Írta:
Írta:
A Toldy lánycsapata a harmadik helyen végzett a röplabda diákolimpia országos döntőjében!
Április 14-17. között rendezték a versenyengedéllyel nem rendelkező középiskolás röplabdások Diákolimpia® országos döntőjét Debrecenben. A rekordot jelentő 379 nevező csapatból az országos döntőbe a megyei győztesek, azaz összesen 40 fiú és lány csapat kvalifikálta magát. A háromnapos verseny majdnem 500 diák részvételével zajlott a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumában és a Tóth Árpád Gimnáziumban.
A döntőn az MDSZ hulladékmentes sportolásról szóló kampánya, a Sport #Without Waste elnevezésű program is megjelent. Ennek keretében a tanév végéig több Diákolimpia® országos döntőn és megyei versenyen fenntarthatósággal foglalkozó edukációs stand buzdítja a résztvevőket a környezettudatos sportolásra (pl. saját kulacs használatára, a keletkező hulladékok szelektív gyűjtésére).
A fiúknál a Piarista Gimnázium győzött, megelőzve a debreceni Kossuth Lajos, valamint a budakeszi Prohászka Ottokár Gimnázium csapatát.
A lányoknál így alakultak a dobogós helyezések:
A nagy páros I.
Balás Natasa (10. b) ráadásul kiérdemelte a legjobb támadó különdíját!
A csapatnak szeretettel gratulálunk!
A csapat két tagja, Bene Borbála és Csik Nóra (mindketten 12. b) írta az alábbi élménybeszámolót.
A nagy páros II.
Április 14-én, pénteken hajnalban kezdődött kalandos utazásunk Debrecenbe, az országos amatőr diákolimpiai döntőre. A kalandos jelző nem véletlen, ugyanis a 2 nekünk küldött kisbuszból az egyik nem akart elindulni. Egy gyors telefon és egy bebikázás után végre ténylegesen megkezdtük utunkat Debrecen felé, szigorúan teljes toldys felszerelésben.
Az izgalmak tovább folytatódtak, mert első meccsünk, ami rögtön a megérkezésünk után kezdődött volna, más helyszínre lett áttéve, amivel mi csak ott helyben szembesültünk, úgyhogy bemelegítés gyanánt a két iskola közötti sprintelést választottuk. A mi meggyőződésünkkel ellentétben azonban még az ellenfelünk sem a kiírás szerinti volt, így Nyíregyháza helyett Szegeddel mérkőztünk meg. Magabiztos 2:0-ra hoztuk le a meccset, ám ez sem vette el a szegedi lányok lelkesedését, és a későbbiekben egy öltözői diskurzus keretében azt is megbeszéltük, hogy lehet, párunkkal az egyetemen fognak összefutni. Kis pihenés (végzősöknek matek, biosz, töri és társai) után kezdetét vette a második meccs, amit Paks ellen játszottunk, szerencsére szintén 2:0-s végeredménnyel.
A kollégiumi vacsorát követően este 8-ra voltunk hivatalosak a megnyitó ünnepségre, másik 39 csapattal egyetemben (20 fiú-20 lány), ahol az egészen picikéken kívül két profi páros is megmutatta nekünk tánctudását. Készítettünk pár képet, és megnéztük kinek meddig ér fel a sánca férfihálón, majd bevettük a négy fős szobáinkat, amelyekben senkinek sem akadt problémája az alvással.
Boldogan a kupával
Másnap reggel 10-től játszottunk Péccsel, akiket pár elfogyasztott, finom cukrászdai kávé után 2:0-ra vertünk meg. Megettük korai ebédünket, és utána még a kajakómából sem egészen felépülve nyertük meg utolsó csoportmérkőzésünket Baja ellen. A második napi felfedezésink közé tartozik, hogy nemcsak röplabdában vagyunk eredményesek, hanem - mint Lilla bemutatta nekünk - a labdarúgásban is (bravúros pontjáról szerencsére videóbizonyítékunk is van :)). Külön meglepetés volt a hozzánk eljutott hír, miszerint a toldysokkal semelyik másik csapat nem kerülne össze szívesen, félve attól, hogy mi jelentjük majd a vereséget számukra.
Így csoportelsőként továbbjutva kezdődhettek a keresztjátékok. A legjobb nyolc között első ellenfelünk Szombathely volt, akik ellen elsöprő győzelmet arattunk. Ezzel a lendülettel kerültünk a legjobb 4 csapat közé, ami után szerencsére akadt időnk egy kis délutáni pihentetőalvásra is, majd újult erővel, de szívós ellenfelünk hírétől megrettenve (akiket egyébként jól ismertünk edzőmeccsek és kupák mérkőzéseiről) vágtunk bele a melegítésbe. Egy kis csúszás miatt még csapatépítő játékokra is maradt időnk, amik az összhangot biztosították, viszont a félelmünket ez sem tudta elnyomni. Így hát a sarat jól állva, de 2:0-ra kikaptunk a budakeszi lányoktól. Az eredményen sajnos az sem segített, hogy az egyik legfontosabb pillanatban a nyíregyházi bíróink figyelmét ,,elkerülte” egy nekünk járó pont. Ám a meccs így is nagyon szoros eredménnyel zárult, a második szettben csak 2 ponttal bizonyult jobbnak a Prohászka, ők viszont megérdemelten jutottak tovább a döntőbe.
Egy pillanatnyi megrendülés után nekiindult a csapatunk egy felvidító pizzázásra Debrecen belvárosába, ahol már jó hangulatban zártuk le a napunkat.
Eredményhirdetés - az érmek már a nyakban
Elérkezett az utolsó nap, ami nekünk a bronzmeccset jelentette. Békéscsabai ellenfeleinkkel vívtunk meg a 3. helyért, amit három nyert szettel (köztük egy 25:2-es csodaszettel) hoztunk le. Az örömünk felhőtlen és mindent elsöprő, és nemcsak a mienk volt, hanem népes szurkolótáborunké is, akiknek ezúton is köszönjük a bíztatást. Szívet melengető módon a döntős toldys szurkolókat erősítette még a Prohászka lánycsapata is, akik egyébként az első helyezésig meg sem álltak.
Nagy mosollyal az arcunkon ültük végig az eredményhirdetést, majd érmeink kézhez kapása után, nem nagy meglepetésünkre, a legjobb támadó címét a mi csapatunk Balás Natasája vitte el, ami külön büszkeséget jelentett mindenkinek. Az eredményhirdetésen még utoljára eltáncoltuk a már-már rituálissá vált közös táncunkat, és megindultunk a buszok felé. Két okunk is volt az ünneplésre, egyrészt a dobogós helyezésünk, másrészt a csapatunk feladójának nagykorúvá válása. Ezt a kettőt egy üveg pezsgővel koronáztuk meg, amit hogyan máshogyan, hát nyilván a kupából fogyasztottunk el.
Külön szeretnénk megköszönni Takács Tanár Úrnak és Szarvas Tanárnőnek a felkészítést, a helytálló tanácsokat, a lelki támogatást, az állandó kíséretet és jókedvet a kora reggeli óráktól egészen a későiekig. Náluk jobb duót nem is kívánhattunk volna!
A csapatunk fehéren-feketén
