OSZF '21: Mesteremberek



Gyorsabban elkészült a 4. a előadásáról szóló kritika, mint egy házfelújítás, és a költségek sem emelkedtek menet közben.

Ki ne ismerné a helyzetet, amikor egy építkezés vagy egy felújítás során a tervezett pár hét alatt nemhogy nem készül el az adott megbízatás, de még hónapok múlva sem tűnik úgy, hogy valaha végeznek a mesteremberek? A fiatal házaspár Alice (Csomós Míra) és Manfred (Csontos Domonkos) pontosan ebben a helyzetben találják magukat. Éppen álmaik otthonát építtetik, de egyáltalán nem úgy tűnik, mintha az építkezés előre haladna, sőt… Azonban a munkások vezetőjének, Glennek (Réczey Botond) mindig akad egy frappáns kifogása a döcögő munkatempóra, amit persze a szerinte ,,laikus” házaspár nem érthet, így ő mindig kész elmagyarázni nekik a bonyolult terminológia mögötti jelentést. Megkezdődik az idegek játéka: Alice szemmel láthatóan jobban, Manfred kevésbé bírja a lassú tempó miatti kellemetlenségeket. Egy váratlan baleset hoz fordulatot a cselekményben, ami után már megállíthatatlanul rohanunk a végkifejlet felé…

Amikor megláttam az idei Színjátszó programjában a 10. a előadását, nem tudtam, hogy mire számítsak. Egyrészt, nem ismertem sem a darabot, sem a szerzőjét. (Mint később kiderült Line Knutzon egy népszerű, kortárs, dán drámaíró.) Másrészt, még nem láthattuk a 10. a-t előadni a tavaly elmaradt Színjátszó miatt.

Az első kellemes meglepetés akkor ért, amikor megláttam a nagyon ötletesen elkészített, számlát mintázó színlapot. Egyből felkeltette az érdeklődésemet a darab iránt. A második meglepetés a függöny széthúzása után érkezett. Az idei előadások és az előző évek tapasztalatával felvértezve bátran kijelenthetem, hogy a díszlet, a kellékek és a jelmezek tekintetében ez volt az egyik legfigyelmesebben és legkreatívabban összeállított darab, amit az Osztályszínjátszón valaha láttam. Minden kelléknek megvolt a helye és a funkciója. A színészi játék mellett sem mehetünk el szótlanul, ugyanis az összes színész kitett magáért, de külön ki kell emelnem Csontos Domonkost, aki nagyszerű tehetséggel alakította az idegösszeomlás szélén álló férjet.

A darabot műfaj tekintetében a groteszk tragikomédiák közé sorolnám. A viccek nagyobb része jól működött, a közönség érezhetően jól szórakozott rajtuk, azonban a darab vége felé a visszatérő poénok és helyzetkomikumok már vesztettek az élükből, ezért enyhén monotonná vált az előadás.

Összességében gratulálni tudok a 10. a osztálynak: Mögcsináltátok! Egy színvonalas előadás készült, a lehető legtöbbet tudtátok kihozni a darabból, ami a rendezők (Rácz-Fahidi Mirtill és Kálmán Dániel), a színészek és a többi közreműködő munkáját dicséri. Rendkívül sok potenciál van még ebben az osztályban. Sajnos a jövő évi előadásotokat én már valószínűleg nem láthatom, de nagyon sok sikert kívánok ahhoz is!

kapcsolódó archív cikkek

címkék