Elsősorban azért, mert ez a mű egy musical, így nem csak színészi kihívást jelentett a csoport számára, hanem valahogy az élő zenéről is gondoskodniuk kellett. Ezt az akadályt kiválóan teljesítették azzal a szokatlan lépéssel, hogy teártumon kívüli diákokat (zenészeket) vontak be az előadásba. Így nem csak egy zeneileg is színvonalas előadásra teremtettek lehetőséget, de az élő zenekar megszemélyesítette a darabban a fesztiválon játszó Rolling Stonest, és igazi fesztiválhangulatot teremtett a darab keretein belül.

A darabválasztás másik szűk keresztmetszetének magát a darab témáját lehet tekinteni, mivel első vígszínházi bemutatása óta sem csillapodó komoly vitákat vet fel. A darab eredeti formájára rá lehetne mondani, hogy nem iskolába való, talán túl direkt, szókimondó, ideológiai fügefalevelek nélküli. Én úgy gondolom, hogy pont ettől jó ez a darab, pont a mai (és akkori) társadalom problémáinak palástolatlan bemutatása szolgálhat elrettentő példával, és ez teszi ezt a színdarabot különlegessé.

A valóban iskolába nem illő dolgokat pedig természetesen kihúzták a szövegkönyvből, így nem hiszem, hogy ez a szempont okot adna bármi komolyabb negatív kritikára. Persze Eck Júlia tanárnőnek, a darab rendezőjének idén is minden szempontból nehéz dolga lehetett. Nagy feladat egy kisebb–nagyobb diákokból álló csoporttal megértetni egy ilyen nehéz darab átvitt értelmét, szimbolikus motívumait, ami nélkül viszont nem lett volna értelme előadni, de mint minden évben, összességében idén is nagyot alkottak.

Az előadásban összesűrűsödött a kemény munka, a tehetség, a csapatszellem, a lehetőségekhez mérten jó fény- és hangtechnika, egyszóval minden adott volt egy valódi értékes előadáshoz, a nézők számára pedig egy jó estéhez. A teljes élményt az árnyékolta talán kissé be, hogy az díszterem adottságai nem ideálisak viszonylag nagy tömeg befogadására. Az ablakok kicsik, a szellőzés rossz, alapjában véve kicsi a hely, és a látási viszonyok sem minden helyről szerencsések, de hát természetesen ezeket a kellemetlenségeket mindenki szívesen vállalta a nemes cél érdekében.

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

A szerdai előadás, amit én láttam, nagyobb észrevehető baki nélkül zajlott le, egy-két hamiskásabb hangocska a dalokban szerintem teljesen megengedhető egy iskolai musicalben. A rendezésben nagyon sok kreatív ötletet valósítottak meg, amik sokszor ellensúlyozták a megjelenítés és a díszlet korlátozott lehetőségeit. Például nekem személy szerint nagyon tetszett az autókat kézben tartott zseblámpákkal helyettesítő megoldás.

Jó volt pár ember tekintetében látni, hogy érti és átéli a téma komolyságát, az események tömény borzalmát. Néhány dolog viszont nem volt eléggé kifejtve, sok megértést segítő motívumon vagy eseményen lehetett átsiklani anélkül, hogy az ember megértette volna. Ezekre talán - persze igazából nem tudhatom, de - jobban föl lehetett volna hívni a figyelmet. Mivel egy karaktert több szereplő játszott, és a jelenetek is "össze voltak vágva", sokszor nehéz volt nem elveszteni a fonalat, és elkülöníteni a képzelgést a cselekménytől. Főleg azoknak, akik nem ismerték a darabot.

Az előadás végén szerintem a nézők nagy része fájó háttal és elült fenékkel, de teljesen átszellemülve kezdett el tapsolni, amiért cserébe még egyszer megismételték a finálé dalát, egy közös éneklés keretében, amit a szereplők már a megkönnyebbülés mámorában adtak elő.

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

Összefoglalva: nekem kifejezetten tetszett az idei előadás is, mint ahogy eddig minden évben, egyszerre volt élvezetes és elgondolkodtató. A legnagyobb pozitívum, amit a teátrumról összességében mondani tudok, hogy minden évben sikerült olyan darabot választaniuk, és úgy előadni azt, hogy annak nyoma maradjon, és tényleg valami értékeset adjon a közönségnek. Nemcsak a könnyebb utat választva egy aranyos komédiával nevettetik meg az embereket, hogy aztán kifelé menet már mindenkinek máson járjon az esze, hanem elfogadják a kihívást, hogy elgondolkodtassák a nézőket.