Már az Esztergomba vezető buszút is nagyon izgalmas volt, megismerkedhettünk néhány végzőssel, s kezdetét vette a három napos kaland.

Nem is tudom, hol kezdjem... A legjobban azt élveztem, amikor csapatommal bebarangoltuk Esztergom városát. Érdekes feladatokat kellett teljesítenünk, például régi mondákat gyűjtöttünk idős járókelőktől a városról. Szerencsére egy színjátszó társulat is éppen egy ilyen régi történetet adott elő a Bazilikánál. Aláírást gyűjtöttünk azért, hogy delfineket telepítsenek a Dunába.

Érdemes volt hajtanunk, mert másnap az eredményhirdetésen nagy öröm ért minket, megnyertük a pontversenyt. A jutalom sem maradt el, kaptunk egy finom tortát.

Sok örömteli programban volt részünk, a reggeli torna kivételével, ami igazi erőfeszítés volt félálomban a jó meleg paplan után. Olyan jól éreztem magam, hogy ezzel is megküzdöttem, az esti tábortűz pedig kárpótolt mindenért.

Ám ez még nem minden, éjszakai felkelések nélkül nem lett volna igazi a gólyatábor. A végzősök letetették velünk a toldys esküt, és szerveztek egy nem túl félelmetes, de annál izgalmasabb bátorságpróbát, amit természetesen - a kialvatlanság ellenére - kiálltunk. Hazaindulás előtt egy nagy számháborúval zártuk le a három napos kalandozást.

Ám egyszer minden jónak vége szakad. Én szívesen maradtam volna egy hétig is. Fáradtan, piszkosan és nagyon sok élménnyel érkeztem haza, ahol ínycsiklandó ebéddel és szeretettel vártak.