2017-ben az 5. b osztály vállalta az iskolai megemlékezés előkészítését, megszervezését. Az ünnep előtti héten installációk készültek, amelyek az I. és a II. emeleten, valamint a lépcsőház légterében jelentek meg. Egy hatalmas molinón látható a Rákosi Mátyás bukását megjelenítő korabeli röplap kinagyított változata. A megemlékezés napján megjelent a szóhalmazból összeálló korabeli dal szövege is: „Hiába menekülsz, hiába futsz, / a sorsod elől futni úgyse tudsz! / Mert sorsunk nekünk és végzetünk, / hogy egymásért szenvedünk…” A Rákosira ráomló Sztálin-alkotás Varga László, iskolánk rajztanárának, osztályfőnök-helyettesünknek a munkáját dicséri. Ehhez sztálinos-rákosis röplaphoz az „ötvenes években” és a forradalom idején, valamint a kádári megtorlás időszakában született politikai viccek társultak. Hangulati, a kort idéző elemként jelenítettünk meg utcanév táblákat (érvénytelenített Sztálin út, Sár utca, ez utóbbi viszont eredeti tábla).

Az I. emeleti tárlóban korabeli újságokból, röplapokból, felhívásokból készült összeállítás. A II. emeleten, a díszterem mellett, egy 1954-ben készült rádiókészüléket helyeztünk el, amely aztán az iskolai megemlékezésen is szerepet kapott. Köszönöm Pónya Ági szüleinek, Lovrecz Évának és Pónya Vilmosnak, hogy kiállításunkra eljuttatták az 1954-ben készült (és működő!) rádiómatuzsálemet. Október 20-án iskolánk főbejárata felett kitűztük a forradalom egyik jelképévé vált „lyukas zászlót”. Az installációk 2017. november 5-ig láthatók.

A díszteremben dramatikus játékot adtak elő az 5. b osztály következő tagjai: Benedek Zsófi, Buru Domonkos, Faragó Berta, Faragó Emma, Faragó Tamás, Foitl Emília, Kenderesi Manna, Kiss Réka, Kovács Bendegúz, Móri Blanka, Németh András, Pónya Ágnes, Pyszny Zsombor, Szabó Márk; a technikai hátteret Barta Ágoston és Bajnok Vencel (ő negyedik évfolyamos hallgató) biztosította. Köszönet illeti őket azért, mert mozgalmas és nehéz időszakban (a fakultációk indulása, a svájci diákcsere és a Színjátszó Fesztiválra való fölkészülés fázisai után és között) viszonylag rövid idő alatt kellett felkészülnünk az iskola egésze előtti bemutatókra, s mindenki komolyan vette a feladatot.

Az Embermentés ötvenhatban című program egy öt évvel ezelőtti, Somogyi Dániel és osztálytársai által megírt-előadott, színpadi játék változata. Köszönöm Somogyi Dani (azóta az ELTE Eötvös József Collegium [EJC] történelem-germanisztika szakos hallgatója) hozzájárulását, hogy alapként használhattuk az évekkel ezelőtt készült szövegkönyvüket.

galéria megtekintése

Az előadás élén F. Garcia Lorca versének részletét mondtam el. Azoknak az orvosoknak, ápolóknak és mentősöknek kívántunk emléket állítani, akik a magyar forradalom idején sok embert mentettek meg, számos sebesültet láttak el, politikai hovatartozás nélkül segítettek az embereken: felkelőkön, ávósokon vagy akár bajba jutott szovjet katonákon. Embereket mentettek, hiszen ez volt a feladatuk. A program szerves részét alkotta két vendég meghívása és szereplése: Dr. Kovács Gábor 1956-ban mentősként segített az embereken, s a toldys diákoknak felidézte akkori emlékeit; Debrődi Gábor, a Kresz Géza Mentőmúzeum igazgatója az intézményről és kutatási eredményeiről számolt be.