OSZF '19 - A Sárkány



Gondolatok a 4. a előadásáról.

Ha az ember abból él, hogy ír valamit, amit valaki más megvesz és elolvas, akkor nincs nagyobb boldogság az író számára, mintha a műve helyet talál a világban és sokak számára befogadható, élvezetes, tanulságos és elgondolkodtató lesz. Úgy gondolom, Jevgenyij Svarc most az egyik legboldogabb ember az írók közül, mert a darab, amit a 4. a színpadra vitt, elérte azt, amit az imént felsoroltam.

A Toldy Ferenc Gimnázium Osztályszínjátszó Fesztiválján nem mennek ritkaságszámba a jobbnál jobb darabok. Viszont az, hogy egy darab nagyon kiemelkedik vagy témájában, vagy rendezésében, vagy a diákok játékában, vagy mind a háromban egyszerre, az ebben a rendkívül erős mezőnyben is felemelő és kiváltságos érzés.

A sárkány című mű egy kisvárosban játszódik, amelyen hosszú idő óta egy sárkány uralkodik. Olyan hosszú volt ez az idő, hogy a lakosság hozzászokott az elnyomó sárkány rémuralmának következményeihez. Minden évben egy lányt kell adni a sárkánynak, hogy békében hagyja őket, de ez is teljesen természetessé vált, hiszen úgy kezelik, mintha ez volna a normális. Ekkor a városban megjelenik Lancelot (Marosi Kristóf) és minden felfordul. De most a történetet nem ismertetném részletesen, mert akármilyen meglepő, vannak érdekesebb dolgok.

Fazekas Luca megérdemli, hogy az ő munkájának kritikájával kezdjük. Sejthető volt, hogyha ő rendez, akkor abból valami igazán formabontó és érdekes fog kisülni. És a sejtések beigazolódtak. A darabon látszott, mekkora szerepe is van a rendező fantáziájának és kitartásának. Sok osztály próbálkozik több rendezővel, mert sok terhen kell osztoznia azoknak, akik egy darabot színpadra kívánnak vinni. Luca pedig egyedül alkotott olyat a rendezésben és a szövegkönyv terén is, ami a profi színházakban is helyet kaphatna. Nagyon bízom benne, hogy a jövőben láthatom még a munkáját. Jó pihenést kívánunk neki, mert minden bizonnyal a darab előtt nem aludt túl sokat.

dsc_0020-2019-12-13-19-10.JPG

Romvári Boldizsár és Bodoky Bence felvételegaléria megtekintése

A darab viszont nem lett volna ilyen átütő sikerű, hogyha a színészek - nevezzük őket bátran így – nem játszottak volna megdöbbentően nagy beleéléssel és színészi vénával. Voltak persze kiemelkedően jók a kiemelkedően jók között is. A sárkány megoldása remek volt, érthető, és színpadképes. Ádám Adél, Sahin-Tóth Márton és Koszpek Marcell nagyon kiegyensúlyozott triót alkottak, ami amellett, hogy betöltve a szerepét nyomást helyezett a színpadon lévőkre és a közönségre, mégsem volt elrettentő vagy ijesztő, ami nem is volt feladata ennek a szerepnek. Lancelot (Marosi Kristóf) pontosan azt hozta, amit kellett neki, nem volt szükség arra, hogy ripacskodjon, vagy játssza a hősszerelmest. A polgármester (Temesvári-Nagy Levente) és Henrik (Zseli Márk) a színjátszó hét legerősebb párosát alkották. Levente egészen elképesztő humorral játszott, teljesen ledöbbentett, hogy milyen szinten használta a mimikáját, és hogy milyen érzékkel gesztikulált. Zseli Márk pedig olyan hitelesen hozta végig a szigorú és elkötelezett katonatisztet, hogy sok mondata után kirázott a hideg, mert mintha egy katonaállam vezetőiről szóló dokumentumfilmet néztem volna. Külön-külön is nagyot játszottak, de a párosuk tényleg nagyon professzionális volt. Ez a darab fordulópontjánál is megmaradt, és tovább hozták a szerepüket, egy egészen új értékrenddel, de hitelesen. Elza (Nagy Júlia) valódi érzelmei, és az, ahogyan a darab zárásaként elmondta monológját, még most is a hidegrázást hozza rám.

A darabnak, akárhogy nézzük, van aktualitása, és sok mindenre reflektál, ami ma a nagyvilágban történik. Egy állam, ahol a kizsákmányoló erőnek már semmi sem szent, az emberek pedig apátiával fogadják a terrort. Ebben a világban, ahol a nők kiszolgáltatottságától kezdve a faji megkülönböztetésig mindazon problémák, amiket a darab feldolgozott, jelen van, nem könnyű politika és személyeskedés nélkül belefolyni a témába, főleg nem egy diák színjátszó fesztiválon, ahol alapvetően nem szabad politizálni. És a 4. a-sok ezt mégis meg tudták tenni. Tehát egy valódi problémákat remekül feldolgozó darabot láthattunk, szinte profi színészi játékkal minden egyes színésznél, és egy teljesen profi rendezést. Ha értékelni kellene vagy sorrendbe kellene állítani a darabokat, amiket eddig itt láttam, nagyon előkelő helyen szerepelne ezen alkotás. Kíváncsian várom, vagy inkább várja az iskola, hogy jövőre mivel tudnak előrukkolni, mert ezután nem lesz könnyű. Őszinte gratuláció illet mindenkit név szerint az osztályból, és Perger Zoltán osztályfőnök úrnak is jár a taps és az irigység, hogy ilyen kedves és tehetséges csapatot tudhat az osztályának.

Zárszónak pedig csak annyit, hogy lehet látni jó teljesítményt személyesen, vagy hogy egy történet megfogja az embert, de hogy ebben a darabban a csapatszellem, a történet, a rendezés és a színészi játék is ennyire egyben volt, az számomra rendkívül örömteli volt.

dsc_0025-2019-12-13-19-10.JPG

Romvári Boldizsár és Bodoky Bence felvételegaléria megtekintése

Gratulálok!

kapcsolódó archív cikkek

címkék