December 10-én (szombat!) reggel negyed hét után nem sokkal már nyolc toldys lány toporgott a Keleti pályaudvaron felkészítő tanárukkal, Nemeskéri Lucával együtt. Ezek a toldys lányok mi voltunk, név szerint: Balogh Janka, Dunai Ludi, Kálózdi Adél, Pável Réka, Béres Bíborka, Sásdi Mariann, Székely Dalma és Pilinszky Dóri.

Tatára készültünk, az Országos Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny helyszínére. Odafelé a vonaton elég jó hangulat uralkodott, néhányszor még sikerült elpróbálnunk az előadandó produkcióinkat, valamint a Magyar szólások és közmondások című könyvből olvastunk fel igen érdekes részleteket.

Tatának egy bizonyos buszmegállójában bárkinek feltűnhetett, hogy a városban nagyszabású esemény készül, ugyanis rengeteg korunkbeli lány és fiú álldogált itt a tanáraikkal együtt (de meg kell jegyeznünk, hogy magunkon kívül nemigen láttunk más, több csapattal induló iskolát). Egy kissé rázós buszút és pár perc séta után megérkeztünk az iskolába, ami helyet adott a versenynek. Az írásbeli megmérettetés pontban kilenckor vette kezdetét, a csapattársak összesúgtak, az agyakban pedig dolgozni kezdtek a fogaskerekek, ahogy azt illik. A feladatok között találtunk nehezebbeket és könnyebbeket is, megoldásukhoz szükség volt a magyar közmondások és szavak jelentésének tudására, irodalmi ismeretekre és nem utolsósorban sok-sok kreativitásra. Mikor egy óra múlva megszólalt a verseny végét jelző csöngő, nagyjából minden feladattal készen voltunk. Az eredményhirdetésig bőven volt időnk a szusszanásra, ezért a másik csapattal és Nemeskéri tanárnővel együtt elmentünk egy rövid sétára a közeli tóhoz. A környék gyönyörű volt, sokáig nézelődtünk, és sok képet készítettünk.

Körülbelül egy órányi levegőzés után elindultunk vissza az iskolába. Sajnos mire odaértünk, már nem maradt ülőhely, így egy sarokba húzódva figyeltük az eredményhirdetést, melynek során a verseny egyik szervezője évfolyamonként felolvasta a helyezéseket, kivéve az első hatot. Bár mi a „dö beszt” csapatnév ellenére a 10. helyen végeztünk, a másik csapat tagjai, a „metródekorátorok” bekerültek az első hatba! Nagy volt az öröm, azonban rájuk így várt még egy szóbeli forduló is, amíg a mi csapatunk az iskola menzáján ebédelt, illetve egy másik tanteremben előadta a produkcióját. Sok érdekes előadást láttunk: volt, aki regényrészletet adott elő jelenet képében, mások képzeletbeli Teleshop reklámot forgattak egy diákok helyett tanuló robottal. A mi előadásunkat Béres Bíborka vágta össze három Örkény-novellából, amelynek végül az „Egyéniség” címet adtuk. Kissé lámpalázasan, izgulva léptünk ki a zsűri elé, de szerencsére aggodalomra nem volt ok, nagyszerűen sikerült a produkció. Miután meghajoltunk és kedves mosolyt küldtünk a tapsoló nézők felé, villámgyorsan átsprinteltünk az egész iskolán, hogy megtaláljuk az osztálytársainkat, akik ezekben a pillanatokban készültek szóbelizni. Még időben érkeztünk, a zsűri nem sokkal később behívta őket a terembe. Két feladatuk volt: először két nagyon hasonló kifejezés eltérő jelentéseit kellett megmagyarázniuk, majd fel kellett ismerniük egy regényrészletet, és azzal kapcsolatban kellett válaszolniuk néhány kérdésre. Az előadásuk nagy sikert aratott.

Miután már ők is túl voltak minden megpróbáltatáson, hamarosan siethettünk az eredményhirdetésre. Feszült figyelemmel vártuk a mi kategóriánk helyezettjeit. A harmadik helynél (ahol még nem hangzott el a toldys csapat neve) már tetőfokára hágott az izgalom. Vajon a metródekorátorok következnek? Vagy sikerült, és megszerezték az első helyet? Miután a második helyen egy miskolci gimnázium csapatának a neve hangzott el, már biztos volt, hogy a Toldy Ferenc Gimnázium 2.b-s csapata megnyerte az országos versenyt! Felállhattak hát a dobogó legfelső fokára, miközben a mi csapatunk hatalmas „TOLDY!”-kiáltást hallatott (ha valaki esetleg nem hallotta volna jól).

A verseny tehát csodásan zárult: a hangszórókból berobbant a terembe a Queen híres „We are the champions” című slágere, mi pedig boldogan távoztunk a tatai iskolából. Vidáman telt a vonatút hazafelé, felvillanyozott minket a siker, az első hely, na meg a tizedik is.

És hogy mi ebből az egészből a tanulság? Nos, ahogy a mondás is tartja: ki korán kel, aranyat nyer!