OSZF '19 - Übü király


Írta:

Berta Zsófia Lökkös Emma

Fotók:

Makra Tamás

Az 5. b előadását két elemzéssel is megtisztelték a 6. a-sok.

Berta Zsófi (6. a): Milyen király vagy te, Übü papa?

Valószínűleg nem tévedek, ha azt mondom, hogy egy "Übü király" című darab esetében legtöbben először egy klasszikus királydrámára gondolunk. Az 5.b. osztály előadása azonban egészen más képet tár a szemünk elé; egy polgárpukkasztó és megbotránkoztató történet segítségével tükröt tart az emberi társadalomnak. Utólagos keresésem eredményeként megtudtam, hogy ez a darab korszakalkotó volt a saját idejében, sokan az abszurd dráma előfutárának tekintik. Emiatt a tény miatt is különösen értékelem az osztály darabválasztását, mert akármennyire is könnyűnek tűnik kívülállóként, abszurd művet nem könnyű színpadra vinni; időt kell fordítani a színészi mimika, hanghordozás és mozdulatrendszer kialakítására. Az egyértelmű túlzások kifejezése mellett figyelni kell arra is, hogy ne essünk át a ló másik oldalára sem; a szerepek túljátszása ennél a műfajnál is zavaró lehet.

Úgy tűnik, az 5. b-nek sikerült megfogni az abszurd lényegét. Mint fő szervezőelem és egyedi megoldás, a jelenetek, történések mozgalmasságát emelném ki. A szereplők elnagyolt, túlzó mozdulatai azt sejttették, hogy nem elég nézőként a felszínen maradnunk; a mélyére kell néznünk a történetnek. Sokszor azonban az irónia és az abszurditás által létrehozott "burok" szinte követelte a nézőktől a távolságtartást.

Az osztály finom dramaturgiai érzékét mutatja, hogy mégis megtalálták, ezen kívül hangsúlyossá is tették a darab nyugvópontjait; ilyenkor az események gyors zakatolása lelassult, a szereplők szemében pedig a felszínesség helyett őszinte, torokszorító félelmet láthattunk felvillanni. Ezek a rövid pillanatok el is érték hatásukat; mi, nézők, mozdulatlanul és lélegzetvisszafojtva figyeltük az eseményeket. Senki sem nevetett. De amikor már mélyebben belegondoltunk volna a színpadon történtekbe, egyszer csak - egy oda nem illő mozdulattal, akár ironikus megszólalással - csettintésre megszűnt az előbbi bensőséges hangulat, újra visszatért a szatirikus ábrázolásmód. Ez a "hangnemváltás" időről időre megismétlődött, akár egy örökös, vad körforgás. Az utolsó jelenet is egy remek példa erre; a hajón való hánykolódásból, ide-oda csapódásból hirtelen egy állókép alakult ki, amiben Übü papa fogalmazta meg a történtek után is változatlan vágyait. Számomra megdöbbentő volt, hogy a főszereplő ekkora kudarc és megrázkódtatás után is még mindig ugyanazt a célt hajszolná a végsőkig. Ez a lezárás szembesített azzal is, hogy valahol mélyen, legbelül, mindannyiunkban lapul egy Übü.

img_2118-2019-12-04-20-14.JPG

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

Végezetül én is szeretnék gratulálni az osztálynak, nemcsak a precíz színészi játékért és a kivitelezésért, hanem azért is, mert be mertek vállalni egy ilyen nehéz, fajsúlyos darabot. Hiszen a színjátszáshoz nem kevés bátorságra is szükség van!

 

Lökkös Emma (6. a): Az Übü király című előadás elemzése

img_2121-2019-12-04-20-14.JPG

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

Az idei Osztályszínjátszó Fesztivált pénteken délután az 5. b osztály nyitotta meg egy a szokványostól eltérő jellegű színdarabbal. Alfred Jarry Übü Király című drámája sok szempontból kitűnik éppúgy a hét folyamán látott színdarabok, mint a saját korában játszott drámai művek közül. A korban a szürrealizmust megelőző abszurd dráma nyomán készült előadás kezdetben botrányt váltott ki, később pedig minden érdeklődés megszűnt az újszerű színházalakítás iránt. A "polgárpukkasztó", Shakespeare királydrámáit kifigurázó mű csak jóval később kapta meg a megérdemelt elismerést. Ahogy az 1886-os premierbemutató tette, az 5. b feldolgozása is kiválthatja a tájékozatlanok, a drámát korábban nem ismerők köreiben az értetlenség és a és az elegédetlenség érzéseit: a történet első látásra  meseszerűnek, humora vontatottnak és primitívnek tűnik, a színészi játék alaptalanul eltúlzottnak hat. Ám aki egy kicsit is mélyebbre ás, sok felmerülő kérdésre választ találhat.

Az 5.b tökéletesen megragadta a fesztivál lényegét, egy olyan darabot választva, melynek témája megfogható és megérthető akár a (a darabból előre felkészült) diákság számára is. A történet folyamán felbukkanó problémákban és élethelyzetekben a diákok (ha nem is a toldysok) könnyen saját iskolai tapasztalataikat, személyes iskolai nehézségeiket láthatják viszont. Ez azért lehetséges, mert a dráma szerzője maga is egy gimnáziumi diák volt, aki egyik tanáráról készített szatírát, akit egy végtelenségig ellenszenves, ostoba, kicsinyes, és a pozíciójával visszaélő embernek tartott.

z utált tanár kifigurázásából - hosszas formálgatás után - született meg végül Übü papa (Pajer Barnabás) karaktere, akit joggal emelhetünk a világirodalom legnagyszerűbb fiktív személyei közé. A dráma többi szereplője hasonlóan eltúlzott, de nagyon is emberi jellemvonásokkal rendelkezik, mint például a férjét saját érdekében trónra kívánó, és annak hiúságát fölpiszkáló Übü mama (Apkó Blanka), vagy a háttérből előlépő, mindig többre vágyó Poszomány kapitány, (Okrutay András). Érdemes még szót ejteni a királyi párról: őfelségéről, aki hiszékenyegével és elővigyázatlanságával az emberi naivitás figurája volt, és feleségéről, a királynéról, aki előrelátásával megjósolta a bekövetkezendő tragédiákat, ám képtelen volt cselekedni, hogy megelőzze azokat.

img_2122-2019-12-04-20-14.JPG

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

Übü király története nem más, mint egy jól kidolgozott társadalmi modell, egy a lengyel történelmen alapuló fiktív közegbe helyezve. A dráma szereplői egytől egyig emberi hibáink eltúlzott valójának megtestesítői, emberi tulajdonságaink szatírái. Ezen eltúlzott  jellemvonásokat a szereplők a kitűnő színészi játékkal remekül érzékeltették, átadták. Azt hiszem joggal állíthatjuk, hogy Alfred Jarry drámájának méltó átdolgozása volt látható idén Toldy falai közt.

kapcsolódó cikkek

kapcsolódó archív cikkek

címkék