A gólyatábor a végzősök szerint



Tábori beszámolók III.

2021. augusztus 29., reggel 8:30.

A Nyugati pályaudvarra belépve nem volt nehéz megtalálni a toldys diákok csoportját. A tér közepén, óriási csoportba tömörülve gyűltek össze a tanárok, diákok és az elsősöket kísérő szülők. Mi, végzősök, valamennyien a nyakunkat nyújtogatva, kíváncsian figyeltük az iskola új tanulóit, miközben hangosan beszélgetve idéztük fel a mi gólyatáborunk első pillanatait.

A vonatra felszállva még elcsíptük egy-egy szülő aggódó pillantását és néhány „nagyon vigyázz magadra” illetve „érezd jól magad” felkiáltást, aztán már indultunk is. Az úticélunk egyelőre még nem a szálláshelyünk, hanem egy Dunakeszin található park volt. A leszállást követően a kis diákokat az előzetesen beosztott csoportok szerint hívtuk össze, majd a 8 csapat külön, de mégis együtt vette célba a már említett parkot.

Az itt eltöltött délelőttön került sor az ismerkedésre egymással és az osztályfőnökökkel egyaránt. Először minden csapat a két végzős vezetője segítségével kezdett különféle ismerkedős vagy csak szimplán vicces játékokba. Csapatvezetőként a társammal közösen igyekeztünk minél oldottabb, lazább hangulatot teremteni a kis „diákjaink” között, és így a kezdeti megszeppentség egy kis idő elteltével szépen lassan megszűnni látszott. Izgalmas volt látni, ahogy a közös játékok közben egyre közvetlenebb, egyre nyitottabb lett a csapat.

_dsc8256-2021-09-27-19-51.jpg

Deák Bendegúz és Lökkös Júlia felvételegaléria megtekintése

Ezután a végzősök számára egy kis pihenés következett, ugyanis a két osztályfőnök, Hobot tanárnő és Csikós tanár úr „elrabolták” tőlünk a gyerekeket egy osztályos bemutatkozás, ismerkedés erejéig. Ezen „kötelezők” letudása után már csak a szabadidős programok voltak hátra: előkerültek a táskákból először a szendvicsek, majd a különféle kártyajátékok, egy röp- és egy focilabda is.

Miután kijátszottuk magunkat (és mivel az idő is kezdett borongósra fordulni), ismét útra keltünk. Az ismerkedésnek hála az utat a révig, majd a szemközti oldalra átérve a szállásig hangosan beszélgetve, nevetve tettük meg. A szobák elfoglalása után ismét összegyűltek a beosztott csapatok, melyek a tábor tematikájához illően valamilyen kínai horoszkóp alapján kerültek elnevezésre. A Horányban töltött 3 nap alatt a 8 csapat forgószínpad-szerűen látogatta meg a 8 különböző állomást, ahol mindenféle feladatokat kellett végrehajtaniuk. Az első napra tervezett 2 állomás után vacsorázni indultunk egy közeli étterembe, vacsora után pedig egy zenés-táncos mulatság (ZTM) várta a táncolni vágyókat.

Másnap reggel egy rövid tai-chi órával kezdtük a napot, majd a reggeli után folytatódott az állomások látogatása. Ezt csak az ebéd szakította meg egy rövid időre, utána újult erővel vágtak bele a feladatok végrehajtásába a csapatok. Vacsorára ezúttal azonban nem az étterembe mentünk. Közösen, a tanárok vezetésével főztünk bográcsban paprikás krumplit. Mire elkészült, természetesen már mindenki farkaséhes volt: hosszú sor kígyózott a bogrács előtt, türelmetlenül vártuk, hogy megkaphassuk a jól megérdemelt vacsorát.

_dsc8682-2021-09-27-19-51.jpg

Deák Bendegúz és Lökkös Júlia felvételegaléria megtekintése

És ha már bográcsozás és tábortűz, akkor nem maradhatott ki sem a pillecukor-sütés, sem pedig az éneklés. A tüzet körbeülve, kicsit ugyan fázva, de nagyon jó kedvvel kezdtünk énekelni. Többek között olyan jól ismert klasszikusok is előkerültek, mint a Most múlik pontosan vagy a 67-es út. A közös éneklésnek végül a hideg, és persze a kései idő vetett véget, hiszen másnap reggel a csomagolás miatt korán kellett kelni.

Sajnos a már-már hagyománynak számító éjszakai ébresztésről a szállás és az időjárás adta körülmények miatt le kellett mondanunk, de tény, hogy jelentősen frissebb volt reggel a társaság így, hogy nem ébresztettük fel a gólyákat valamikor az éjszaka kellős közepén.

A harmadik napon, a reggeli és az ebéd között került sor az utolsó két állomásra, illetve még egy bónuszfeladatra. Minden elsős kapott egy kis piros borítékot és egy lapot, amelyre a táborban szerzett élményeket, tapasztalatokat, újonnan kötött barátságok történetét írták le. A borítékok lezárása után átadtuk azokat az osztályfőnököknek, a lelkükre kötve, hogy csak 6 év múlva, a ballagáskor nyissák ki őket. Reméljük, hogy ezek az „időkapszulák” segítenek majd visszaidézni az osztályok első közös pillanatait, a gólyatábor emlékeit.

_dsc8707-2021-09-27-19-51.jpg

Deák Bendegúz és Lökkös Júlia felvételegaléria megtekintése

Ebéd után összeszedtük a csomagjainkat, majd egy össznépi elbúcsúzás után útnak is indultunk. A kompra, majd a vonatra várakozás közben már mindenki felszabadultan beszélgetett az éppen mellette sétálóval. Nagy öröm volt látni, hogy csupán 2 nap alatt milyen sokat változott a hangulat. A vasárnap reggeli, megszeppent diákokból mostanra barátok lettek.

Végzősként igyekeztünk ez alatt a pár nap alatt minél többet beszélgetni a gólyákkal és biztosítani őket arról, hogy nem csak ezekben a napokban számíthattak a segítségünkre, hanem az egész elkövetkezendő tanévben bátran fordulhatnak hozzánk, „öreg rókákhoz”, ha tanácsra, segítségre, lelki támaszra vagy esetleg jegyzetekre lenne szükségük.

2021. augusztus 31., délután 16:15.

_dsc8711-2021-09-27-19-51.jpg

Deák Bendegúz és Lökkös Júlia felvételegaléria megtekintése

A Nyugati pályaudvaron ismét nagy lett a nyüzsgés. A vonatról leszálló gólyák izgatottan siettek szüleikhez, boldogan mesélve az elmúlt napok történéseit. Mi, végzősök, kissé fáradtan, de mosolyogva figyeltük az egymástól elköszönő elsősöket, hallgattuk a sok-sok irányból érkező „holnap találkozunk” kiáltásokat.

2021. augusztus 31., délután 16:30.

A Nyugati pályaudvar visszatért a megszokott állapotába. Már nem foglalta el a középső teret egy hangos és hatalmas, diákokból álló csoport. A Toldy gólyatábora véget ért.

dsc_8956-2021-09-27-19-51.jpg

Deák Bendegúz és Lökkös Júlia felvételegaléria megtekintése

kapcsolódó archív cikkek

címkék