Idén is négy kémiatanár kapta meg kiemelkedő szakmai munkásságáért „A Magyar Kémia Oktatásért-díjat”. Köztük iskolánk volt tanára, Raákné Kiss Erzsébet. Itt olvashatják egykori diákunk, Marosi Attila laudációját is.
Az elismerést a Richter Gedeon Alapítvány a Magyar Kémia Oktatásért háromtagú kuratóriuma évente ítéli oda olyan középiskolai és általános iskolai kémiatanároknak, akik évtizedeken át tartó áldozatos munkájukkal nagymértékben hozzájárulnak a magas színvonalú szakképzéshez, kiemelt figyelmet fordítanak a kémia oktatására, megszerettetésére, valamint a tehetséges diákok felkarolására.
Az MTA székház Vörösmarty termében volt a díjátadás, amelyen jelen volt a Bp. I. tankerületi igazgató, Dr. Gálné Csabai Klára, illetve Porogi András igazgató is.
A kitüntetéshez szeretettel gratulálunk!
Az alábbiakban a laudációt olvashatják, amelyet Marosi Attila, volt diákunk, jelenleg a Richter gyógyszerkutatója mondott el.
Raákné Kiss Erzsébet, vagy inkább, ahogy mi, diákjai neveztük, „Raák Tanárnő”, bátran mondhatom, igazi forradalmat hajtott végre a Toldy Ferenc Gimnázium kémia oktatásában, visszahelyezve a tantárgy megbecsülését, különösen a diákok körében, az azt megillető helyre, és munkássága – lévén évtizedeken át a Természettudományi Munkaközösség vezetője – a többi természettudományos tárgy megbecsülésére, oktatására is jótékony hatással volt.
A Gimnázium sokáig reáliskola volt, aztán az évek során nagymértékben fejlődött az Iskolában a humán tárgyak és a nyelvek oktatása, amivel párhuzamosan a természettudományos tárgyak – de különösen a fizika és a kémia – egyre inkább háttérbe szorultak. Különösen így volt ez az iskola diákjainak érdeklődését, továbbtanulási szándékait illetően.
Raák tanárnő fizika és kémia szakos tanárként érkezett a Toldyba, bár a kémia oktatása mindig egy kicsit közelebb állt a szívéhez. Ebben – a neki oly kedves tárgyak iránt egyre érdektelenebb – (diák)közegben folytatta Tanárnő kérlelhetetlenül a kémiát népszerűsítő és tehetséggondozó tevékenységét 31 éven át.
Tanóráinak rendkívül magas színvonala, különösen óriási elhivatottsága a tanórai kísérletezés iránt, hogy színt vigyen a korábbi, jellemzően „tábla-kréta kémia” oktatásba, számos, addig akár teljesen érdektelen diák figyelmét keltette fel, akiket utána magas szintű tehetséggondozó munkájával tovább ösztönzött versenyekre járásra, külön feladatok megoldására. Igyekezte nem csak érdeklődő diákjaival, hanem az egész iskolával is megszerettetni a kémiát és a természettudományokat: számos neves kutatót, tudóst hívott meg előadásokat tartani a Toldys Diáknapok keretében, amely rendezvénysorozatot szinte minden évben saját szervezésű természettudományos kísérleti délután során, látványos bemutató kísérletekkel is fűszerezte.
Erőfeszítéseinek gyümölcsei különösen a 2000-es évektől kezdtek beérni, és mivel én magam is akkoriban jártam az iskolába, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy tanúja lehettem Tanárnő áldásos tevékenységének. Öröm volt látni, hogy évről-évre egyre több diák indul és szerepel eredményesen kémiaversenyeken, egyre többen jelentkeznek kémia fakultációra, egyre többen tanulnak tovább nem csak orvosi, hanem más, kémiához köthető területen is.
Mi sem mutatja jobban Tanárnő kémiát népszerűsítő tevékenységét, oktatásszervező és tehetséggondozó munkáját, mint az a tény, hogy 2013-ban, nyugdíjba vonulásának évében, nyolcszor annyi Toldys diák jutott be a Curie Kémia Emlékverseny területi döntőjébe, mint ahány 11 évvel korábban egyáltalán elindult a megmérettetésen. Tanárnő tehetséggondozó munkájának hatásai diákjait az egyetemen is elkísérték: sokan léptek közülük tudományos pályára, többen TDK, OTDK győztesek, nemzetközi tudományos közlemények szerzői lettek, és számos díjat, még Pro Scientia Aranyérmet is nyertek.
Egy varázslat volt, amit Tanárnő az iskola kémia oktatásában véghezvitt, és legalább ekkora hatást gyakorolt az én személyes pályámra is. Nélküle nem találtam volna rá erre az utamra, és valószínűleg ma teljesen más pályán mozognék.
Amikor a Toldyba mentem, egy fikarcnyi érdeklődést sem mutattam a kémia iránt, sokkal inkább történészként, régészként, vagy zenei pályán tudtam volna elképzelni magamat. Tanárnő óráinak hatására azonban rövid idő alatt a kémia vált a kedvenc tantárgyammá, és ő az érdeklődésemet nagyon gyorsan fel is fedezte, már az első évben versenyeken indított engem.
Legkedvesebb emlékeim talán az iskolai kémia szertárhoz fűződnek: ott volt Tanárnő székhelye is, ahol lényegében iskolai életét élte. A hely légköre rendkívül inspiráló volt. Iskolai éveim alatt számtalanszor felkerestem tanárnőt a szertárban (néha még az egyetemről is vissza-visszalátogattam), és szinte nem volt olyan alkalom, hogy éppen ne valamilyen új tanulókísérleten törte volna a fejét, vagy valamelyik diákját készítette volna fel versenyekre. A szertárban számolatlan órában, néha késő délutánokig kísérleteztünk, gyakoroltuk a kémiai számításokat, versenyfeladatokat oldottunk meg, és később az alsóbb évesek tanulókísérleteinek, vagy a bemutató kísérleti délutánoknak az előkészítésébe is bevont engem Tanárnő, más diákjaival együtt.
Mindennek óriási hasznát vettem az egyetemen, ahol nem kis mértékben megalapozták a jó teljesítményemet. Utolsó Toldys éveimre sikerült kiharcolnia azt is, hogy a szertár nagymértékű korszerűsítésen essen át, és a kémia-fizika előadókban is megteremtődjenek az igazán biztonságos kísérletezés feltételei, hogy a diákok még több, még érdekesebb kísérleten keresztül ismerhessék meg a kémia izgalmas világát.
Nagy örömmel tölt el, hogy Tanárnő munkásságát a Richter Gedeon Alapítvány a Magyar Kémia Oktatásáért is elismerésre méltónak találta, és igen nagy megtiszteltetés számomra, hogy ez alkalomból méltathattam Tanárnő kivételes szakmai pályafutását, hiszen hálás vagyok Neki mindazért, amit gimnáziumi éveim során Tőle kaptam. Külön öröm számomra, hogy már, mint Richteres kutató tehettem meg ezt, és így e ritka alkalomból megnyilvánulhat e nagyszerű tanár egyéniségek munkásságának egy további fontos szempontja, hogy ők azok, akik a vegyipar, gyógyszeripar és gyógyszerkutatás utánpótlását nevelik hazánk számára.
Végül egy utolsó gondolatként hadd említsem meg, hogy a Toldy Ferenc Gimnáziumban jelenleg egy dinamikus, fiatal kémiatanári gárda van, akik, amennyire én látom, Raák Tanárnő nyomdokain járnak, továbbviszik a Tanárnő által elindított tradíciókat, a kísérleti délutánokat, kutatókat hívnak meg előadást tartani, ösztönzik a diákjaikat a versenyzésre, és fontos számukra a kísérletezés az órákon. Én ezt nagyszerű dolognak tartom, mert úgy gondolom, hogy a hazai oktatásban még nagyon sok, Tanárnőhöz hasonlóan lelkes és elhivatott kémiatanárra lenne szükség.
