A gyülekező reggel háromnegyed nyolckor volt a Keleti pályaudvaron. Eleinte nagyon izgultam, vajon befogadnak-e, lesznek-e barátaim. Később kiderült hogy mindenki ettől félt.
Az állomáson alig beszélt valaki önfeledten, inkább csak ismerkedtünk. A vonaton már felszabadultan beszélgettünk, egyre inkább oldódott a kínos csend.
Egy óra múlva megérkeztünk Tatára, ahol zuhogó eső fogadott bennünket. Szerencsére a legtöbben hoztak esőkabátot, esernyőt; akiknek nem volt, azoknak a többiek adtak kölcsön. Nekem is. :-)
A szállodában csapatokra osztottak minket, majd játékokat játszottunk, pólót festettünk, és a csapat nevét találtuk ki. Közben alakultak a barátságok.
Ezután ebédeltünk, és megkaptuk a szobákat, amit a tanárok és a végzősök osztottak be. Ez azért előnyös, mert így még több embert ismerhettünk meg.
A nap folyamán vicces programok voltak, például festékcsata, csapatverseny, vagy „Egy perc és nyersz”. A vacsoránál pedig megünnepelték a szülinapomat, amire egyáltalán nem számítottam, és nagyon örültem neki. A takarodó 11 órakor volt.
Másnap reggel 7:15- kor ébresztettek a hatodikosok, ezután reggeli torna következett. Ezt követték az újabb játékok, vetélkedők, és minden csapatnak egy színdarabot is be kellett gyakorolnia. Délután néhány végzős rabszolgának öltözött, és egy órán keresztül azt csinálhattunk velük, amit akartunk. Némelyik csapat igencsak kihasználta ezt a helyzetet. :-)
Ezen a napon fél órával előbb kellett aludni mennünk, mert hajnali fél kettőkor keltettek minket. Ezt sokan már sejtették. Kb. tíz perc alatt mindenki felöltözve sorakozott az udvaron, és elindultunk az erdőbe bátorságpróbára. Hajnali háromra értünk vissza a szálláshelyre, és fáradtan huppantunk be az ágyunkba.
Másnap a városban voltak a programok. Egy kincskeresőjátékot játszottunk, melyben egy legófigurát raktunk össze, háromféle pózban lefotóztuk, filmet készítettünk vele. Az út különböző vicces feladatokkal volt teli.
A nap folyamán mindegyik csapat előadta saját színdarabját, majd a táborról beszélgettünk.
És elérkezett az az esemény, amit senki sem várt, mégis hamar bekövetkezett: a hazaút.
A vonaton mindenki igyekezett kihasználni azt a maradék egy órát, ami hátravolt.
Az állomáson fájó szívvel búcsúztunk el a végzősöktől, az osztálytársaktól és az évfolyamtársaktól.
A tábor végére mindenki jóban lett mindenkivel, nem emlékszem, hogy lettek volna konfliktusok. Idén kivételesen mindenki várja az első tanítási napot, amikor újra láthatjuk egymást.