Miután mindenki összegyűlt, felszálltunk a vonatra, ahol a kupékban hatosával foglaltunk helyet. Az utazás alatt a legtöbb társaság élénken beszélgetett, ismerkedett egymással, a nagyok pedig fel s alá járkálva mindenkihez szóltak pár kedves, biztató szót. Mikor megérkeztünk a balatonrendesi vasútállomásra, már szinte mindenki ismerte egymást, legalábbis belecsöppent egy baráti társaságba. Elindultunk az állomásról a szállás felé, ami vagy 20 percnyi sétára volt onnan. A szálláson egy kis logisztikai tanácskozás következett a tanárok között, és ezt az időt a fiúk ki is használták a strandfocipálya megismerésére. Tanáraink megbeszélése végén csomagjainkat ideiglenesen elhelyeztük, és már indultunk is, hogy az ismerkedő játékok segítségével minél jobban megismerjük osztálytársainkat. Volt ott minden: fejre csapós, névmemória-játék, információgyűjtés, egyszóval nem unatkoztunk.

Ekkor végre lehetőségünk nyílt a szobák elfoglalására. Mivel a végzősök és tanáraink osztották be a szobákat, nem úgy, ahogy mi kértük, hanem véletlenszerűen, így még jobban megismertük egymást – ha nem is örült ennek mindenki. Ám mivel egy toldys nem panaszkodik, beletörődtünk sorsunkba. Sürgettek minket rendesen, mert indultunk a strandra. A víz nem volt valami meleg, ezért keveset fürödtünk, de mindenkinek felüdülés volt. Fürdés után bemutattuk házi készítésű kockáinkat a többieknek, majd kis szabadidő után elérkezett a vacsoraidő. Az este folyamán még sor került egy jó tábor kihagyhatatlan elemére: a tábortűzre. Ott énekeltünk mindenféle slágereket, mint a KFT-től az Afrika, vagy Republictól a 67-es úton. A hagyományos dalok mellett helyet kapott néhány újabb szerzemény is, mint például a Mizu. Sajnos dalolásunknak is vége szakadt, és mehettünk aludni. Na, hogy ki mennyire aludt, az már más kérdés…

Másnap reggel hamar ébresztettek, habár minket véletlenül aludni hagytak volna, ha nem kelünk fel magunktól. Először az egyik nagy, Máté, reggeli tornát tartott nekünk, melyen megtanultuk a 48 ütemű fekvőtámaszt (ami mellesleg tesiből érettségi tétel). Miután jól kifárasztottak minket, elmentünk reggelizni, amit mindenki úgy evett, mintha sose ettünk volna. Ezt csapatokra oszlás követte. A csapatoknak különböző szekciókon kellett részt venni, melyeken garantált volt a nevetés. Volt sport-, zene-, étel-, kézműves-, dráma- és logikaszekció az ifjúság szórakoztatására és örömére. Minden csapat négy szekciót látogatott meg, majd rekordsebességgel lementünk a strandra (a víz a tegnapinál is hidegebb volt) egy gyors csobbanásra, majd siettünk is vissza, mert várt minket az íncsiklandó főétkezés. Délután minden csapat pompon-táncot adott elő. Utána visszatértünk a strandra a vízi verseny erejéig, melynek elején fagyoskodva vártuk az instrukciókat. Mikor végre-valahára elindulhattunk, már mindenkinek kezdett elege lenni ebből az egész vízi versenyesdiből. Második versenyszámként strandrögbiztünk, majd elfoglalhattuk magunkat. Vacsora után jött az egyik legizgalmasabb program, a karaoke. Majdnem minden gólya és szinte az összes nagy énekelt, még ha nem is úgy, mint Freddie Mercury. Mikor vége lett a karaokénak, elmentünk aludni.

Éjjel kettőkor a nagyok fölébresztettek minket, hogy azonnali gyülekező van. Mindenki félálomban öltözködött tréningruhába. Kiderült, hogy damilokat kell keresnünk vaksötétben, ezután pedig zsákban ugrálni. Ez is elég fárasztó volt, ezért mikor ennek vége volt, mindenki visszament aludni. Igaz mi nem nagyon tudtunk elaludni, de azért élvezetes volt ez az este.

galéria megtekintése

Kedd reggel ismét reggeli torna volt az előző napi feladatokkal. Reggeli étkezésünk után még minden csapatra két szekció várt. Ezek teljesítése után egy számháború, majd egy rövid strandolás és ebéd után elhagytuk szállásunkat. Elgyalogoltunk a vasútállomásra, majd ott a tűző napon ültünk vagy fél órát. Mikor felszálltunk a vonatra, mindenki megkönnyebbülten huppant le a székekre. Ezután a vonaton még a nagyok kvízt csináltak nekünk, ami a Toldyról szólt, majd beszélgettünk, kártyáztunk egészen az út végéig.

Mikor leszálltunk a vonatról, mindenkinek a szülei már a peronon vártak. Pótolhatatlan emlékekkel és sok új baráttal tértünk haza!

galéria megtekintése