OSZF '23 - Vesztegzár a Grand Hotelben



"- A rendőrség az iskola valamennyi tanulóját kéreti, hogy fáradjanak le a tornacsarnokba.
- Miért?
- Az előadás kritika alá kerül."

„Amikor Maud visszatért a szobába, egy úr lépett ki a szekrényből, pizsamában, fején egy ízléses zöld selyem lámpaernyővel, és barátságosan mosolygott.”

Ezzel kezdi Rejtő Jenő egyik, ha nem a leghíresebb regényét, melynek színpadra állítására idén a 9. a vállalkozott.

Nem kis fába vágták a fejszéjüket, hiszen az eredeti regény sok különböző szövevényes szálon fut, több mint 30 (azaz harminc) szereplővel. Így megtörtént, ami az osztályszínjátszók történetében nem sokszor fordult eddig elő: túl sok szereplő volt a darabban.

Ám a rendezők (Megyei Helena Júlia és Kis Janka Sára), illetve dramaturgok – bizonyára nagy munkával ugyan – de megfelelő hosszra, szereplőre és cselekményszálra húzták a darabot.

De nem csak a rendezők végeztek remek munkát! Az összes szereplő – a főszereplőktől az epizódszereplőkig – nagyot alakított! Sokakat szeretnék külön kiemelni, de sajnos mindenkit nem tudok, így most külön csak néhány főbb szereplőt említek.

Félix (Csontos Merse) a darab elejétől, amikor egy szekrényben bujkált épp, a legvégén a meghajlásig szinte folyamatosan színpadon volt és játszott – nem is akárhogy! Maud Borkman (Csehi Laura) nem kevésbé játszott fontos szerepet a történetben, és a nézők tetszésének elnyerésében sem! A mindig megfontolt Elder főfelügyelő (Keszei László) pedig gondoskodott róla, hogy egy pillanatra se maradjunk izgalmak nélkül az előadás percei (vagy inkább órái...?) alatt. A néhol bonyolulttá váló történet megértéséről pedig a Mesélő (Kertész Lujza) gondoskodott.

Ezen kívül nem mehetek el szó nélkül a díszlet mellett sem. Szeretném láthatatlan kalapomat megemelni a díszletes (Kizsán-Keszei Bence) előtt, ugyanis a díszlet minden egyes eleme zseniális volt! Elég, ha csak megemlítem a teljes életnagyságban felépített liftet, vagy a nézőtér felé (praktikus okokból) nyitott ruhásszekrényt.

A darab összességében pörgős, izgalmas – néhol bonyolult – és igazán vicces volt!

Végezetül szeretnék gratulálni a 9. a-nak a teljesítményéhez, bátran mondhatom: megütöttétek a mércét, és kíváncsian várom, mivel álltok elő a jövő évi OSZF-en!

kapcsolódó archív cikkek

címkék