Idén is megrendezésre került az Osztályszínjátszó Fesztivál, melyben én személy szerint, aki több mint egy évtizede jár be előadásokra, ezúttal sem csalódtam.
Így én kaptam (illetve vállaltam el) ezt a megtisztelő feladatot, azaz hogy írjak kritikákat az előadásokról. Ezzel szemben akárhányszor is próbáltam nagyon szőrösszívű lenni, voltak olyan előadások, melyeket kétszer néztem meg, de egyik alkalommal se találtam semmi kivetnivalót sem bennük.
(A 3.a darabjáról külön cikket olvashattok – szerk. megj.)
Remek volt például az 5.b osztály előadása, akiken látszott az összeszokottság és a rutin egyvelege. A jól ismert A császár új ruhája című Andersen-mesét adták elő, Zalán Tibor feldolgozásában, és szerintem mindkét alkalommal kifejezetten színvonalas előadást láthattunk. Minden egyes szereplőt sajnos nem lehet kiemelni, pedig higgyétek el nekem – az sem lenne túlzás.
Egy–két nevet azonban mégis muszáj megemlítenem, többek között akik a bonyodalmat okozták, azaz a takácsokat (Rabár Sára és Magyar Kelemen), a Madame Szanzsánt alakító Cselle Gabriella.
Seres Olivér magát a császárt alakította, és a színpadra termettségén kívül izmos felsőtestét is megmutatta, amelyet nem felejtett el kicsit kipattintani a nagy pillanatra várakozva a kulisszák mögött. (-:
És végül, de - mondanom se kell – nem utolsó sorban, az én személyes kedvencem Lendvai Viktor, aki Lord Kord motringőrt alakította. Maximális szövegbiztonságának köszönhetően meg tudta engedni magának, hogy csak és kizárólag a játékára, gesztusaira, arcrezdüléseire figyeljen, ami nekem nagyon tetszett. Még egyszer gratulálok neki, és külön Beregszászi Attilának, akinek néhány nap alatt sikerült így összehozni az előadást.
A 4.a osztály előadása Joseph Kesserlingtől az Arzén és Levendula volt. Bevallom én kevesebbet vártam, mint amit kaptam, ám így még nagyobb örömmel állhattam fel szűk egy és fél óra elteltével a helyemről. Lévén, hogy „csak” 4.-es az osztály, másodszorra adnak elő, ahol még általában kisebb - nagyobb hibák be szoktak csúszni.
Ezzel szemben a jövőre nézve már csak egy dolgot kell megtanulniuk – hagyni kell a nagyérdeműt kinevetni magát, ha már el lett lőve az a poén! Tudom, hogy a próbákon senki nem nevet, miután két hónapon keresztül mindennap ezeket hallottátok, de a közönség ezzel nincs így. No de távol álljon tőlem a kritizálás, mondom – sokkal többet kaptam, mint amire számítottam.
Természetesen itt is akadnak néhányan, akik mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Kifejezetten jól adta elő a rossz fiút Várkonyi Soma, aki egy többszörös gyilkost alakított többszörös arcplasztikák után.
Az ellenkező nemből feltétlenül ki kell emelnem Poros Annát, aki Abby néni szerepében sziporkázott. Azt hiszem, már tavaly is jó döntés volt külön odamenni, és gratulálni neki :-)
Külön gratuláció még a két rendezőnek, Füzi Ágotának és Hamvas Csengének, saját tapasztalatból tudom, hogy mennyi munka vagy egy ilyen darabban. Magasra tettétek a lécet, feladtátok magatoknak a leckét, jövőre valami hasonlóra (ha nem jobbra) számítunk!
A 3.b osztály A csomagolt lányt, Szánthó Péter darabját adták elő. Sajnos ezen az előadáson még látszódtak a kezdeti nehézségek jelei, illetve az ijedtség az arcokon. De hát éppen, hogy gimnazistákról beszélünk, egyből a mélyvízben sokan megriadnak, illetve bele sem vágnának. Ez viszont nem mondható el a gárdáról, hiszen minden kis hiba ellenére én azt gondolom, hogy helytálltak, és fel lehetett fedezni néhány ígéretes tehetséget, akik a jövőre nézve reménnyel tölthetnek el minket. Először is Fekete Áront emelném ki, aki játéktudásán kívül azt is bebizonyította, hogy ebből még x-faktor is lehet, illetve Enghy Katára hívnám fel a figyelmet. Belsőbb körökben mozgóknak feltűnhet, hogy valószínűleg nem véletlen e két diák színpadra termettsége, hiszen nekik volt kiktől tanulniuk. :-)
A 4.b-s társulatot Neil Simon – A furcsa pár előadásának keretein belül láthattuk a színpadon. Be kell vallanom, némi csalódottság töltött el, amikor egy osztálynak, akik másodszor adnak elő, olyanok okoznak problémát, mint például a szövegbiztonság, illetve ennél az előadásnál a technikusok is kivették a részüket a negatívumokból. Ebből látszik, hogy az sem egyszerű munka, ott is ott kell lenni fejben, különben csúszik egy adott hang, vagy a fényjáték… Jövőre egy picivel több odafigyelés, és akkor hibátlan előadásban lesz része mindenkinek
Minden apró kis hiba ellenére voltak, akik a játékukkal mindezt feledtetni tudták, úgymint Törőcsik Kristóf, Manolo Costazuela szerepében, Jákó Sára, aki ugyancsak parádésan játszott a mániákusan takarító és rendszerető Florence szerepében, és végül Ramos Viki, aki abból is jól jött ki, amikor elnevette magát egy pillanatra a színen.
Mint említettem, picit több odafigyelés, és jövőre tökéletes lesz!
Utoljára az 5.a-t láttam, akik Gogoltól a Revizor című, több szempontból is felejthetetlen előadást mutatták be. Felejthetetlen volt kivétel nélkül mindenki a színpadon, és felejthetetlenül hosszú volt! Az egyetlen kritikával kezdeném, azaz hogy szerintem nem szabadott volna ilyen hosszú darabot választani, illetve nem választani nem kellett volna, hanem jócskán meghúzni. Az első felvonásban másfél óra után már lehetett érezni, hogy a közönség figyelme egy kicsit meglazul, halk beszélgetés, állandó székrecsegés… Sajnos ez hiba volt.
Viszont! Mint oly sok dolog az életben, ennek is két oldala van. A darab hosszúságával egyenes arányban növekszik a beleölt rengeteg munka, fárasztó nulladik órák, még fárasztóbb az őszi szünetet erre áldozni, ám a rengetek munkának egyértelműen meglett a gyümölcse. Rendkívül szórakoztató előadásban volt részünk, a két és fél órás előadás alatt csak azért nem szabadult el a pokol a sorok között, mert tényleg egy nagyon érdekfeszítő és szórakoztató darabot láthattunk. Ami nekem feltűnt, hogy sokszor volt egy-egy embernek rendkívül hosszú monológja, amit meg a legnehezebb megtanulni. Ezeket is mind hibátlanul adtátok elő. Gratulálok!
Válogatás nélkül kezdem el sorolni a színészeket, mert itt aztán tényleg mindenki megérdemli!
Buczkó Patrick, Vindics Lilla, Topolánszky Laura, Winkler Marcell, Travnik Gyuri, Zajkás Bedi, Szervét Gergely, Nagy Imola, Székely Gellért, Mayoria Manuel.
És engedjétek meg, hogy még egy szót szóljak a rendezőhöz, Pánczél Áronhoz, aki már tavaly is megmutatta, hogy ehhez van tehetsége – nem is kevés. A mai napig emlékszem a tavalyi darabra is ettől a társaságtól, és az ez évit se fogom elfeledni egyhamar :-)
Köszönöm szépen mindazok nevében, akik látták, és gratulálok!