Augusztus 29. Ez az a nap, amit - ha leendő toldys vagy - beírsz a naptáradba, és izgatottan számolod vissza a napokat. Mivel ez a toldys gólyatábor kezdete!

Szóval, augusztus 29-én reggel egy jó nagy csapat zavarta meg a Nyugati pályaudvaron lézengő emberek nyugalmát, a gólyatábor első lépéseinek lehettek szem- és fültanúi. Itt olyanokra kell gondolni, mint a csapatba osztás menete, a pénzügyi dolgok rendezése, iratok bemutatása, valamint azokra a rémülettel és izgalommal vegyesen telt toldys arcokra. Szerencsére viszonylag gyorsan eltelt az idő, és megérkezett a várva-várt vonat, amire egyből felszálltunk. Na ez már érdekes volt, mivel itt már kellett valami kapcsolatféleséget teremteni egy “Leülhetek?” szintű egyszerű, de mégis sokat eláruló – cincogó vagy izgatott – kérdéssel. Az út jól telt, mert már valakiket végre meg tudtunk ismerni, ami azért sokat javított mindenki lelki állapotán.

A vonat hamar befutott a dunakeszi állomásra, majd bő egy kilométeres séta után egy parkban telepedtünk le. Mint azt a legtöbb tábor elején szokás, ismerkedős játékokkal kezdtünk. Már ekkor érezhető volt, hogy nem feltétlenül csendes, magukban elmolyolós fiatalok lépnek idén a Toldy falai közé. Miután a hallott 40 névből mindenkinek sikerült megjegyeznie legalább négyet (a sajátjával együtt), megettük a szendvicseinket, majd különböző játékokat játszottunk.

Úgy egy óra múlva gyülekezőt fújtak, amikor is a mentorok elkezdték összegyűjteni a csapataikat. Ez a járókelők szemszögéből elég érdekes lehetett, ugyanis a csapatnevek – a tábor témájának megfelelően – a kínai horoszkópok elnevezéseivel megegyezőek voltak – ezért biztos fura volt, hogy például a “Gyertek ide, majmok!” kiáltásra 9 gyerek elindult a hang és a többiek felé. És végre elérkezett a nap fénypontja, elindultunk a komphoz, amivel egyenesen Horányban kötöttünk ki.

Lökkös Júlia felvételegaléria megtekintése

Kb. húszpercnyi (a révtől annyi biztos nem volt - a szerk.) bőröndrángatás után elértük a táborhelyet, ahol mindenki elfoglalta a számára kijelölt faházat. Az ágyazás és a terület felfedezése után ismét a csoportos játékoké lett a főszerep, 2 állomást hajtott végre minden csapat. Természetesen a feladatok is Kínához kapcsolódtak, pl. vécépapírral pétanque-oztunk, segítettünk a bazárban pólót festeni, megalkothattuk az első mályvakosaras léghajót, de össze is ismerkedhettünk a kínai írásjelek szerencsésebb felével. Voltak olyan feladatok, amikben a csapatok egy kicsit versenyezhettek is, például, hogy kinek bír el több követ a papírhajója, ki építi a magasabb és stabilabb Nagy Falat bőröndökből, ki ér ki hamarabb a labirintusból, vagy ki éri el a legtöbb pontot a Toldy Kvízben. De volt egy olyan feladat is, ahol székfoglalóznunk kellett egy rettenetes kínai rap-re, ami persze – mint a kacsatánc – nem ment ki egész végig a fejünkből.

Vacsorázni a közeli Regatta Panzióba mentünk, ahol kellemes meglepetés fogadott minket, már ami a fűnyírást illeti. Először meglepődtünk, hogy vajon mi értelme van kör alakban lenyírni a füvet, majd kis idő után rájöttünk, hogy ezek csak a környezetbarát fűnyírók voltak, vagyis a rackajuhok. Igazi állatbarát lehet a tulaj, mert macskából is akadt vagy hét. A bolognai vacsora után mindenki elfoglalhatta magát egészen nyolcig, ugyanis ekkor kezdődött a 2021-es gólyatábor esti ZTM-je (zenés-táncos mulatság) a Macarenaval. Sajnos csak tízig tarthatott, de így is kellőképpen kifáradt mindenki a jobbnál jobb zenékre való táncolásban.

A másnap reggel tai-chi tornával kezdődött, egy nagyon kedves végzős gyakorlatát próbáltuk elsajátítani, kisebb-nagyobb sikerrel. Megreggeliztünk, és mivel a szendvics nem nyomott agyon minket, ismét megcsináltunk 2 állomást. Ezután egy csomót röpiztünk, ami tök jól összekovácsolta az osztályokat, aztán dél körül elmentünk enni. Kicsi pihi, és két állomás követte a rántott húst, illetve egy osztályprogram, melynek segítségével az ofőhelyettesek is jobban megismerhettek minket, és mi is őket. Az osztályok háborújának is eljött az ideje, ami két számháborút jelentett, nem a kenőkések használatát (b-s győzelemmel!!!). A nap egyik fénypontja a tanárok és pár végzős által főzött, ínycsiklandó paprikás krumpli volt. Szerintünk ennél jobban még senkinek nem ízlett egy paprikás krumpli, nekünk ez többet jelentett, mint egy egyszerű étel, mert ezáltal kicsit belekóstoltunk a „Toldy ízébe”. Persze egy pár csomag pillecukor is előkerült a hurkapálcikákkal egyetemben, és ha már tábortűz, akkor az éneklés sem maradhatott el. Idilli pillanat volt ez, mivel úgy dalolt mindenki együtt, mintha már száz éve ismernénk egymást.

Lökkös Júlia felvételegaléria megtekintése

A harmadik napon reggeli után ismét kiderült, hogy a b-sek verhetetlenek a csapatjátékokban (na jó, az a-s fiúk jobbak fociban), és sajnos az is, hogy lassan vége a tábornak. A maradék két állomás után egy kicsi röpi még belefért, aztán pakolni kellett, és délutánra elhagytuk a tábort. A vonatút után elbúcsúztunk, és mindenki elindult haza.

Akkor fogtuk fel többek között mi is, – ha nem most – hogy mi tényleg ott voltunk, hogy mi tényleg itt vagyunk, hogy mi része vagyunk ennek az egésznek, magának a TOLDYNAK!

Nagyon köszönjük a tanárainknak és a végzősöknek is ezt a nagyszerű három napot. Üdítő volt mindenki számára a bekerülésre való rengeteg várakozás után egy ilyen meseszép helyen, ilyen jó közösségben lenni, vicces feladatokat csinálni, és elkezdeni egy csodás időszakot. Hálásak vagyunk azért is, hogy ennyire törődtek velünk, adtak teret a mi ötleteinknek is, és hogy ők is fesztelenek voltak, csak élvezték a tábort velünk, mindezt azért, hogy egy nagyon jó emlék maradjon mindannyiunkban.

Lökkös Júlia felvételegaléria megtekintése