Egy rendkívül nehéz darabot adtak elő, tapasztalat nélkül, mégis elképesztő profizmussal, amely kivételes tehetségre utal. Lássuk, sikerült-e felülmúlniuk idei produkciójukkal.

Mostani darabjuk Friedrich Dürrenmatt A csendestárs című drámája, mely az 1930-as évek Amerikájában játszódik. Doc, az elismert biológus és kutató elveszíti az állásást a világválság következtében, így taxisofőrként kell boldogulnia. Miután feltalálta a nekrodialízist, a város bűnbandájának vezére, Boss szolgálatába áll: a hullák felbomlasztásával nyomtalanul eltüntethetőek a gyilkosságok áldozatai.

Doc a korrupció, hatalmi harcok, sekélyes kapcsolatok közepén találja magát, ahol az állam irányítását az alvilág veszi át. Ember embernek farkasa, a tisztesség már régen nem létezik, felmorzsolta azt a pénz- és hatalomvágy.

A darab választása kitűnő: izgalmakkal teli történet, váratlan csavarokkal, amelyek az első perctől az utolsóig érdekessé teszi a művet. A színdarabot mintha csak a Toldy színpadára írták volna: minimalista díszlettel és jelmezekkel operál, így a rendezőknek nem is kellett nagy hangsúlyt fektetni ezekre; a fogas a kanapéval és egy tál whiskey-vel tökéletesen elegendőnek bizonyultak.

Káli Ambrus felvételegaléria megtekintése

A technikusok dolga sem volt kiváltképp bonyolult: egyetlen, a korhoz és a darab drámaiságához jól illő szimfónia csendült fel néha a kanapé mellé helyezett lemezlejátszóból.

A világításnak már nagyobb szerepe volt, hiszen amikor egy új szereplő mesélt életéről, reflektorral rávilágítva adtak mélységet karakterének, és komolyságot magának a jelenetnek.

Nyilvánvaló tehát, hogy a színdarab sikere csak és kizárólag a színészeken múlott, és azon, hogy vajon nekik sikerül-e élettel és drámával megtölteni a történetet. Ez az óriási feladat pedig maradéktalanul sikerült!

Káli Ambrus felvételegaléria megtekintése

Az egész darab alatt azon gondolkoztam, hogy vajon kiket emeljek ki a szereplők közül, hiszen egyik jobban játszott, mint a másik. Olyan beleéléssel, olyan átütő erővel harsogták szövegüket, hogy kétségkívül el tudtam róluk hinni, hogy egy bűnszervezetet irányítanak, a testvérüket akarják megölni, vagy emberi tetemeket oldanak fel különböző savakban.

Bácskai-Nagy Barnabást mindenképp ki kell emelnem Doc szerepében, hiszen hihetetlen mennyiségű szöveget kapott, mégis hibátlanul játszott, szintúgy Jacket, akit Körömi Csongor testesített meg. Közel tízperces monológját olyan áhítattal és olyan átszellemülten adta elő a költészet szépségéről, hogy egy pillanatra (? - a szerk.) én is megszerettem azt. Boss karakterét pedig mintha direkt Láng Györgynek írta volna maga Dürrenmatt, az egyik legjobban eltalált szereposztás, amit a színjátszók történetében valaha láttam. Az már csak hab a tortán, hogy Hajas Eszter hollywoodi sztárokat megszégyenítően sírta el magát a színpadon.

Amit viszont sajnos hiányoltam, hogy a színészek elsősorban a hangjukkal játszottak, nem igazán mozogtak a színpadon, csak ha muszáj volt, valamint a gesztikuláció is hiányzott nekem. Valószínűleg a való életben így reagált volna az összes szereplő, hasonló helyzetekben, azonban a színház világában szinte kötelező jellegű a kezek fokozottabb használata játék közben.

Káli Ambrus felvételegaléria megtekintése

Összességében nagyon meg vagyok elégedve A csendestárssal, egy igazán remek darab, nagy jövő előtt álló színészek reprezentálásában. Ha lesz olyan darab a jövő évi színjátszón, amiért biztosan újra fel fogom keresni a Toldy Gimnáziumot, akkor az a leendő 5.a-soké lesz.