Hónapokkal ezelőtt kezdődött minden kötetlen beszélgetésekkel, ötleteléssel. Két javaslat érkezett: az egyik Shakespeare Vihar című drámája, a másik pedig - diák részről - Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című műve. Délutánokon keresztül vitatkoztunk, hetekig csúszott a próbaidőszak megkezdése is, de felelősségteljes döntést akartunk hozni. A viták nem csak tanár és diákság között zajlottak, hanem a teátristák között is.

Végül a Képzelt riport… nyert. A darab mondanivalójának aktualitása, a fiatalabb generációk szemének felnyitása voltak a fő támogató érvek. A próbaidőszak másfél-két hónapig tartott. Musical-ről lévén szó, kezdetben külön ének- és prózás próbáink voltak. Majd összeraktuk a jeleneteket, és ezeket tettük fel a színpadra. Idén is rendhagyó színpadon játszottunk. Az is megnehezítette dolgunkat, hogy teljesen díszlet nélkül játszottunk, így térkialakításunk egészen különleges volt. Ugyanott zajlottak a bírósági kihallgatások, a fesztivál bulis és tragikus jelenetei is. Megmutattuk, hogy távolság két ember között nem csak fizikailag, hanem lelkileg is lehetséges. Saját élő zenekarunk is emelte a darab fényét, ezúton is köszönjük profi munkájukat és türelmüket, mellyel hozzánk viszonyultak. Nagy segítséget jelentett még a volt toldysok segítsége, akik a dalok betanulásában, tökéletesítésében álltak mellettünk. Még a súgónk is (akinek jelenléte minden évben kulcsfontosságú) volt toldys. Köszönettel tartozunk még Eck Júlia tanárnőnek, aki szakértelemmel, nyugodtan mindig tudta, érezte, hogy a társaságnak éppen mire van szüksége: biztatásra, ösztönzésre, mikor elbátortalanodtunk, vagy fegyelmezésre, ha szétesni látszottunk.

Több éves tapasztalat alapján mondom, hogy a főpróba-időszak alatt mindenki átlendül a maga holtpontján. Ilyenkor kimerültek, nyugtalanok, türelmetlenek vagyunk. Bár kétségtelenül ekkor csiszolódunk össze és válunk csapattá. Még a próbák után is bent maradtunk és arról beszélgettünk, hogy miért idén, és miért épp ezt a darabot adjuk elő, ki miért akarta színpadra vinni, kinek mit jelent, és mi az üzenete? Természetesen nem lehetett „jó válasz”. :-)

Az előadások idejére mi, teátristák szinte beköltöztünk a Toldyba. Este fél hatra a díszterem melletti osztálytermet már ellepték a jelmezek, kellékek, színpadi sminkek, szövegkönyvek, nasik és üdítők. Bemelegítettünk, beénekeltünk, megteremtettük az alaphangulatot. Jó érzés úgy színpadra állni, hogy tudjuk, minden szempontból bízhatunk egymásban.

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

Mindhárom napon a szokásos teltházzal játszottunk, és a vastaps közben úgy éreztük, hogy volt értelme szembenézni a nehézségekkel, önmagunk félelmeivel.

Csütörtök este, mikor az utolsó előadás is lement már, tartva magunkat a toldys-teátrista hagyományokhoz, elbúcsúztattuk, elsirattuk végzőseinket, megköszöntük vendégszereplőink munkáját, majd méltó módon ünnepeltünk.

„A teátrista létnek nincs vége, csak kezdete.”

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése