F. Scott Fitzgerald kultuszkönyve és egy kultuszfilm szupersztár szereposztással. Ilyen előzmények után vágott bele a 10. b osztály A nagy Gatsby színpadra vitelébe a színjátszó fesztivál keretében a 90 perces időkeret és a színpad korlátainak kettős szorításában.

A filmszerű megjelenítést a rendezők megőrizték, jelenet-mozaikok formájában tárult elénk a 20-as évek Amerikájának értékzavaros, élvhajhász világa. Mindenki az „amerikai álom” bűvöletében él, felemeli azt, aki gazdag és sikeres, hogy aztán ugyanolyan sebességgel a mélybe ejtse, ha a sors úgy hozza.

A pletykák és mendemondák titokzatos tárgya Gatsby, akiről mindenki hallott, akiről mindenki tudni vél valamit, de rejtélyek csak egyre megfejthetetlenebbé teszik. Vagyona, az azt körülvevő mítoszok, a társaság középpontjába helyezik. Neki is megvan a maga álma, egy évekkel korábban elveszített nagy szerelem, aminek visszaszerzéséért semmi sem drága. A tó túlsó partján a mólóról hívogató zöld fény mágikusan vonzza magához, kész mindent feladni érte.

Kiválóan tárja elénk a történetet a narrátorként megjelenő, de a történteket belülről, a társaság tagjaként maga is megélő Nick Carraway Melke Gergő remek alakításában. Személye remekül kapcsolta össze a fel-felvillanó, korrajzként is értékes jeleneteket.

Gatsby megjelenésével felgyorsulnak az események. Felszínre kerül minden lappangó konfliktus, megmérettetik minden házasság, barátság, társasági kapcsolat. Mindenki válaszút elé kerül: ki ki mellé áll, kiről tud, vagy nem tud lemondani. Harsány gesztusaival, bizalmaskodásával, szenvedélyességével kiválóan helyezte magát ebbe a központi szerepbe Békési Csongor, jól játszott a megjelenése által gerjesztett feszültségek húrjain. Szédítő sebességgel sodort mindenkit a bekövetkező katasztrófa felé. Gatsbynek felelnie kell egy halálos kimenetelű gázolásért. Nem tehet mást, hiszen az autót nem ő, hanem élete szerelme, Daisy (Mogyorósi Kinga) vezette. Nincs kiút. Vagy ha van, az sem pénzzel, sem rajongással meg nem vásárolható. Gátlástalanul átlépnek rajta azok, akik nem is olyan régen még a kegyeit keresték, a meghívására áhítoztak.

Aztán egyszer csak minden elcsendesedett, mindenki visszatért ugyanabba a tompultságba, ahol az egyetlen fontos kérdés, hogy bemenjünk-e egy italra a városba. 

A rendezők és a szereplők remekül visszaadták a történet hangulatát, biztos kézzel vezették az eseményeket az elkerülhetetlenül bekövetkező tragédia felé. A Vida Balázs által megformált Tom Buchanan remekül testesítette meg mindazt az érzéketlenséget és gátlástalanságot, amiből a kiutat keresi a maga módján Nick és Gatsby is. A Bagó Marcell által alakított George Wilson tragédiáján keresztül pedig belepillantottunk a történet egy másik dimenziójába is: hogyan élik meg a a történteket azok az érző emberek, akik az aranyifjak játszmáinak ártatlan áldozataivá válnak?

Gratulálok valamennyi közreműködőnek, a rendezőknek és a betétdal előadóinak kiváló munkájukhoz. Egy jó előadás mindig kérdéseket tesz föl, és ránk bízza, hogy a saját életünk kontextusában értelmezzük azokat. Számomra itt ezek a kérdések az értékek, mint kapaszkodók körül forogtak, és még az előadás után is sokáig kísértettek. Köszönöm az élményt.