Most először a lány és a fiú toldys csapat szerepelt a döntőben, ráadásul kiválóan.
Balassy Enikő (12. b) beszámolója a lányok eredményeiről
Zsinórban harmadik éve jut be iskolánk lány röplabda csapata a Diákolimpia országos döntőjébe, amelynek idén is Debrecen adott otthont. Ebben az évben 30. alkalommal rendezték meg a „B” kategóriás, versenyengedéllyel nem rendelkező diákok országos döntőjét. A szezon elején több mint 300 csapat és több mint 6500 diák vágott neki a megmérettetésnek, hogy eljusson a döntőbe. Debrecen városa közel 500 diákot látott vendégül ezen a hétvégi tornán, melyet a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumában és a Tóth Árpád Gimnáziumban rendeztek.
Az idei év iskolánk szempontjából sporttörténeti jelentőségű volt, hiszen nem volt még arra példa, hogy egyszerre jutott volna be a lány és fiú csapat is az országos döntőbe.
Április 12-én korán reggel 21 diák (Kürthy Flóra csak szombat reggel csatlakozott csapatunkhoz) 4 kísérő tanár és 1 kísérő szülő indult neki a nagy útnak 3 kisbusszal. Az utazási idő hamar elszaladt. A városba érkezésünket követően a fiúknak nemsokára pályára kellett lépniük, mi pedig kihasználtuk a korai érkezést és a szép időt, a városban sétálgattunk, ebédeltünk és fagyiztunk. A szállás elfoglalása után igyekeztünk a csapatunk számára kijelölt helyszínre, a Tóth Árpád Gimnáziumba, ahol kezdődött a csoportmérkőzésünk.
A verseny lebonyolításáról annyit, hogy a 20 csapatot 4 csoportra osztották szét, így mindenkinek 4 csoportmérkőzése volt. Mi a D csoportba kerültünk Miskolc, Szombathely, Nyíregyháza és Esztergom társaságában. Az első meccsünk péntek délután Miskolc csapata ellen volt, melyen magabiztosan 2:0-ra nyertünk. Takács tanár úr azt mondta, olyan színvonalas volt a játékunk, hogy a mérkőzés után egyből vitték a papírjainkat ellenőrizni, biztos nincs-e valakinek érvényes játékengedélye. Ezen a meccsen kialakult Szarvas tanárnő jóvoltából jelszavunk a „roppancs”, ugyanis kirobban formában indítottuk meg szereplésünket. Még aznap este volt a második meccsünk Szombathely csapata ellen. A 2:0-s győzelem ellenére ez már egy szorosabb mérkőzés volt. Eddigre már az izgalmas mérkőzések miatt nagy csúszás alakult ki a tervezethez képest, így mi is elkéstünk az esti közös megnyitó ünnepségről. Végül megfáradva értünk vissza a szállásunkra, ahol a vacsora után mindenki igyekezett minél hamarabb lefeküdni.
Másnap az első meccsünk 11:00-kor kezdődött, így néhányan városi sétával kezdtük a reggelt. Nyíregyházával volt aznap az első mérkőzésünk. Szoros küzdelemben végül döntő szettben sikerült nyerünk 2:1-re. A mérkőzést nehezítette, hogy a csarnokban a verseny ideje alatt végig nagyon fülledt, párás volt a levegő. Ez minden csapatnak nehézséget okozott. Rövid pihenő után 14:00-kor kezdődött az utolsó csoportmérkőzésünk Esztergom csapata ellen. Szerencsére ezt a meccset is 2:0-ra nyertük. Ezzel a győzelemmel a csoportban első helyen végeztünk és tudtuk, hogy a C csoport második helyezettjével fogunk játszani. Egy gyors ebéd és egy kis pihenő után következett a nap legfontosabb meccse, melyen a tét a legjobb 4 közé jutás volt. Ezt a meccset Vác csapata ellen játszottuk. Nagy csatában, utolsó erőforrásokat mozgatva harcoltunk a győzelemért, még a teljes fiú csapat is eljött szurkolni nekünk. Sajnos ezt a sorsdöntő meccset 1:2-re elvesztettünk döntő szettben, összesítésben 59:61-re. Ezúton is nagyon köszönjük tanárainknak, a lány csapat minden tagjának és a fiúknak a kitartó szurkolást.
Sajnos ezzel a vereséggel eldőlt, hogy az 5-8. helyért tudunk tovább játszani. Szomorkodni sem volt időnk, mert ahogy lejöttünk a pályáról, egyből mondták, hogy 10 perc múlva kezdődik is a következő meccs Sopron ellen. Erre a mérkőzésre úgy álltunk fel, hogy játszunk egy jót, és lesz, ami lesz. Ennek meg is lett az eredménye, felszabadultan játszottunk, és jól éreztük magunkat, nagy mentések, szép, okos pontok születtek ezen a mérkőzésen. Ezzel az eredménnyel biztossá vált, hogy a vasárnapi, utolsó napon az 5-6. helyért fogunk játszani. Amikor vége lett a meccsünknek, azonnal siettünk át a másik helyszínre szurkolni, mert a fiúk sorsdöntő meccset játszottak a Prohászka Gimnázium ellen. Este a szálláson pizza partyt tartottunk, így készültünk az utolsó nap mérkőzéseire.
Vasárnap délelőtt került sor a helyosztók utolsó meccseire. Helyzetünket nehezítette, hogy mi a helyi csapattal vívtuk meg küzdelmünket. Ennek ellenére magabiztosan 2:0-ra hoztuk a meccset. Jó érzés volt, hogy győzelemmel fejeztük be a három napos versenysorozatot, és végül az 5. helyen zártuk ebben az évben a Diákolimpiát.
Az esemény zárásaként délután 14:00-kor került megrendezésre a színvonalas eredményhirdetés. Kicsit szomorúak voltunk, hogy nem sikerült megismételnünk a csodálatos tavalyi szereplésünket, de a jó hangulat, és az, hogy mindkét csapat részt vehetett az idei országos döntőn, szerintem mindannyiunkat kárpótolt. Búcsúzóul még ebédeltünk egyet, és buszainkkal hazafelé vettük az irányt.
Szeretnénk megköszönni tanárinknak -Takács tanár úrnak és Szarvas tanárnőnek- a felkészítést, a biztatást, a lelki támogatást nemcsak a versenyeken, hanem az egész szezonban. Külön köszönet Szarvas tanárnőnek, aki a TDN-en elszenvedett balesete ellenére is vállalta velünk ezt az utat úgy, hogy mankóra volt kényszerülve, és a hosszabb távok megtételére speciális eszközt vett igénybe, a mindenki által csak szekérnek nevezett járgányt. Ez a Diákolimpia már csak ezért is emlékezetes lesz!
Várady-Szabó Zoltán (12. b) írása a fiúk versenyéről
Április 12-én korán reggel indultunk az Országos Amatőr Röplabda Diákolimpia debreceni döntőjére. A feszített tempót muszáj volt tartanunk, ugyanis hivatalosan délben már játszanunk kellett. Ennek szellemében igyekeztünk már az úton ráhangolódni az új környezetre.
Szerencsére időben megérkeztünk, és az ígért időpontban elkezdődött a meccsünk az esztergomi csapat ellen. Az idegen környezetnek köszönhetően a szokottnál több hibát vétettünk, de így is sikerült behúznunk a meccset. Mondanom sem kell, ez megalapozta a harci kedvünket, de a következő ellenfeleinkre várnunk kellett pár órát. A szünetben sem tétlenkedtünk, tüzetesen megvizsgáltuk az ellenfeleink játékát, és természetesen igyekeztük kilesni a hibáikat.
16 órakor a Kőszeg csapata ellen játszottunk, és ismét győztünk, ami feledtette velünk az utazás, és az első összecsapás fáradalmait. Ráadásul a mi meccsünk után sikerült megnéznünk a lányokét is, ahol igyekeztünk hangos szurkolással segíteni őket. Ezek után átbeszéltük a nap hibáit és tanulságait, ami a későbbiekben nagyon sokat segített, ugyanis ezután jött csak az igazi kihívás...
A második napon az első meccsünket korán reggel 8 órakor játszottuk, ezúttal a Baja ellen. A korai kezdést mindkét csapat teljesítményén lehetett érezni, de mi szerencsére jobban bele tudtunk rázódni a meccsbe, és így ezt is 2:0-val zártuk. Az ezután következő órák voltak talán a legmeghatározóbbak a csapatunk számára, ugyanis a csoportmeccseink közül az utolsó, de várhatóan a legkeményebb következett. A kaposváriakkal kellett összemérnünk tudásunkat, akiket sokan jósoltak a csoportunk biztos továbbjutóinak. Ez abszolút ösztönzőleg hatott ránk, és teljes erőbedobással játszottuk végig a meccset. Büszkén kijelenthetjük, hogy elsöprő győzelmet arattunk, és így veretlenül jutottunk tovább a csoportunkból. Talán mondhatjuk, hogy a tornán először játszottunk közel hiba nélkül, de – szerencsére – nem utoljára...
A legjobb 8 között a Székesfehérvárral találkoztunk, akik valószínűleg látták az előző mérkőzésünket, ugyanis nem bírták az erőltetett tempót, amit átmentettünk, így könnyedén nyertünk meg egy újabb meccset.
A legjobb négy közé jutott iskolák mind remek csapatokkal rendelkeztek, így izgatottan vártuk a keresztjáték alakulását. Végül a budakeszi Prohászka lett a kihívónk, akikről tudtuk, hogy rendkívül színvonalas játékot játszanak, ráadásul a fél falu is eljött szurkolni nekik. Az előző meccseink alapján azonban világos volt mindkét csapatnak, hogy nekünk épp annyi keresni valónk van a döntőben, mint nekik. A meccs képe is ezt tükrözte, 2 szett után az állás 1:1 volt, így következett a döntő szett. Folytatódott a parázs játék, de sajnos nem jött össze a győzelem. Bár a csapatunk közös pályafutásunk egyik legjobb meccsét játszotta, ez most csak a másnapi bronzmeccsre volt elég.
A harmadik napon 10:30-kor került sor a meccsre a bronzéremért. A Berzsenyi Gimnázium ellen játszottunk, akiket a budapesti veretlen sorozatunkban már egyszer megvertünk. A csapaton határozottan érezhető volt a fáradtság az előző napi négy meccs után. Sajnos a meccs első felében az ellenfél játszott frissebben, és így 2:0 szettelőnyre tettek szert (a bronzmeccs már három nyert szettig ment). Óriási szerencsénkre befutott a Toldy lány csapata, akiknek a szurkolása hatalmasat dobott a játékunkon. Sikerült visszahoznunk a meccset 2:2-re, így ismételten döntő szett következett. A szett elején sajnos kiépítettek egy kis előnyt, amit a szoros küzdelemben meg is tudtak tartani. A Toldy fiúcsapata végül 4. helyen zárt.
A csapat nevében is szeretném megköszönni Szász András tanár úrnak és Takács Gergely tanár úrnak a sok segítséget. Hol bíztató szavakkal, hol építő kritikával vagy vízzel és szőlőcukorral segítettek végig minket a hétvégi küzdelmeken. A végzős csapattagok nevében pedig a csapat fiatalabb tagjainak köszönöm, hogy ilyen jó sportélménnyel zárjuk a Toldys éveinket és kívánunk nektek jövőre még nagyobb sikert. Hajrá fiúk! Hajrá Toldy!
A csapat tagjai
