Négy órakor minden érdeklődő megérkezett a menzára, ahol az átrendezett padokon, néhány tálon friss camembert és zöldségek sorakoztak. Néhány plakát is ki volt helyezve különféle francia gasztrospecialitásokról: macaron, quiche, canelé, bouillabaisse, mi kell még?

Szép lassan mindenki leült, majd az előadás megkezdődött: kiderült, Zsófi régen a Toldyba járt, és karrierjét diplomataként kezdte. Az évek során különféle kultúrák konyhaművészete és a főzés iránti szeretete oly nagyra nőtt, hogy nem lehetett továbbra is egyszerű hobbiként kezelni, így elkezdett blogolni, majd pedig egy gasztro-rovatot szerkeszteni. Sikere szerintem leginkább az egyedi receptekben és a jó ízlésben rejlik...

Rengeteg kérdés hangzott el; megtudtuk, hogy Provence-ban nem csupán levendula terem, hanem sáfrány is, amely a legdrágább fűszer, hogy mitől lesz egy étterem Michelin csillagos, illetve hogy létezik olyan szakma, hogy vaníliaszagoló. Mindezek után egy igazán egyszerű salátaöntetet tanultunk meg, amely ecet és olaj 1:3 arányban való keverésén alapszik. Ezt mi még turbóztuk egy különös mustárral, és csipetnyi sóval. A keveréket friss paradicsommal és salátával fogyasztottuk, majd miután mindenki feltette maradék kérdéseit ("Nemsokára elköltözöm otthonról, mik azok az alapételek, amiket könnyű elkészíteni? ", "Nem bántad meg, hogy érettségi után nem kezdtél el rögtön a főzéssel foglalkozni? ") mindenki boldogan hazasétált a napfényes hétfő délutánban.