Egy tehetséges ember álma

Mi lehet egy tehetséges ember álma? Az a REM-fázisban végbemenő agyi folyamat, amelyre felébredéskor vagy emlékszik, vagy nem, ha pedig emlékszik rá akkor vagy elmeséli, vagy inkább magában tartja? De hát így írhatnék egy bármilyen színes történetet.

Vagy a tehetséges ember álma egy elérendő célként elképzelt vágy? De egy tehetségtelen ember is álmodozik, és ha sikerül megvalósítania a vágyát, akkor már nem is tehetségtelen? Tehát mindenki tehetséges, akinek beteljesült egy álma?

De mi is az a tehetség? Álommegvalósító képesség? Vagy egy kiemelkedő szellemi, vagy fizikai teljesítmény?

Most akkor meséljek vagy elmélkedjek? Szerintem a pályázat kiírói az utóbbit várják tőlem. Csapjunk bele!

Sokféle tehetség létezik. Van, aki testi adottságaival és van, aki szellemi képességeivel tűnik ki. Egyáltalán tudja-e magáról, hogy tehetséges? Ezt minden valószínűség szerint a környezete fogja meghatározni. Könnyű tehetségesnek lenni sok átlagos ember között, de egyből háttérbe fog szorulni, amint sok tehetséges emberrel teli társaságba kerül. Vajon ki a tehetségesebb, aki képessége által luxus körülményeket teremt magának, vagy az a hajléktalan, aki olyan találékony, hogy hátrányos körülmények között, akár egy híd alatt is képes túlélni?

Mire jó a tehetséggondozás? A tehetséggel foglalkozni kell. Ha nem törődnek vele, elmúlhat, és az a közösség is az átlagemberek közé helyezi, amelyikben tehetségével kitűnt. A tehetséggondozás lehet személyes és külső kéz általi. A kiindulópont az önfejlesztés, az érdeklődés, az elszántság, és az elhatározás, illetve a folyamatos gyakorlása az adottságnak. Például egy sportban tehetséges, sportos beállítottságú fiatalból -aki élsportoló akar lenni- csak akkor lesz az, ha intenzív edzésprogramban vesz részt és főleg, más elfoglaltságok rovására is, a sportra koncentrál. És máris megérkeztünk a külső segítséghez: (a sportoló példáját folytatva) a gyerek, de leginkább a szülei, egy sporthoz való érzéke miatt úgy döntenek, hogy keresnek egy edzőt, egy csapatot, egy olyan közeget, amely biztosítja azokat a feltételeket, amiknek a segítségével a hivatásos sportolói karrier felé közeledhet. Így a legtöbb tehetség ápolásának több arca lehet. Tehát a szándék, és a képesség nem elég.

És akkor ne feledkezzünk meg a tehetségkutatásról sem. Szerintem a tehetségek felfedezése a mai világban kétarcú. Ténylegesen felfedezünk-e egy őstehetséget, vagy csak a média kreál a középszerűből hírt, mert nagy pénzt lát benne. Fel kell-e kapni egy olyan énekesnek a tehetségét, aki milliók előtt fog elénekelni egy „euro-gagyi tucat-számot”, hogy aztán milliókat keressen, illetve keressenek vele, vagy olyan tehetséges énekeseket kéne keresni, akik népük kultúráját erősíthetnék? (Sajnos, a pénz fontosabb…) Tehetségkutatás-e az, hogy viszonylag ügyes focistagyerekek kerülnek be a labdarugó akadémiákra, szüleik pénztárcájának segítségével, mikor tucatnyi olyan szegényebb gyerek van, akik mezítláb rohangálnak a grundon, akár Ronaldinho szintű futballtudással, és senki sem figyel fel rájuk. Akkor most az apuka focistagyerekének az álma, vagy az apukának az álma teljesül-e be? Míg a grundi gyerek álma meg valószínűleg nem teljesül be.

A tehetség továbbképzésének fontos része, hogy megítéljék, van-e valamilyen haszna, előnye. Az egész csak öncélú, a nyereségtermelés, a profitálás érdekében történik, vagy szolgálja-e majd egy közösség, vagy akár országa érdekeit. Milyen tehetségeket kell védeni és melyeket kell csírájában elfojtani? Az egyik legfölöslegesebb dolog arról beszélni, hogy mi lett volna ha… De gondoljunk csak bele, hogy hol tarthatna már a világ, ha az sok „jó” tehetség, aki valaha létezett, mind érvényesül, és gondoljuk el, hogy mennyivel jobb lenne a világ (és a lelkiismeretünk), ha az a sok „rossz” tehetség nem érvényesül az idők folyamán. Melyiküknek mi is volt az álma, megvalósult egyáltalán?

Egy tehetséges tudós álma-e, hogy tudományos felfedezésének egy további alkalmazásával, tömegpusztító fegyvert fejlesztenek majd ki, vagy munkásságával egy súlyos betegség gyógymódjára leljenek? Mindkettőtől meggazdagodhat, de sok ember élete így vagy úgy fog függeni tőle.

Vajon egy tehetséges hadvezér álma az, hogy egy jó stratégiával több ezer áldozatot hagyjon maga után a csatatéren, még ha hazája érdekeit szolgálja is?

Egy tehetséges zenész álma lehet a híres zeneszerzők műveinek eljátszása óriási koncerttermekben, vagy lehet egy kis klubban improvizálni a saját (és mások) örömére.

Egy tehetséges író álma lehet, hogy írásait tömegek falják és népszerű legyen, vagy megelégszik azzal, hogy csak egy szűkebb, arra fogékony, hasonló érdeklődéssel rendelkező társaság méltassa, ismerje el őt.

Talán az igazi tehetség az, aki meglátja másokban a tehetséget. Olyanokban, akik nem is gondoltak arra, hogy egyáltalán tehetségesek lehetnek valamiben, tehát még álmuk sincs, a nem is tudott, rejtett tehetségükkel kapcsolatban. Tehát ő az igazi tehetségkutató, vagy inkább tehetség felfedező. És hogyha ezt az újonnan meglelt tehetséget még a szárnyai alá is veszi, menedzseli, gondozza, foglalkozik vele, célirányosan tereli, akkor őt nevezhetjük a legtehetségesebb tehetséggondozónak. Akkor az ő tehetsége álomként valósul meg és az általa felnevelt, újdonsült tehetség álmát is megvalósítja. Így a tehetség kettős célként érvényesül, úgy, hogy mindkét fél jól járt vele, mindkét fél elégedett lehet magával, meglévő és kialakuló álmok teljesültek be.

És mi van azzal, aki egyszer csak rádöbben a „tehetségére”, de nem meri felvállalni, mert tart attól, hogy a környezete hogyan fog viszonyulni hozzá. De vajon kell-e rejtegetnie tehetségét? Véleményem szerint ezt a személyisége és az a közösség fogja meghatározni, amiben mindennapjait tengeti. Mert a mai világ fiatal társaságaiban nehéz ésszel kitűnni, mert más értékrendek (főleg anyagi javak által meghatározott dolgok mutogatása) dominálnak. Egy ilyen „tehetséges” ember álma legfeljebb az lehet, hogy felmerje vállalni önmagát, és tudatosan túllépjen a külsőségeken. Ilyen formában persze a tehetség relatív. Lehetünk egy kicsit jobbak az átlagnál, és már azt is tehetségnek gondoljuk, míg lehetünk nagyon tehetségesek valamiben, de sokak szemében ez nem érték. Álmok születnek, álmok szertefoszlanak.

Így a tehetséges ember álma talán az lehet, hogy adottsága ne csak öncélú legyen, hanem a családjának, szűkebb köreinek, országának és az emberiségnek jólétét, egészségét és örömét szolgálja, úgy, hogy közben méltó elismerésben is részesüljön, és ezt ne kelljen szégyellnie.

Én csak leírtam a gondolataimat mindenféle tehetség nélkül. Ha majd álmom beteljesül, akkor kiderülhet, hogy mégiscsak tehetséges vagyok.