Az öreg hölgy gazdag. Nagyon gazdag. És kész segíteni csődközelben levő szülővárosán. A városon, ahol egykor boldog volt és szerelmes. A segítségnek azonban ára van. Valakinek meg kell ölnie azt az embert, akibe Claire egykor szerelmes volt, s aki tönkretette őt. Ez a kiindulópontja Dürrenmatt drámai feszültséggel teli darabjának, mely morális dilemmák sorát veti fel, és ha ad is egyfajta választ ezekre a dilemmákra, sokkal inkább intellektuális kalandra hívja a nézőt, melynek során magának kell megkeresnie a számára érvényes válaszokat.

Az első dicséret a darabválasztást illeti. Az osztály tanulói korábbi előadásaik során is súlyos üzeneteket hordozó darabokat választottak és most sem féltek ehhez a komplex műhöz nyúlni. Horváth Eszter sikerrel adaptálta a drámát a színjátszó fesztivál színpadára úgy, hogy annak belső energiája, dinamikája nem sérült. Ügyesen oldotta meg a helyszínek váltakozását, és a minimalista díszletezés ellenére megelevenedett előttünk a fojtó légkörű kisváros, ahol az események megállíthatatlanul sodródnak az elkerülhetetlennek tűnő tragédia felé.

A tragédia kibontakozásához az egyes szereplők is mind-mind hozzátették a magukét. A Klarát játszó Geröly Nóri szinte mindvégig mozdulatlan, kifejezéstelen arca remekül hangsúlyozta egy olyan ember sorstalanságát, aki már csak egyetlen rögeszmésen hajszolt célnak él, és mindent ennek rendel alá. A pap, a polgármester és a tanár által a darabban bejárt út jól illusztrálja a döntéshozók és a véleményformálók felelősségét és megalkuvásuk lehetséges következményeit. Kovács Botond, Róna Iván és Sági Brúnó Tádé ezeket a figurákat remekül megjelenítették, lépéseiket és motivációikat hitelessé tették.

A valódi dráma azonban Ill személyiségében összpontosul. Ő járja be a legnagyobb utat a polgármesteri székre aspiráló tisztes polgár státuszától a számkivetetté, űzött vaddá váló, bűnhődése beteljesülésére váró bűnöséig. Fülöp Marcell eszközeiben visszafogott, de hangsúlyaiban pontos játéka a szerep belső logikájának megértéséről tanúskodott, és magabiztosan vezetett végig bennünket, nézőket  ezen a folyamaton. Számomra a darab tetőpontja a vasútállomáson lezajló menekülési kísérlet volt, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy bár fizikailag senki nem korlátozza, számára nincs többé menekülés a sorsa elől.

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

A városlakók viselkedésének, szokásainak apró változásai mind-mind ráerősítenek a mélyben zajló folyamatokra, egyre nyilvánvalóbbá teszik az elkerülhetetlen végkifejletet.

Az előadás vége óta kavarognak bennem azok a kérdések, amelyek téren és időn felülemelkedve bárhol és bármikor aktuálissá teszik ezt a darabot, és amelyeket az 5. b előadása nekünk szegezett.

Ítéletet mondhat-e egy közösség a tagjai felett?

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

Meddig terjed a véleményformálók felelőssége?

Ki veszít többet a bosszúval, aki a rabjává válik, vagy akin beteljesül?

És végül a legfontosabb: felmenthetjük-e magunkat a tetteinkkel kapcsolatos felelősség alól mondvacsinált önigazolások álarca mögé bújva?

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

Végezetül elgondolkodtam azon, hogy a bulvársajtó milyen hírt kreálna ebből a történetből. “Egy gazdag hölgy hatalmas vagyont adományozott egykori szülővárosának. Egy polgár szíve nem bírta az ezzel kapcsolatos izgalmakat, és belehalt.” Valószínűleg ezt írná a Faragó Emma által remekül megformált szenzációhajhász, a valódi történésekkel kevéssé törődő újságírónő.

Gratulálok az 5. b-nek a kiváló előadáshoz!

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése