De vannak, amelyek egyenlőbbek. Például Nyírő Péteré (5. b) az Állatfarmról.
Állatfarm. A mű, amelyben a haszonállatok átveszik a hatalmat a gazda felett és saját társadalmat alakítanak ki. A mű, amelyben egy disznókból álló csoport tör uralomra. A mű, amelyet oly sokat emlegetünk mind a mai napig, mivel az mint egy modell mutatja be a zsarnoki társadalom kialakulását, a vezetők és az alattvalók közötti viszonyt és annak változását. Ez az Állatfarm, amelyet az 5. a osztály vitt színpadra november 20-án és 22-én az iskolai Osztályszínjátszó Fesztivál alkalmából.
Ha visszagondolok az eddigi toldys színjátszó előadásokra, akkor rádöbbenek: eddig csak nagyon kevés olyan színdarab volt megjelenítve, ahol a trükkös színpadi megoldások helyett a darab az üzenettel érte el a kívánt hatást: nem voltak lufidurranások, amelyek a “lövések” imitálására szolgáltak, nem jelentek meg különösen kidolgozott díszletek, illetve jelmezek, minden szereplőnek mindössze egyenpólója volt, amelyen a megjelenített állat feje volt látható. Viszont a darab mondanivalója elérte a hatását: a könyvet két éve olvastam a történelemórán ajánlott kötelező nyári olvasmányként. Már akkor is nagy hatást gyakorolt rám, ezért kifejezetten kíváncsi voltam, hogyan képes az 5. a művet színre vinni, és úgy gondolom: sikerült.
Orwell regényét számos kreatív megoldással állították színpadra, mégpedig tehetséges színészi játékkal. A felnőtt közönség az egyes ikonikus jelenetek közben egyetértően hümmögött, a fiatalabbak pedig nevettek, amikor bárminemű történelmi utalást véltek felfedezni a darab folyamán.
Az előadás végén a résztvevőkkel, illetve a nézőkkel érdekes módon nem a színészi megoldásokról beszélgettünk, hanem a mű mondanivalójáról.
Véleményem szerint ez a darab hozzájárult ahhoz, hogy színesítse a közönséget amúgy is kiváló előadásokkal elkápráztató idei színjátszó fesztivált, a színészek és a rendezők pedig maradandót alkottak, amelyre méltán lehetnek büszkék.