A Toldyban 2. 3. és 4. év végén vizsgákra kerül sor. Ezek arra jók, hogy tapasztalatokat szerezzünk (ami jól jön az érettségin), és hogy összefoglaljuk az addig tanultakat.

Egy vizsga menete:

Először is minden vizsga előtt pár hónappal kiosztják a tételeket. Minden osztály másképp oldja meg ezek kidolgozását (vannak diákok, akik maguknak kidolgozzák, de van, ahol felosztják egymás közt a diákok, és mindenki csak azt dolgozza ki, amit vállalt, stb.). A kidolgozott tételeket ezután le kell adni annak a tanárnak, akinél a vizsga lesz, ő átnézi, és ha van javítanivaló, kijavítja és visszaadja. Ebből már nyugodtan lehet tanulni, hiszen a tanár szerint már minden benne van, ami kell (vagy kihúzta azt, ami nem). Általában két napon van a vizsga, az osztály kétfelé van osztva, de van, amikor egy napra rakják az egész osztályt. A sorrendet szintén minden osztály másképp oldja meg (nálunk az első vizsgánál mindenki beírta magát egy időpontra, a másodiknál sorsoltunk). A vizsga napján ünneplőben szokás jönni, és célszerű időben.

Írásbeli (irodalom, informatika, matek):

Ez a része a vizsgának egy tanítási napon szokott lenni, általában az első két órában. Olyan, mint egy óriási témazáró. Mindenki ír, gondolkozik és izgul :).

Szóbeli:

Amikor szólítanak, bemész, és húzol egy tételt. Majd kapsz lapot és - ha nem hoztál - tollat, esetleg segédeszközöket (pl.: irodalomvizsgánál a szükséges könyvet, történelemnél atlaszt) továbbá időt a felkészülésre. Általában három diák van bent a teremben: kettő ír (a kihúzott tételből ír vázlatot, így könnyebb elmondani) és egy felel. A vizsgabizottság általában az osztályfőnökből, a szaktanárból és esetleg még egy tanárból áll. Miután az előtted lévő végzett a feleletével, te jössz. Nem kell izgulni, a tanárok nagyon kedvesek szoktak lenni. Ha végeztél, kimész, és hívod a következőt. Ekkor érzi az ember a legnagyobb megkönnyebbülést.

Először én is nagyon izgultam (ki nem?!), de igazából nagyon sok hasznos tapasztalatot gyűjt az ember, és nem is annyira vészes, amilyennek a neve mutatja :) ; de persze azért fel kell rá készülni. És milyen jó érzés, amikor az ember ott ül a vizsga után az „eredményhirdetésen”, és egyszer csak a nevéhez érnek, és azt hallja „Ötös!”