A Svájccal folytatott cserediákprogram iskolánk közel 20 éves hagyománya, amely jó lehetőség arra, hogy megismerjük ezt a kultúrát, a szokásokat, az embereket, és cserébe mi is megismertessük velük hazánkat. Idén is a Zürich kantonbeli Winterthur városából, a Rychenberg Gimnáziumból fogadtunk 24 diákot.
Örömteli várakozással álldogáltunk szeptember 15-én a Keleti pályaudvaron. Napok óta kíváncsian vártuk a csak internetről ismert levelezőtársainkat, azon gondolkozva, hogy milyenek is lehetnek a valóságban. Fáradtan, de izgatottan érkeztek meg 13 órányi utazás után. Boldogan ismertük fel egymást, a lelkesedésük átragadt ránk is. A közös programok már aznap elkezdődtek, először a Vajdahunyad várban levő Szürkemarha Fesztivált látogattuk meg. A hivatalos programok után minden nap bőven volt idő ismerkedésre, igyekeztünk minél több szépet, érdekeset mesélni, megmutatni Budapestet.
Hétfőn, miután Porogi András igazgató úr köszöntötte a csoportot és meghallgattak egy előadást Magyarországról, buszos városnézés keretében ismerték meg Budapest legfőbb nevezetességeit (Gellért-hegy, Hősök tere, stb.) A tanítás végeztével csatlakoztak toldys fogadópartnereikhez és vegyes csoportokban foci és röplabdameccseket játszottunk.
A másnap reggeli közös matekóra után megnézték a zsinagógát, amire méltán büszkék lehetünk (hiszen Európában ez a legnagyobb), majd a Parlamentben Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért Párt társelnöke kalauzolta körbe őket.
Szerdán büszkén mutattuk meg a magyar történelem egyik fontos színhelyét, a Visegrádi várat, majd lazításképpen egy kis testmozgás következett: boboztunk. Hazafelé jövet körbesétáltunk Szentendrén, megnéztük a különleges szerb templomot. A nap végére megéheztünk, így Rab Rábi kis utcájában jól esett mindenkinek a lángos. Nagyon elfáradtunk, pedig még hátravolt 2 nap.
Szögi Ágota felvétele
Csütörtök délelőttre a Bazilika, belvárosi séta, ajándékvásárlás és a Terror Házának megtekintése maradt. Ezt követte a híres-neves, Margaret Thatcher brit miniszterelnök által is meglátogatott Vásárcsarnok, ahol különféle hungarikumok közül válogathattak. A búcsúesten a Kazinczy utcában mindenki hiánytalanul megjelent, a hangulat oldott volt, itt már látni lehetett, hogy barátságok köttettek. Már bántuk, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a néhány nap, jól éreztük magunkat új barátainkkal.
Az utolsó napot Magyarország-kvízzel kezdtük. A svájci diákok lelkesen válaszoltak az országunkról szóló kérdésekre. A kvíz zárásaként kíváncsiságból megkérdeztük, hogy milyen szavakat tanultak, meglepő válaszokat: ”Szia, sör, jó, nem, igen, gulas leves, éhes valjok, szomjas valjok, egäszszegedre (egészségedre), langos, zukor (cukor), süti, stb.” Este, mikor újra a pályaudvaron voltunk, úgy éreztük, mintha nem is telt volna el közben néhány nap. A viszontlátás és a kapcsolattartás reményében váltunk el egymástól, megígérve, hogy írni fogunk. Másnap reggelre mindenki szerencsésen hazaérkezett, mint ahogy ez a későbbi e-mailekből kiderült.
Visszagondolva reméljük, hogy vendégeink rajtunk keresztül megismerték, megszerették fővárosunkat, a magyar ételeket és magát Magyarországot.
Szögi Ágota felvétele