Vitathatatlan eredmény


Írta:


A 4. a-sok csapata (Béndek Ábris, Gellér Blanka, Püspök Kristóf) kiválóan szerepelt az MCC Debate versenyen.

A versenyt  - több, mint 100 résztvevővel - a Mathias Corvinus Collegium szervezte hazai, illetve határon túli középiskolás diákoknak. Egész Magyarországról, illetve Erdélyből is érkeztek csapatok. Az első fordulóban írásbeli érvelő esszét kellett írni. Az esszé tételmondata az alábbi volt: „A tüntetés a véleménynyilvánítás leghatékonyabb módszere.” A 4. a-sok kétoldalas beadványa elnyerte a zsűri tetszését, így bekerültek a második, szóbeli fordulóba, amelyre május 19-én került sor a Mathias Corvinus Collegiumban. Itt háromszor kellett vitatkozniuk, kétszer pro, egyszer kontra oldalon, egy új tételmondat mellett/ellen. Végül az országos és határon túli összesítésben kilencedik helyen végeztek.

Alább olvasható a csapat első fordulóra írt esszéje.

Szerzők: Gellér Blanka, Béndek Ábris

"Tételmondat: A tüntetés a véleménynyilvánítás leghatékonyabb módja.

Az állítás értelmezéséhez az abban megjelenő alapfogalmakat kell körbejárni. A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus jogrendszerekben alapvető joga az állampolgároknak. A magyar Alaptörvény több cikke foglalkozik ezzel, miszerint (VII. cikk) „Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához”, (IX. cikk) „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”. A VIII. cikk szerint „Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez”. A polgárok tehát többen, együttesen jogosultak arra, hogy ügyek intézése, álláspontok kifejezése vagy ütköztetése érdekében találkozzanak.  A Strasbourgi Emberi Jogok Európai Egyezménye 1950-ből szintén garantálja ezeket a jogokat. A 13. cikk szerint mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához, és ez egy demokratikus társadalomban csak a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, vagy a bűnözés megakadályozása érdekében korlátozható. Ezek a jogok viszont nem abszolút jogok, vagyis nem feltétlen jogok. A gyülekezés joga engedélyeztetéshez köthető, és a gyülekezési jog szabályait megsértőkkel szemben arányos szankciókat lehet kiszabni (végső esetben a tüntetést fel lehet oszlatni, büntetőjogi szankciók is elképzelhetőek). „A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére”. Továbbá nem lehetséges a véleménynyilvánítás szabadságát arra felhasználni, hogy azáltal megsértsék az egész magyar nemzetet vagy kisebb közösségek (nemzeti, etnikai, faji és vallási közösségek) méltóságát.

A véleménynyilvánításnak több csatornája létezik. Régen ennek csak a gyülekezés szabadsága volt a módja, közvetítő eszköze. Amióta fejlődött a média, az emberek elérésének módja folyamatosan bővült (újság, rádió, TV, internet), egyre szélesebb lett. Az a cél tehát, hogy egy adott vélemény minél több emberhez jusson el, a jelenlegi demokratikus jogrendben sok csatornán megoldott. Mint a véleménynyilvánítás módja, a tüntetés (gyülekezés) már nem kizárólagos, sőt, nem is feltétlenül a legtöbb embert elérő mód. Ereje abban ragadható meg, hogy kimozdítja az állampolgárt hétköznapi életviteléből, nemcsak a kifejezni kívánt vélemény jut el a polgárhoz, hanem a rendezvényen való részvétel gondolkodásra és mérlegelésre is készteti. Van a tüntetésnek egy összekovácsoló ereje, a közösségi élmény megélése által. Továbbá megjelenik egy perszonalizáló jelleg is. Azokkal a személyekkel, akik szimbolizálják az adott eszmevilágot, találkozni lehet, és ez a személyes találkozás egyfajta lökést adhat a hozzátartozási élmény kiváltásához, amely egyfajta lojalitást indukál.

Már a gyülekezés szabadságának fogalmi elemei körvonalazzák a tüntetés fogalmának egyik olyan ismérvét, amely megkülönböztetésre ad okot. Ez az ismérv a gyülekezés békés volta. Európában a nem békés tüntetés egyik formája a polgári engedetlenség. Ronald Dworkin harvardi professzor rámutatott, hogy sokan szembeszálltak az amerikai polgárháború előtt megszületett, szökött rabszolgákról szóló törvénnyel, hogy segítsenek a rabszolgáknak elkerülni az ún. rabszolgavadászokat, mert a törvény  nem egyezett az erkölcsről, moralitásról vallott elveikkel, és nyilván most már mi velük értünk egyet. A jogszabályok és a moralitás elválása, szembehelyezkedése az állampolgárokat mindennapjaikban is érintheti. Egy mindenkire egyformán kötelező jog nélkül egy társadalom nem működhet.

A tüntetésnek tehát ezen szélsőséges formája, amely egy jogi aktus legalitását vonja kétségbe, morálisan megalapozott lehet, de a jog integritása csak a legszélsőségesebb esetekben engedheti meg ezek szankció nélkül maradását.

A tüntetés effektivitása leginkább azon az egyszerű paraméteren nyugszik, hogy a tüntetés alapjául szolgáló értéket mennyire osztják a társadalmi befolyással rendelkező csoportok. Ez utóbbi nem feltétlenül azonos természetesen a személyek számával, hiszen minden társadalmi változás nem elsősorban a változást igénylők és mozgatók számától függ, hanem azok érdekérvényesítő képességétől. Egy erőszakos, de nagy érdekérvényesítőképességgel rendelkező kisebbség (lásd bolsevik forradalom) alapvető társadalmi változásokat tud elérni a békés többséggel szemben, és ez fordítva is igaz. Egy jelentős érv tehát a tüntetés mellett, hogy olyan nyomást gyakorol a céljának elfogadása érdekében a hatalomra és a társadalom többi tagjára is, amely meghaladhatja azon céllal igazából azonosulók érdekérvényesítő erejét. Ehhez kapcsolódóan lehet megemlíteni a Martin Luther King által vezetett Amerikai Civil Rights Movement mozgalmat, amely jelentős lépéseket harcolt ki az afro-amerikai kisebbség helyzetének jobbításában, a szegregáció felszámolásában. Ugyanakkor ellenérv, hogy a tüntetés szervezőinek és tematizálóinak vékony jégen kell egyensúlyoznia, mert egy egyébként szimpatikus cél a túlzottan agresszív vagy túlzottan zavaró tüntetés miatt az emberekben inkább ellenérzéseket vált ki, és ezáltal pont kontra-produktívvá válik. Ezért nagyon alaposan mérlegelni kell a tüntetés szervezőinek, milyen jellegű, milyen agresszivitású vagy hangulatú tüntetést, hány résztvevővel és hová kívánnak szervezni, hogy ne pont az ellentétes hatást gyakorolják.

Nem lehet élesen állást foglalni abban a tekintetben, hogy a tüntetés a véleménynyilvánítás leghatékonyabb módja-e, mivel ez több tényezőtől függ: a kommunikálni kívánt vélemény tartalmától, a tüntetés módjától, a célcsoporttól és a társadalmi környezettől. Ennek megfelelően összeállhat olyan konstelláció, amikor a tüntetés valóban a véleménynyilvánítás leghatékonyabb módja. Erre hozzuk példaként a magyar rendszerváltozás időszakából Nagy Imre újratemetését, illetve az abban az időszakban tartott tüntetéseket. Az ott megjelent tömeg egyöntetűen érzékeltette a véleményét a rendszerváltozás szükségességéről, mindezt békés módon, szinte teljes társadalmi támogatást bírva egy olyan helyzetben, amelyben ezt a véleményt az adott politikai berendezkedés csatornáin keresztül (rádió, TV, újság) nem lehetett volna kifejezni.

Egy vitatható példa pedig a tüntetés hatékonyságára az 1990-es választásokat követő taxis blokád, amikor az utakat lezáró taxisok egyértelműen megszegték a jogszerű gyülekezési szabályokat, az utak lezárásával irritálták a lakosságot, és a büntetőjogi szankciók is alkalmazhatóak lettek volna (végül egy külön törvény született a nekik adandó közkegyelem tárgyában).

Összességében elmondható, hogy a tüntetés a véleménynyilvánítás palettájának egyik választható, jogszerű eszköze, és a tüntetést szervezők attitűdjén, ítélőképességén és józanságán múlik, hogy egy adott kérdés érvényesítésére ezt az eszközt választják-e. A hatékonyságot a társadalmi környezet, a téma, a célcsoport mobilizálhatósága és az ellenérdekelt csoport aktivitása befolyásolhatja."

A sikerhez szeretettel gratulálunk!

kapcsolódó cikkek

kapcsolódó archív cikkek

címkék