Mennyi időt tetszett kihagyni?

Egész pontosan két és fél évet.

És gyorsan telt el ez az idő?

Igen, amikor az embernek kisgyereke van, akkor nagyon repül az idő.

Milyen érzés volt visszajönni?

Hát nagyon izgultam a nyáron, hogy milyen lesz, de aztán remek érzés volt.

Hogy fogadták újra a Toldyban?

Úgy éreztem, hogy a kollégák örültek, nagyon kedvesek voltak, ez is segített a visszatérésben. Inkább azon izgultam, hogy milyen lesz összeegyeztetni a kisgyerekes életet a munkával, most próbálok ebbe beleszokni.

Nehéz beosztani az időt az iskola és a család között?

Elég kevés órám van, úgyhogy elvileg és egyelőre nem nehéz, de a kisfiamnak még meg kell szoknia a bölcsődét, és így az okoz némi nehézséget, hogy vele hogyan indulunk el reggelente, meg hogyan visszük haza délután.

Változott valami a tanítással kapcsolatban?

Igen. Az a legnagyobb változás, hogy nem franciát tanítok, hanem olaszt, amit eddig még nem tanítottam. Ez egy hatalmas újdonság és kihívás, nagyon örülök is neki. A másik változás, hogy azok a diákok, akiket tanítottam - utoljára 3 évvel ezelőtt –, akkor még csak harmadikosok voltak, és most hatodikosok, úgyhogy nagyon vicces őket újra látni. Egyébként nem érzem úgy, hogy a diákok sokat változtak volna.

Milyen osztályokat tanít?

Tanítok egy kezdő, harmadikos csoportot, meg az említett végzős csoportot.

Mi a nehezebb, a kicsikkel vagy a nagyokkal foglalkozni?

Más mind a kettő. A nagyoknál az a nehéz, hogy rájöjjünk: pontosan mit is tudnak még kihozni ebből az évből. A kicsiknél ilyen nehézség nincsen, velük szépen elkezdtük az alapoknál. Igen, talán ebből a szempontból kicsit nehezebb a nagyokkal.

Akar-e változtatni a tanítási módszerén, esetleg új dolgokat bevezetni vagy régieket elhagyni?

Sokat gondolkoztam ezen, amíg otthon voltam. Például jóval több fogalmazást fogok íratni. A nyelvtanra is nagyobb hangsúlyt fogok fektetni. Másrészt pedig mivel olaszt még nem tanítottam, lehet, hogy egy kicsit másképp fogom tanítani, mint a franciát.

Nagyon szépen köszönjük, további szép napot.