztán a Díszterembe, hanem egy színházi előadásra válthatnak jegyet? A színházi élmény pedig így megint csak közelebbivé vált: miért is kellett volna elfedni a diákélet apróbb és intimebb örömeit, amikor ugyanúgy részei a cselekménynek, a szereplők életérzésének és jellemének, mit bármi más.

Mindezek mellett az idei Holt Költők Társasága csupán egy jó darab lett volna, ami sikerét inkább csak a színészi alakításnak és a színpadi tér újragondolásának köszönhetné: ez az előadás azonban jóval több volt ennél. A Holt Költők Társasága ugyanis egy olyan előadás volt, ami tőletek jött és nekünk jött; a Welton Akadémia diákjai mellett egyszerre láthattunk benneteket, diáktársakat is, amint olyan üzeneteket fogalmaztok meg, amelyek egyszerre időtállók és érintenek bennünket: a kreativitástól egy iskolának nem elzárnia kell, hanem afelé terelnie és arra ösztönöznie, a baráti összetartozás pedig nemcsak közös élményeket és emlékeket, de önfeláldozást és együttérzést is megkíván.

Miért volt igazán nagy erejű ez az előadás? Talán mert a színpadon, végső soron, mégis csak felülmúltátok önmagatokat: színészként voltatok azok, aminek az iskolában mi, sokan, egy közösségként megismerhettünk benneteket: diákok.

img_0711-2018-11-29-20-54.JPG

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

 

kapcsolódó cikkek

kapcsolódó archív cikkek

címkék