A tornát idén október 14-19. között rendezték Csíkszeredán és Szekszárdon. Az alábbiakban a csapat tagjainak írása olvasható az eseményről.
“Immár három éve,
Hogy jövünk Erdélybe,
Kosarazni, nyerni,
Jókat versenyezni.” - írtuk három éve, és ez idén sem volt másképp, iskolánk hatodszorra is résztvevője volt a MEB-33 Kosárlabda Tornának.
A csapat tagjai idén a következők voltak: Ajtony Panni (6.b), Kiss Dalma (3.a), Kiss Réka (4.b), Rabi Panni (5.a) és Zöller Enikő (5.b), edzőnk pedig Lőrincz Milán tanár úr lett. Bár már játszottunk együtt néhányszor a diákolimpiákon, ezen a tornán váltunk igazi csapattá így öten.
Már útban Csíkszeredára kialakult a szuper csapategység, és nem csak azért, mert 3 négyzetméteren töltöttünk el 14 órát egymás hegyén-hátán, hanem mert gyorsan megta-láltuk a közös hangot, például gyermekkorunk dalainak felidézésével.
Hasonló eufóriában játszottunk a másnapi meccseinken, amelyeken bebizonyult, hogy csapategységünk nemcsak a pályán kívül, de azon belül is remekül működik. Először a szintén budapesti József Attila Gimnázium csapatával mértük össze erőnket, és szoros küzdelem során harcoltuk ki a győzelmet. Ezt a lendületet megtartva arattunk rajt-cél győ-zelmet a szekszárdi Garay János Gimnázium csapata ellen. Levezetésként minden csapat közösen játszott egy nagypályás mérkőzést (de ez nem volt „Kis(s)pályás”). Délután a városnézés során, a győzelmi mámorunkat továbbédesítettük egy kis hagyományos erdélyi kürtőskaláccsal.
Másnap Makó felé vettük utunkat, de buszos traccspartinkat átmenetileg megszakítottuk, hogy Aradon megtekinthessük a vértanúk emlékművét. Makón ugyan hagymát nem et-tünk, de sokat megtudtunk a “talicskás város” múltjáról, mint például, hogy miért játszottak fontos szerepet az univerzális talicskák a város történetében.
Az ezt követő napokban a szekszárdi Garay János Gimnázium vendégszeretetét élvezhettük. Érkezésünk napján egy kellemes városnéző sétán vettünk részt, aminek betetőzése egy csapatdinamikánkat tovább erősítő forró csokizás volt. Este egy közös ünnepi vacsorán még közelebbről megismerkedtünk a többi résztvevő csapattal, iskolával, edzővel különböző játékok keretében. A tornán sok új barátra tettünk szert, akikkel remélhetőleg újra találkozhatunk jövőre a MEB-en, hiszen ennek a tornának a középpontjában nem csak a kosárlabda áll, hanem a magyar-erdélyi kapcsolatok erősítése is.
A torna utolsó két napja sok küzdelemmel és hajtással telt, aminek meg is volt a gyümöl-cse. Bár a szekszárdi Garay második számú csapatától kétszer vereséget szenvedtünk, a többi meccsen taktikus és kreatív játékkal győzni tudtunk a másik szekszárdi csapat és a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum ellen, így megszereztük az ezüstérmet. Nehéz küzdelem volt néhány kisebb hullámvölggyel, de mindig sikerült felállnunk, és igazi egységként ledolgoznunk a kisebb-nagyobb hátrányokat. Némi izgalomra adott okot például A. Panni technikai faultja, valamint R. Panni sorozatos szabálytalanságai, de Enikő térdét nem kímélve szántotta fel védekezésével a parkettát, ami ezt követően Dalma fejével és az önfeláldozó Rékával is közelebbről találkozhatott, így a győzelem majdnem mindig a miénk lett.
Nem csak csapatként, hanem egyénileg is jól szerepeltünk a tornán. A díjátadón az ezüst-érmek, illetve a második helyezettnek járó kupa mellett különböző díjakat is bezsebelhettünk:
Ezek az eredmények nem jöhettek volna létre Ajtony Panni töretlen, briliáns centermunkája, Dalma egyedülálló befutásai, Réka nélkülözhetetlen besegítései, Rabi Panni félelmet nem ismerő vetődései, Enikő veszedelmes védekezése és Lőrincz tanár úr pályaszéli mosolyai és motivációja nélkül.
Köszönjük továbbá a Toldy Gimnáziumnak a lehetőséget a szereplésre, és a MEB 33 vezetőjének, Szalay Lászlónak ezeket a felejthetetlen napokat.