Toldy Vízitábor 2019



Mattányi Sára írása a nyári tiszai kenutúráról.

A 2019-es vízitábornak az előkészületei már a tanév elején elkezdődtek, ennek köszönhetően is az előre megadott 38 fős létszámot ki kellett bővíteni, így alakult ki a 48 fős Toldy-s vízitábor.

Az előre kiadott tájékoztató első mondata szerint: július elsején, hétfőn 9-kor a Nyugati pályaudvaron találkozunk a vágányoknál. Hát talákoztunk is. Majd felszálltunk a Nyíregyháza felé tartó SZABOLCS IC-re.

Meg kell mondjam, hogy egész hét alatt nem találkoztunk a hotelok csillagaiban mért luxussal, de egy toldys nem a tiszta mosdók miatt megy vízitúrára. Hanem a társaság és hangulat miatt.

Idén a Tisza Dombrád-Tiszafüred szakaszán eveztünk, ami kisebb sodrást, és nagyobb szembeszelet eredményezett, azonban a csapat ennek ellenére is hősiesen küzdött.

20190704_184139-2019-09-07-07-28.jpg

A tábor résztvevői felvételegaléria megtekintése

1. evezős nap: (kedd) Dombrád-Tiszabercel, kb.30 fkm,

2. evezős nap: (szerda) Tiszabercel-Tokaj, kb.20 fkm,

3. evezős nap: (csütörtök) Tokaj-Tiszalök, kb.22 fkm,

20190705_125634-2019-09-07-07-28.jpg

A tábor résztvevői felvételegaléria megtekintése

4. evezős nap: (péntek) Tiszalök-Tiszaújváros, kb. 39 fkm,

5. evezős nap: (szombat) Tiszaújváros-Tiszacsege, kb. 32 fkm,

6. evezős nap: (vasárnap) Tiszacsege-Tiszafüred, kb. 25 fkm.

20190706_124547-2019-09-07-07-28.jpg

A tábor résztvevői felvételegaléria megtekintése

Amikor a ,,hősiesen” szót használom, egyáltalán nem túlzok. Ehhez hozzá vesszük, hogy nem nagyon voltunk olyan kempingben, ahol lett volna meleg víz, a szúnyogok hada meg már-már pofátlan sokasággal rohamozott meg minket estéről estére. Nagyjából egy trópusi túlélőtábornak tetszhet ez az evezés. Az eddig leírtak kissé leamortizálónak tűnhetnek, de mindenkit megnyugtatnék, egytől egyig mindenki épségben hazatért, és szerintem mindent elmond, hogy a tavalyi táborozók nagy része idén is visszatért a Tiszára, és ez a tendencia valószínűleg nem fog megtörni.

Az első délutánt Dombrádon töltöttük, ahol felosztottuk egymás között a hajókat és mindenki mehetett egy-két próbakört is. Ez a gyakorlás igen-igen hasznosnak bizonyult, hiszen a hét folyamán egyszer sem borult hajó a vízbe.

A tábor első felében még viszonylag kisebb távokat mentünk, így mindig jutott idő megnézni a települést, ahol éppen kempingeztünk. Így néztük meg harmadik nap Tokaj városát is, melyben kiemelt figyelmet kapott a helyi patika, ahol elegendő szemcsepphez jutottunk a további napokra nézve. Tapasztalatunk alapján a Tisza vize és a budai gyerekek szeme nem éppen a legjobb barátok…

20190707_154941-2019-09-07-07-28.jpg

A tábor résztvevői felvételegaléria megtekintése

Ahogy teltek a napok, mindenki beleszokott a tábor ritmusába. Reggel a sátrak leszedése, majd a hordók tartalmának összeállítása: naptej, esőkabát, jégzselé, hangszóró. Az első kettő gondolom magától értetődik, a második kettő viszont kisebb magyarázatra szorulhat. A jégzselé (főleg a tábor második felében) kötelező felszerelés a vízen, ugyanis valószínűleg minden gyereknek fáj már valamije, amit a jégzselé hosszabb-rövidebb ideig orvosolni tud. A hangszóró pedig a motiváció forrását jelenti, ugyanis sokkal könnyebb evezni, ha közben valami jó, ritmusos zene szól. Ennek kapcsán minden hajó más taktikát választott. Volt akiknél a teljes távon szólt a Queen, és voltak, akik csak az evezés vége felé vetették be a Rasputin-t, végső elkeseredésükben.

Minden nap voltak kisebb szünetek evezés közben, mikor lehetett fürdeni, és előkerültek az elcsomagolt szendvicsek és nasik is. Amennyiben nem tudtunk partra szállni, jöhetett az evezés legjobb része, a csorgás. Ilyenkor a hajók összekapaszkodva sodródnak az árral (illetve sodródtak volna, ha lett volna mivel) és a lényeg, hogy egy kis ideig nem kell semmit csinálni.

A napi evezések után bográcsban készült vacsorát kaptunk Zoli jóvoltából, aki a szárazföldön kísérte a csapatot a hét során, és minden nap megpróbálkozott a lehetetlennel; egy-egy településen nyitott boltot találni. Ez nagyjából tényleg lehetetlen küldetésnek bizonyult, de szerencsére csak nagyjából, különben nem írnám most éppen ezt a ,,remek” beszámolót. A vízen Gábor és Szilárd voltak a főnökök, akiknek köszönhetően átélhettünk egy zsilipelést, egy pontonhíd alatt is áthaladhattunk, és még a vízirendészet sem tartóztatott le senkit a hét folyamán.

img_0198-2019-09-07-07-28.jpg

A tábor résztvevői felvételegaléria megtekintése

Az utolsó kempingünk mellett szerencsénkre egy termálfürdő volt, így aki akarta, kicsit kiáztathatta fájó ízületeit, és felkészülhetett az utolsó rohamra.

Hetedikén délután mindannyian a vasútállomáson álltunk Tiszafüreden, fejenként minimum 4 rajtunk lógó cuccal.

Aztán jött a remek hír: ,,Tájékoztatjuk az utazóközönséget és a vonatra várakozókat, hogy a Debrecenből érkező személyvonat összesen, előreláthatólag, 40 percet fog késni.”

img_0318-2019-09-07-07-28.jpg

A tábor résztvevői felvételegaléria megtekintése

Nem volt gáz… Ezután már csak egy másik vonatra, majd Hatvanban egy pótlóbuszra szálltunk át.

Összességében majdnem 170 folyamkilométert eveztünk le hat nap alatt, rendesen nehezített pályán. A titok a jó társaság, ami szerencsére idén sem maradt el. Hatalmas köszönet a túravezetőinknek, Mohai és Tóth tanárnőnek, valamint Harsányi és Lőrincz tanár uraknak az egész heti biztatásért és tüelemért. Mert meg kell hagyni, hiszti azért volt rendesen :)

img_0471-2019-09-07-07-28.jpg

A tábor résztvevői felvételegaléria megtekintése

kapcsolódó cikkek

kapcsolódó archív cikkek

címkék