A legendás Monty Python, az angol humor csúcsa, az abszurd koronázatlan királyai és repülő cirkuszuk kavalkádja. Idén az 5. a úgy döntött, ezt a hangulatot szeretné bemutatni a díszterem színpadján és milyen jó, hogy így tette!

Az elmúlt években előadott darabok kritikáit olvasgatva, rájöttem, hogy nagyon nehéz helyzetbe hoztam magam, amikor jelentkeztem ennek a darabnak az értékelésére. Az eddigi kritikák közül sok koncentrált az adott előadás történetére és mondanivalójára, de őszintén szólva nem tudnám megmondani, hogy ez a színpadi mű rendelkezett-e az alábbiakkal.

A mostani 5. a tavalyi előadása után úgy gondolom, mindenki várta már, hogy idén mivel fog előállni az osztály, és szerintem senki nem csalódott. Amikor meghallottam, hogy mit terveznek színpadra vinni, kicsit szkeptikus voltam, kételkedtem benne, hogy a brit humorista társulat ikonikus jeleneteit jól elő lehetne adni a Toldy színpadján.

Egyrészt azért aggódtam, mert ez a darab valójában nem egy darab, és biztos vagyok benne, hogy a különálló jeleneteket egy színművé varázsolni nehéz feladat lett volna, de szerencsére a rendezők és a dramaturgok látszólag nem is próbálkoztak. A különböző jelenetek között rövid monológokkal szórakoztatták a nézőket, vagy a minimalista megoldások csúcsával, bárányka-számlálással oldották meg ezt a feladatot.
A másik ok, ami miatt kicsit aggódtam, a legendás társaság hírnevéből fakad, hiszen egy ilyen ismert mű feldolgozása mindig óriási kockázatot hordoz magában, éppúgy lehet eget rengtető siker vagy hatalmas kudarc az előadásból. Az első követezett be. A sikert egyértelműen jelezte az újra és újra felhangzó harsány nevetés a nézőtér irányából a legabszurdabb pillanatokban, például amikor megjelent a spanyol inkvizíció önjelölt triója a színpadon (pedig ki számított volna rájuk…)

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

A jelenetek egyre abszurdabbá váltak, és bár a megadott 90 percnél jóval hosszabbra sikerült az előadás, ez nem érződött rajta.
A darab sikere a kiváló rendezők mellett persze a még fantasztikusabb színészek, díszletesek és technikusok munkáját dicséri. Réczey Botond és Kálmán Dániel szenzációs Monty Python adaptációja persze soha nem érte volna el a megérdemelt elismerést Takács Tanár Úr nyuszija, vagy éppen a híres zeneszerzők sorából ismeretlen okokból kihagyott Johann Gambolputty de von Ausfern-schplenden-schlitter-craacrenbon-fried.digger-dingle-dangfle-dongle-dungle.burstein.von-knacker-gutenabend-bitte-ein-nörnburger-bratwurstle-gespurten-mitz-weimache-luber-hundsfut-gumberaber-schönendanker-kalbfelisch-mittler-aucher von Hautkopfttal karaktere nélkül (minden tiszteletem azoké, akik ezt megtanulták).

Mivel én az osztály második előadását tekintettem meg, azoktól, akik a szerdait látták, sok pozitívumot hallottam, így nagy elvárásokkal ültem le pénteken 4 órakor a nézőtéren. A legkevésbe sem csalódtam, sőt, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyit fogok nevetni. A színészi játéktól kezdve a rendezők munkáján keresztül a díszletig mindent pazarnak találtam, úgyhogy összefoglalóan annyit tudok mondani: jó volt!

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése