A teátristák olvasatában ez hat darabból kivett jelenetek montázsaként jelent meg. A művekből kiragadott részletek – cím szerint: Macbeth, Kurázsi mama és gyermekei, Tóték, A kis herceg, Tábori piknik, A 22-es csapdája és Egy szerelem három éjszakája – arra szolgáltak, hogy különböző szempontokon keresztül mutassák be a hadakozást és következményeit.

A pénteki és keddi előadást látogattuk meg. A produkció hossza megközelítette a négy órát, két szünettel.

A díszterem idén egészen új formában mutatkozott be; a színpad a díszterem szinte egész hosszán terült el, a közönség a két oldalon helyezkedhetett el. Ezt mi pozitívumként értékeltük, könnyebben és kényelmesen lehetett a színpadot belátni. Az elrendezés talán egyetlen hátránya a megvilágítás volt, ami bizonyos szögekből vakítóan érte a nézőt.

Egyikőnk már korábbról ismerte az összes művet, míg a másikunk nem rendelkezett ilyen ismeretekkel; ez a helyzet két nézőpontot eredményezett.

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

Aki nem ismerte a mű-részletek eredetét, nem érezte a darabot koherensnek. Véleménye szerint nem lehet egy hatosztályos gimnáziumban úgy vinni színre egy darabot, hogy a hozzá felhasznált irodalom csak a nézők egy része számára ismert. Úgy érzi, hogy a társulatnak törekednie kellene az értelmezhetőségre és érthetőségre akár az elsősök, akár a végzősök számára. A problémát nem feltétlenül abban látta, hogy nem ismeri a darabokat - ez önmagában nem jelent problémát -, viszont ez a felállás bizonyos határt szab a darabok értelmezési lehetőségeinek.

Tény: a nézők jelentős része a darabok előzetes ismerete nélkül ült benn, függetlenül attól, hogy ki volt rakva egy-egy rövid ismertető a díszterem ajtajára. Az összeállított művek évről évre kivétel nélkül mind nagyszabású produkciók, viszont emiatt megesik, hogy a nézők érzelmileg és értelmileg kizáródnak a játékból.

Aki kettőnk közül ismerte a korábbi műveket, egyet tud érteni azzal, hogy az előbb felmerült helyzet problémát okozhatott a nézők némelyikének, de személyes nézőpontjából végső soron a darab pozitív benyomást hagyott. A részletek együttese érdekesen és változatosan mutatta be a háborúk hatását az emberiségen és az individuumon. A két pólus, a háború ellen és mellett szóló nézőpont megfelelő betekintést nyújtott a jelenség dinamikájába: a karakterek különböző szociális es financiális háttere más és más módokat nyitott meg az értelmezésben. Mégis sikeresen ki volt emelve kollektív konklúzió.

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

A részletek közti vágások is segítették a kontraszt kialakítását, ráadásul a dalválasztás is színesebbé tette a játékot. A színpad mobilitása mozgalmasabbá varázsolta a képi világot, jól használták ki a rendelkezésre álló teret.

Összességében az elmúlt évek darabjai közül ez emelkedett ki számára leginkább, érezhető volt a rengeteg munka és idő, amit befektettek.

Hogy alaposabb betekintést nyerjünk a színfalak mögé, Mátyus Adélt (6.b) kérdeztük az idei készülődésről. Ezúton is köszönjük a segítségét.

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

„Idén nemcsak egy, hanem 7 darabbal kellett megküzdenünk. Tévedés ne essék, a helyzet nem lett könnyebb attól, hogy mindegyik darabból jócskán le kellett faragnunk, s ettől nagyon rövidek lettek. Úgy kezdődött az egész folyamat, hogy idén először megalakult egy dramaturg csapat, és közös erővel vágtunk neki. Mindegyik szövegen többen dolgoztunk, és szereplőket, jeleneteket vettünk ki, mindeközben arra vigyázva, hogy a mondanivaló és a legikonikusabb jelenetek megmaradjanak. No meg elegendő szövege a mellékszereplőknek.

Miután körülbelül megvoltak a végleges szövegek, darabonként tartottunk olvasó- és értelmező próbákat, hogy könnyebb legyen összekapcsolni a cselekményszálat, mindenki átlássa a saját karakterének jellemfejlődését. Az olvasópróbák közben még sok logikai hiányosságot fedeztünk fel, ahova vissza kellett húzni a szöveget, szóval a szövegkönyv folyamatosan változott.

Viszont a következő nagy ellenségünk már kezdte megmutatni a fogát: az idő. Nehéz szívvel húztunk ki egyre több és több szöveget, annak érdekében, hogy az eleve is szokatlanul hosszúra tervezett három felvonásunk ne legyen több 4 óránál.

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

A szűk létszámú próbák a darabok színpadra állításakor is megmaradtak, mígnem pár hét után egybeengedtük ezt a hatalmas szörnyeteget, a háborúkat, és végre együtt próbált a 45 ember. Ennél a létszámnál már beléptek az olyan létfontosságú apróságok, mint a jelenetek sorrendje, ki mikor pakolja át az idén sem szokványos (spanyol barokk színházat idéző) színpadot, tehát a leginkább egymást segítő, kiegészítő tényezők. És a leglényegesebb: felvegyük a hangulatát a szétdarabolt, hullámzó érzelmekkel áthatott felvonásoknak.

Az egyik utolsó hétvégi próbán érkeztünk el ahhoz az egészen piciny aprósághoz, a "varázsütéshez", ha úgy tetszik, ami végül olyanná tette a darabot, amilyen lett. Az utolsó kihívás adott volt: ne felejtsük el, hogy a szétdaraboltság ellenére mi most egy darabot játszunk.

A varázs azon a főpróbán történt meg, amikor még nem voltak nézők, és mi mind benn ültünk, és ki sokadjára, ki először, de egyben láttuk a darabot. Amikor szinte arra kényszerültünk, hogy végignézzük a társainkat, talán tudat alatt is, de felfedeztük azokat az apróságokat, amik összekapcsolják a jeleneteket és a szereplőket. Ettől kezdve természetes volt, hogy amikor legközelebb lépett valaki szerepben a színpadra, az egész darab élményével a fejében dolgozott, és egyszerre csak mind úgy éreztük, hogy egy nagy, közös titkunk van, mert mindannyiunkat ugyanúgy átjárt a válasz arra a bizonyos kérdésre, amit minden évben feltesz Juli néni: »Miért lépünk fel a színpadra?«

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

Reméljük, ezt a választ a nézőknek is sikerült átadnunk az előadások során.”