Írta:
Fotók:
Írta:
Fotók:
Mattányi Sári (4. b) írása az idei sítáborról.
Az idei, rekordlétszámú sítáborunkról Mattányi Sára (4. b) készített beszámolót, aki az elsőbálozók szemével látta az eseményeket. Írását a résztvevők fotói, valamint egy rövid videó teszi szemléletesebbé. A videót Benedek Zsófia (6. b) állította össze, köszönjük neki.
Takács Zoltán
Barátok, ZTM, hütte, Billa, Neo Citran, ibolya, Albertirsa, benzinkút, Reggel, csíp a reggel…
Néhány szó, ami a tábor utáni első napokon minden résztvevő fejében motoszkál. De ne szaladjunk ennyire előre! A sítábor körüli mizéria általában szeptember folyamán kezdődik, amikor a toldys diák legfontosabb dolga, hogy minél kisebb sorszám álljon a sítáboros tájékoztatóján. A férőhelyek ugyanis korlátozottak, idén azonban, úgy látszik, mindenből eggyel több indult, a sítáborba készülő buszok számával sem volt ez másképp.
a résztvevők felvétele
Január 20., reggel negyed nyolc, rekordlétszám, 146 toldys diák, 8 mindenre elszánt kísérő. Így indultunk idén. A hosszú buszút izgatott és felszabadult (végre nem kell hétfőn suliba mennünk) hangulatban telt, előkerült a kártya, a JBL és már melegítettük a torkunkat későbbi ZTM-ekre.
Reggelente olyan 7 körül mindannyiunk szeretete a tetőfokára hágott tanáraink (főleg Lőrincz tanár úr) iránt, és bizony csípős érzés volt kinyitni a szemünket, és kikászálódni az ágyból. Reggeli után bepakolás és indulás Nassfeldre. 110 kilométernyi pálya áll mindenkinek a rendelkezésére, hogy kiélje a síelés iránti minden elvárását. Ha esetleg valaki nem szereti űzni a sportot, de szívesen jön sítáborba, 25, azaz 25 osztrák, illetve olasz hütte áll rendelkezésére - ha jól számolom az naponta 5 különböző -, és nagy az esély rá, hogy mindenhol meglát egy ismerős arcot. A holtpont általában a szerda, ami a balesetek elkerülése végett mindig rövidített nap. Ez az ötlet idén is bevált, természetesen voltak kisebb incidensek, de szerencsére mindannyian egyben haza érkeztünk. Sajnos idén sem úsztuk meg a betegségeket, amelyek átsöpörtek a táboron. Itt említeném meg azokat a kísérőinket, akik nem a tanári kar tagjai: Dr. Gilly Gyulát, akinek óriási köszönettel tartozunk odaadó gondoskodásáért, és Norbit (Szarvas tanárnő férjét), aki megismertette velünk a ,,Síkresz” szabályait, és akitől egy életre megtanultuk, mit csináljunk, ha véletlenül beszakadna alattunk a jég.
Általában este 6 körül érkeztünk vissza a szállásra, innentől a takarodóig minden nap különböző programok voltak. Az első három évfolyam diákjai számára az ötödikesek vetélkedővel, a tanárok pedig egy Toldyval kapcsolatos kvízzel készültek. A felsőbb éveseknek csütörtökön nyílt lehetőségük bizonyítani a szokásos „Ki mit tud”-on. Az idei vetélkedő igen magas színvonalúra sikeredett, ezért néhány szóval felvázolnám a produkciókat:
a résztvevők felvétele
A sítábor kihagyhatatlan élmény, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a tavaly végzett évfolyamból kilencen csatlakoztak hozzánk a hét második felében, és a csütörtöki ZTM-en ők izzasztották a tömeget nosztalgikus hangulatban.
Pénteken mindenki próbálta kiélvezni az utolsó csúszásokat, de délután már el kellett kezdeni bepakolni a bőröndjeinket. Este a záró ZTM-mel és kártyapartikkal búcsúztattuk a sítábort.
Köszönjük tanárainknak az élményeket, a visszaszámlálás elindult, találkozunk 2020-ban!!!
a résztvevők felvétele
Toldys sítábor, jaj, de jó, SÍ-HÓ,
Siklik a tanuló, SÍ-HÓ!
a résztvevők felvétele
