Amióta az eszemet tudom, érdekelt a filozófia. Ez az irányultság talán még arra az időszakra is igaz, amikor még a „tudományok tudományát” jelölő kifejezést sem ismertem, hiszen a lét alapkérdései mindig foglalkoztattak. A létezés „nagy kérdései” már gyermekkorukban foglalkoztatják az embereket, tehát életük korai időszakában képesek ezekről elmélkedni.

A gyermekek növekednek, majd iskolába kerülnek. A magyarországi közoktatási rendszerben nincs kitüntetett helye a filozófiának, bár filozófiai problémák felmerülnek a diákok iskolai közösségi létezésében, továbbá filozófiai témák szükségszerűen megjelennek a különböző tantárgyak tanulása során: számos irodalmi és képzőművészeti alkotás nehezen lenne értelmezhető alapszintű filozófiai ismeretek nélkül, a történelem tanulmányozásakor megismerkednek pl. a görög filozófia nagy alkotóinak gondolataival, a középkor filozófiai rendszerével, a felvilágosodás jelentőségével, majd a XIX. század uralkodó eszméinek filozófiai alapjaival is; a természettudományok filozófiai hátterét is érintik pl. a fizika némely alaptémájának tárgyalásakor; etikai kérdésekbe, ill. problémákba pedig lépten-nyomon beleütközünk nemcsak az iskolában, hanem a mindennapi életben is. Emlékszem, hogy az érettségi évében – a logika alapelemeinek elsajátítását követően, igaz, csak egy-két tanítási óra erejéig – a matematika filozófiai kérdéseivel is foglalkoztunk, s az ókori görög matematikusként bemutatott Thalész (Thales) és Püthagorasz (Pythagoras) is elsősorban filozófusok voltak.

Úgy látom: A filozófia nagykönyve című összefoglaló elsősorban a tudományterületben még járatlan, ám nyitott, érdeklődő emberek számára készült. Bevisz egy „sűrű erdőbe”, miközben egy pillanatig sem hagyja magára a tájékozódni kívánó olvasót, orientál, eligazít, s a legalapvetőbb, ill. legfontosabb fogalmak mentén értelmez is. Kiemeli a filozófiai gondolkodók egy-egy megállapítását, alapszinten ismerteti rendszerüket vagy jellegzetes gondolatsorukat (több esetben indokolt, jól sikerült, kisebb mértékben akár elhagyható folyamatábra révén is), orientál, eligazít, valamint elősegíti a filozófiai korszakok és rendszerek közötti tájékozódást.

A mű eredeti kiadása (The Philosophy Book) 2011-ben látott napvilágot, az angol nyelvű és a magyar kiadás közötti fáziseltolódást soknak érzékelem. Az alkotók a nagy korszakok (Ókor [Kr. e. 700-Kr. u. 250]; Középkor [250-1500]; A reneszánsz és a racionalizmus kora [1500-1750]; Forradalmak kora [1750-1900]; A modern világ [1900-1950], Kortárs filozófia [1950-től napjainkig]) mentén osztották fejezetekre kézikönyvüket. A „nagykönyv” azonnal felhívja magára a figyelmet a könyvesboltok gondoláin: borítójának színe, a kötet mérete, majd kézbe véve, súlya (1,5 kg) valóban feltételezi, hogy itt egy szintézis megismerésére nyerünk lehetőséget – alapfokon.

Igen: alapszinten, s ez a megállapítás, kérem, ne hasson degradálóan. Igen, szükség van effajta „bevezetőkre” is. Indokoltnak látom az eredeti mű – és magyar nyelvű változatának –megjelentetését, mert korunk nem nevezhető „filozófiai korszaknak”: sokan ugyanis idegenkednek az emberi gondolkodás eme dimenziójától és szintjétől, fenntartásaikat fogalmazzák meg, mondván, minek olyasvalamivel foglalkozni, amelynek nincs semmi kézzelfogható, tárgyiasítható, anyagi haszna. Mások – előítéleteiktől vezérelve – „érthetetlennek”, túlságosan „lilának” képzelik el a filozófiát és a filozofálást. Megint mások úgy érzik, hogy nem rendelkeznek azokkal a készségekkel, képességekkel, amelyek szükségesek lennének filozófiai szövegek olvasásához, ill. megértéséhez. Kétségtelen, hogy talán nem Kant szövegeinek tanulmányozásával kell kezdeni a filozófiával való „ismerkedést”, viszont pl. nekem soha (ifjúkoromban sem) jelentett semmilyen nehézséget pl. Platónt vagy Hegelt olvasni. Ha éppen nem ez a kézikönyv lenne ajánlásom tárgya, akkor nyugodtan utalnám az előbb megnevezett antik és újkori szerző műveihez a tanácsot kérőket, miközben számos más kiindulópontra, kezdésre, elrugaszkodási lehetőségre is felhívhatnám a figyelmet.

Nem teszem, mert nem szükséges… Megteszi ugyanis helyettem A filozófia nagykönyve. Az ókort bemutató fejezetben nemcsak a görög filozófusok, hanem a keleti gondolkodók (Lao-ce, Konfuciusz, Sziddhárta Gautama) is helyet kapnak, viszont a római gondolkodók bemutatását hiányolom, közülük pedig a „filozófus császár”, Marcus Aurelius, kihagyását különösen fájlalom. A középkori fejezet igen jól sikerült, a közismert – pl. az iskolai tananyagban is szereplő – alkotók mellett szerepel pl. Averroes, Moses Maimonidész, Dzsalál al-Din Muhammad Rúmi. Talán a reneszánsz az a korszak, amikor még egységben lehet látni a kultúrát és a műveltséget, a gondolkodás egészét „át lehet pillantani”. A kézikönyvben ennek a gondolkodástörténeti korszaknak is méltó hely jutott. Tovább haladva az időben, érzékelhető, hogy egyre több szerző követi egymást – többen közülük számomra „ismeretlenek” voltak –, a legfontosabbak gondolatait, ill. rendszerét pedig – legalábbis a korábbi korokéhoz képest – egyre hosszabb fejezetekben lehetséges csak bemutatni. (Az érdeklődők megnyugtatására jelzem, hogy a fejezetek, alfejezetek terjedelme még ezekben az esetekben sem túl hosszú, nem nyomasztó, egyáltalán nincs szó „szövegtengerekről”.) A XVIII. századtól kezdve a filozófia is rendkívül szerteágazóvá vált: az irányzatok, „iskolák”, a nagy kérdések magyarázatai és ellenmagyarázatai, manifeszt vagy látens viták tekintetében mindenképpen.

A kézikönyv koncepciójának kidolgozói fontosnak tarthatták, hogy megfelelő mértékben eligazítsák-orientálják a filozófia iránt érdeklődő olvasót; ezt segítik elő a „kontextus” összeállítások: az ágazati besorolásra való utalások (pl. ismeretelmélet, metafizika, vallásfilozófia, etika, nyelvfilozófia, társadalomfilozófia, ontológia, politikai filozófia), az irányzat megjelölése, valamint az „előtte-utána” hivatkozások is. Az életrajzok több esetben indokoltak, segítik a tájékozódást, némelykor viszont kevéssé érdekesek, hiszen azokban az esetekben élet és mű között nincs szerves kapcsolat. A könyv végén foglomtárat találunk, amiben az alapvető filozófiai fogalmak sokszor nem definíciószerű, hanem közérthető leírását, értelmezését olvashatjuk. A további tájékozódást segíti a magyar nyelven megjelent művek bibliográfiája (válogatás a filozófiai történetének magyar nyelvű fordításaiból).

Magyar filozófusok nem szerepelnek A filozófia nagykönyvében. A kézikönyv magyarországi kiadásában talán helyet lehetett volna szorítani pl. Pauler Ákos (1876-1933), Hauser Arnold (1892-1978), Mannheim Károly (1893-1947), Polányi Mihály (1891-1976), Lukács György (1885-1971), Lakatos Imre (1922-1974), Márkus György (1934-2016), Tengelyi László (1954-2014) gondolati rendszerének, filozófiájának a rövid bemutatására. Lehetséges, hogy ennek kiadási, szerzői jogi akadályai voltak; viszont érdemes lenne A magyar filozófia nagykönyvét, mint a magyar gondolkodástörténetbe bevezető (Apáczai Csere Jánostól Alexander Bernáton át a jelenkorig ívelő) tudományos ismeretterjesztő kézikönyvet világra segíteni…

A filozófia nagykönyve (The Philosophy Book), fordította Farkas Henrik, Morvay Krisztina, Szalay Virág, HVG Kiadó Zrt., Bp., 2017. HVG KÖNYVEK