Szalagtűzés, 2020



Még a tilalom előtt...

A járvány során már eddig is sokat tanulhattunk/tanulhatunk, számos tapasztalatot szerezhettünk, de alapvetően nem a gazdagodás idejét éljük. Veszteségeink szembeszökőbbek, az új tapasztalatok is sokszor ezek tanulságait jelentik.

Megtapasztalhatjuk például azt, hogy nehéz idők negatív hatásai mindenkit érintenek. A tanulók számára elvész számos iskolai (a tanórákon túli), pótolhatatlan élmény. Az idén tavasszal végzett évfolyam számára elmaradtak a szóbeli érettségik. Ezt persze talán nem bánják, de a ballagás, az iskolától, társaiktól való búcsú sem adatott meg nekik. Mindennek tetejébe már a járvány első hullámának végén, júniusban is sejthető volt, hogy az ősszel kezdődő tanév eseményei közül többnek is bizonytalan a megrendezése. Az augusztus utolsó napjaiban ismét erőre kapó járvány a bizonytalanságot bizonyossággá változtatta: sem gólyabál, sem osztályszínjátszó fesztivál nem lesz idén.

Az idén érettségiző évfolyam pedig elesett a gimnáziumi évek sokak által talán leginkább várt eseményétől, a szalagavató báltól. (Természetesen fel lehetne hozni, hogy vannak mostanában súlyosabb veszteségek is. Ezzel azonban végzőseink is tisztában vannak. És aligha nyújt bárkinek is vigaszt a tény, hogy nagyobb problémák is vannak az övéinél.)

De, mint tudjuk, "Egy toldys megoldja." Hát még egy egész évfolyam... Az osztályfőnökök javaslatára, az iskolavezetés és tanárok segítségével ha szalagavató bált nem is, de szalagtűzést azért sikerült tartani.

20201110_120826-2020-11-11-16-12.jpg

Perger Zoltán felvételegaléria megtekintése

Szigorúan zárt körben, maszkot viselve, távolságtartással a két osztály, ahogy az a szalagavató bálokon szokás, ünneplőben, saját zenéjére bevonult, meghallgatta igazgató úr beszédét, majd osztályfőnökeiktől és a helyettesektől megkapták a nekik kijáró szalagot. A táncok? Azok most elmaradtak...

Jómagam a tornacsarnok oldalából néztem végig az eseményt. A szalagtűzés vége felé Takács tanár úr állt mellém, majd kimondta, amire én is gondoltam: "Azért ez szomorú."

És tényleg. Hiányoztak a méltó - és a végzősöknek joggal kijáró - ünnepléshez a megfelelő körülmények, az örömteli és izgatott hangulat, a diákok rokonainak és barátainak a jelenléte. Egyszóval az esemény nem lehetett olyan felemelő élmény, amilyet az évfolyam tagjai megérdemelnének. És mindezt a másnaptól (újra)kezdődő digitális munkarend árnyékában...

20201110_120902-2020-11-11-16-12.jpg

Perger Zoltán felvételegaléria megtekintése

De azért megható is volt az ünnepély is egyben. Megmutatta, hogy a toldysok (most is) képesek kihozni a lehetőségekből a legtöbbet és a legjobbat. Ha valamiért, ezért érdemes volt megrendezni a szalagtűzést.

És bebizonyított az esemény még valamit. A szalagtűzést kedden, az 5. órában tartottuk (ez már a múlt héten eldőlt, még mielőtt a kormány döntött volna a középiskolai digitális munkarend szerda reggeli indulásáról), 13 óra előtt már be is fejeződött. Fél háromkor érkezett meg az oktatásért felelős miniszter intézményvezetőknek írt levele. Ebben többek között a következő mondat szerepel: "Tájékoztatom, hogy külön rendelkeztem a szalagavató rendezvények kötelező elhalasztásáról."

És mit bizonyít mindez? A toldysok ütemérzéke rendben van.

20201110_120936-2020-11-11-16-12.jpg

Perger Zoltán felvételegaléria megtekintése

kapcsolódó archív cikkek

címkék