Írta:
Írta:
A síszünetet mindenki várja: aki pihenhet egy hetet, azért; aki síelni megy, azért. Én a magam részéről a hatodik toldys sítáboromat éltem át, így az itthoni henyélésről nem tudok beszámolni.
Bezzeg a táborról, amely minden évben az iskolához kötődő egyik legjobb élményem! És ezzel nem vagyok egyedül! Mint minden tábor, az idei is nehézségekkel indult: felkelni vasárnap reggel, bepakolni a buszba (ez a mozzanat újfent nem sikerült, csak a csomagtartó használatával), és a szokásos fél órás késéssel már indulhattunk is. Az úticél ezúttal nem Villach, és a jól megszokott diákszálló, hanem a Gerlitzen melletti Annenheim. Gyakorlatilag pályaszállás, ahol a hatodikosokat és az első-másodikosokat külön házak, a derékhadat pedig a Gasthof Jägerhof tágas szobái várták. Az első este az új hely belakásáról és a télre hangolódásról szólt, mert - bár ott sem volt a megszokott mennyiségű hó - mégsem az itthoni tavaszi plusszokban kellett nekiindulni a sínapoknak. Reggel a fagy miatt a buszok nem tudtak feljönni a szállásra, úgyhogy reggeli bemelegítésnek éppen megfelelt az a 10 perc séta a hegyről lefelé. A buszon, útban Nassfeld felé természetesen minden reggel elhangzott, hogy ez a legnehezebb sínap, kellő óvatosság … etc.
A hegyen a megszokottal ellentétben minden nap verőfényes napsütés és mínusz 4-7 fok. Sőt, hétfőn még a hegyen is pluszban járt a hőmérő higanyszála, így nem meglepő, hogy ebédidőben az összes napágy foglalt volt, és kivételesen a hütték teraszán sem lehetett helyet találni. A síeléssel töltött órákban pedig mindenki találhatott számára megfelelő elfoglaltságot: a kezdők Takács tanár úr vezetésével hősiesen küzdöttek a felvonókkal és a hóekével; Vaskó tanár úr haladó csoportja több évi munka után végre megvalósította a szinkronsízést; idén volt board-oktatás, hála Takács Gerinek. Azok pedig, akik csoportokban síeltek, gyönyörködhettek a tájban a 80-as és egyéb pályákról, megmérhették a sebességüket, és kipróbálhatták, milyen érzés versenyzőként a kapuk között száguldani, majd együtt örülhettek az elért időeredménynek. Természetesen nem maradtak el a már jól megszokott fotopontos csoportképek, ebédnél a Germknödel vagy a császármorzsa a forró csokival, csütörtökön ebéd Olaszországban, esténként pedig a jó hangulat, kétszer zenés-táncos mulatsággal fűszerezve, amiért ezúton is köszönet DJ Nemolnak. Pénteken, hála a pályaszállásnak, aki még akart, sokat síelhetett Gerlitzenen, ahol kivételesen szép idő kényeztetett minket. Elkészült a szokásos csoportkép, és hazafelé mindenki egy kicsit szomorúan döbbent rá, hogy máris vége lett. De míg az alsóbb évesek várhatják és tervezhetik a következő évi tábort, nekünk, hatodikosoknak most valami végleg véget ért. Úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni nemcsak az idei-, hanem az elmúlt hat évi szervezést, a jó táborokat, a szép emlékeket!
Sí, hó, hó, sí!
Videók Varga Barnabás tanár úr jóvoltából:
