Úgy tudom, nemrég nagyon szép eredményeket értél el egy komoly versenyen. Pontosan mi is történt?

Magyar bajnokságban jutottam ki erre az Olimpiai Reménységek Versenyére. Ez egy nemzetközi verseny, tizennyolc év alattiaknak. Huszonhét ország volt. 200 egyesben harmadik lettem, 200 négyesben és 500 párosban nyertünk. Most van egy nagyon jó párom, aki velem egyidős.

Mit gondolsz arról, hogy sokan már most olimpiai reménységnek tartanak?

Nagyon jól esik, pozitív hatással van rám, hogy észreveszik, milyen jól kajakozom. Meg persze plusz löket is.

Hogy csöppentél bele a kajakozásba? Mikor kezdted?

Hat évvel ezelőtt, még általánosban, az egyik barátom lehívott, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk. Aztán ott ragadtam. :-)

Akkor ez nem „családi hagyomány”, amit továbbviszel?

A szüleim is mindketten kajakoztak, de ők nagyon nem akarták, hogy én is ezt csináljam. Mondták, hogy inkább tanuljak. De aztán mégis „lekeveredtem”. Tesóm is kajakozik. Nagyon vicces, amikor lemegyünk versenyre, hogy mindenki kajakozott. Nálunk ez családi dolog.

Számodra mi ennek a sportnak a szépsége?

Nagyon szeretem a társaságot, mondjuk, ez szerintem minden sportban megvan. A csapatszellem, hogy együtt edzünk, együtt járunk táborozni, meg versenyekre. Meg maga a sport is fantasztikus, mármint, hogy csak így suhansz a vízen.

Egy versenyen az utolsó pár méteren mi visz tovább, hogy „ezt a pár métert még meghúzom”?

A szurkolás, nagyon lehet hallani. Belegondolok, hogy már csak ezt kell túlélni, és utána nagyon jó lesz. Plusz energia, hogy meghallod a saját nevedet, hogy nekem szurkolnak. A végén meg együtt örülünk.

Milyen a hangulata egy ilyen rangos kajak-kenu versenynek?

Nagyon jó volt. Most voltak lenn ausztrálok, meg kanadaiak, szóval tényleg a világról mindenhonnan jöttek. Meg beszélgettünk angolul. Mindenki próbálkozott angolul több-kevesebb sikerrel. Amikor még nem versenyzünk, akkor a többiekkel nagyon barátias a viszony. Meg segítettünk egymásnak. Volt egy lány, aki beborult, és mindenki rohant neki segíteni. Egyáltalán nem ellenségeskedünk. Még életemben nem izgultam annyira, mint ezen a versenyen. De nagyon jó érzés volt a magyar válogatott mezében vonulni az eredményhirdetésre. :-)

A kajakozók közül van példaképed?

Nekem egyértelműen a legszimpatikusabb Kovács Kati, természetét és eredményeit tekintve is. Találkoztam már vele, ott edzőtáboroztak, ahol mi. Amikor először megláttam, teljes volt az ámulat, hogy itt vannak. De aztán minden évben oda járunk, szóval megszokássá vált, hogy „velünk van” a felnőtt válogatott. Én meg ifi válogatott vagyok. Versenyeredmények alapján kerültem be. Aki az első háromban volt ezen az Olimpiai Reménységek Versenyén, az bekerült a keretbe.

Te miről mondasz le legnehezebben a versenysport miatt?

A délutáni programokról, hogy csak úgy beülnénk valahová barátokkal. Meg verseny előtt, amikor nagyon rá kell készülni, hogy nem lehet akárhová elmenni. Néha hiányzik a szabadság. A szabadidőmet is nagyon be kell osztanom. Ilyenkor szívesen találkozom a barátaimmal, meg szeretek olvasni, ha nagyon fáradt vagyok.

Kiknek, milyen típusú embereknek ajánlanád a kajakot?

Igazából semmilyen extra adottság nem kell hozzá. Amikor valaki először, mondjuk, kisgyerekként lemegy edzeni, még nincs hatalmas izomzata, az évek során „épül rá”. Pozitívum még, hogy nem kell hozzá nagy csapatszellem, vagy olyan személyiség, mint ami az egyéni sportokhoz feltétlenül szükséges. A kajakban csapatban és egyénileg is lehet versenyezni, és ez nagyon jó. Viszont nagyon jól kell úszni, mert ha esetleg beborulsz, akkor muszáj, mert még a kajakot is ki kell húzni.

Köszönöm szépen!