Írta:
Írta:
Bár a tavaszi osztálykirándulások még messze vannak, azért itt egy kis segítség a legnagyobb döntéshez. Hova menjünk? Külföld vagy belföld?
Igaz, főleg az 5-6. évfolyamosok mennek külföldre kirándulni, de szerintem a kisebbeknek is érdekes lehet az eredmény, hogy mégis melyik a jobb vagy szebb. Külföld vagy belföld?
Először érdemes tisztázni, hogy miért csak utolsó két évben járhatunk határon kívül. „Mind a két típus jó, de erősen életkorfüggő”- mondta Harsányi tanár úr. – „Szerintem az alsóbb évfolyamokat nem annyira érdemes külföldre vinni, mint a felsőbbeket.” Gurmai tanárnő szerint is: „Ha lenne osztályom, akkor csak a toldys pályafutásuk végén mennék ki velük határon kívülre, mert addigra lennének elég érettek.” Szóval ezért nem mehetünk ki, mi „kicsik” külföldre, mert nem vagyunk elég érettek. De ha már felnőttünk és megokosodtunk, akkor jön a vita arról, hogy hova menjünk? A határ melyik oldalára?
Külföldön látványosságok tárháza vár minket, és bár itthon is van nagyon sok szép hely, azért mégis sokkal érdekesebb az a hely, ahol más a nyelv, a kultúra stb. Ráadásul ezzel az utolsó nagyobb közös élmény, az utolsó osztálykirándulás, még kivételesebb lehet. Sőt, ha sikerül jó célpontot kiválasztani, akkor egy sima kirándulásból máris egy történelmileg vagy földrajzilag hasznos tanulmányi kirándulás lehet. Azok a diákok, akik voltak, csakis olyan szavakkal éltek, mint „kivételes”, „jobb”, „megérte az árát”, stb. Novák tanár úr szerint (aki idén a 6.b-vel volt Krakkóban) „A külföldi osztálykirándulás nagyon érdekes, mert mondjuk Krakkó ebből a szempontból egy fantasztikusan szép város. Nagyon különleges a hangulat, és úgy érzi ott magát az ember, mintha a középkorban lenne.” A 3.a is csak dicsérni tudta (pedig ők még nem is voltak). Ők ilyeneket mondtak: „Láthatjuk, amiről tanultunk.” „Világot látunk.” „Megismerjük más ország kultúráját.”
Ezek után miért is maradnánk itthon? Sajnos ez nem ilyen egyszerű, hisz egy határon kívüli kirándulás jóval drágább, mint a belföldi, sokkal nagyobb szervezést kíván, illetve egy tanárnak is sokkal nehezebb. Bár a költségeket nem lehet azonosra hozni a belföldi túráéval, de a Toldy Alapítvány részben tud segíteni, akinek kell, illetve, hogy Novák tanár urat idézzem, „jó és ügyes szervezéssel” alacsony költségen lehet tartani a kiruccanást. Például a 6.b ezt úgy oldotta meg, hogy már tavaly év végén elkezdték beszedni a krakkói kirándulásukhoz a pénzt, részletekben, de itt vannak a 6.a-sok (ők Erdélyben jártak), akik a költségek felét osztálypénzből fizették. Harsányi tanár úr szerint: „Leginkább két dolog szól ellene. Az egyik az, hogy itthon is nagyon sok látnivaló van, a másik pedig az, hogy ha messze megyünk, akkor az utazás nagyon megnehezíti a dolgokat. Mert így is rövid az idő, pláne, ha hosszú az út.” A toldys tanárokat viszont nem kell félteni, hisz mint tudjunk, nagyon jó fejek, és bárkit megkérdeztem mindenki evidensnek vette, hogy egyszer mindegyik osztály ellátogat külföldre.
Összességében engem a megkérdezettek meggyőztek, és szerintem a diákok nagyon nagy része megnézne az osztályával egy külföldi várost, hisz ez a toldys osztálykirándulások megkoronázása lehet az utolsó években. De azért tisztázzuk, ahogy Harsányi tanár úr is mondta: „Nem azért megyünk külföldre, mert Magyarország nem jó, hanem mert kint is sok a szép hely.”
