Írta:
Írta:
2008-ban érettségizett gimnáziumunkban, jogász és politológus.
Döbrentey Dániel 2008-ban érettségizett gimnáziumunkban. A történelem, a művészettörténet és az irodalom iránti érdeklődése folyamatos: kétszer tartott előadást az iskola História Körében (barátjával, Gönczi Gergellyel), 2005-ben a Toldy Akadémia tagja lett, 2007-ben a március 15-i iskolai megemlékezésen Gönczi Gergővel előadást tartott az 1972-es spontán tüntetés történetéről. Emellett hobbifotósként több kiállításon is bemutatkozott (a mellékelt képeket is ő készítette). Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán jogász és politológus diplomát szerzett.
Toldy Akadémia - visszaemlékezés
2005-ben választottak a Toldy Akadémia tagjává. Különös megtiszteltetés volt ez számomra, hiszen az volt az első év [2007], amikor a zsűri értékelése és döntése alapján csak egy előadó nyerhette el az akadémista címet.
Elsősorban Németh György tanár úr motivált a részvételre: ő volt az, aki ismerte fő érdeklődési területeimet: a II. világháború hadtörténete, a totális diktatúrák, valamint az építészet állt ekkoriban figyelmem középpontjában. Közösen megvitatva arra jutottunk, hogy ezen témákat érdemes volna ötvözni, így előadásom témája a totális diktatúrák művészete volt. Megkezdtem a szakirodalom és a képanyag felkutatását: a téma ma már népszerűbb, ismertebb, mint évekkel ezelőtt, akkoriban ugyanis nem volt egyszerű hozzájutni a forrásmunkákhoz. Mielőtt élesben is kiálltam volna, néhány alkalommal otthon is elpróbáltam az előadást, hogy biztosan beleférjek az időkeretbe. Talán ez volt a legnagyobb kihívás, hiszen az ember a végtelenségig tudna beszélni egy hozzá közel álló témáról.
A szigorú időkorlát (mindössze kb. 20 perc) ellenére is igyekeztem teljes körűen felvázolni a nemzetiszocialista és az államszocialista (kommunista) diktatúrák építészetének, szobrászatának és festészetének sajátosságait.
Az előadást érzésem szerint feszült figyelemmel követték. Előadótársaim prezentációja igen magas színvonalú volt; a zsűri bármelyikünk előadását joggal ítélhette volna a legjobbnak. Végül engem választottak a Toldy Akadémia tagjává. Ez a mai napig büszkeséggel tölt el.
Érdeklődési köröm azóta kibővült, és változott is, de ebben a témában a mindmáig szívesen olvasok, kutatok, írok.
Mindenkit, aki érez elég motivációt arra, hogy értő közönség előtt beszéljen kedvenc területéről, csak arra tudom biztatni: jelentkezzen előadónak a Toldy Akadémiára!
Budapesten, 2014. október 22-én
Szimbolika és hatalmi reprezentáció a városépítészetben
Első terjedelmesebb értekezésemet elsősorban a Toldy Akadémián 2006-ban tartott előadásom inspirálta, az ott előadottak ösztönöztek a téma továbbgondolására, az ELTE ÁJK Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszék oktatóinak tanácsai mellett. A tanulmány írásakor és azt követően is ezen tanszék demonstrátora és TDK-titkára voltam.
Komplex megközelítésben vizsgáltam az egyes európai (illetve az európai kultúrkörbe tartozó) uralkodók, politikai rendszerek, egyházak, városi közösségek építészeten keresztül kifejtett legitimációs törekvéseit, valamint a jogi környezet építészetre gyakorolt hatását: felhasználtam a történelem- és a jogtudomány, a szociológia, valamint a pszichológia eredményeit, annak érdekében, hogy a középkortól a legújabb korig felvázoljam a szimbolikus-hatalmi építészet fejlődési ívét.
A Budapest-ellenesség a magyar politikai diskurzusban
Írásom egy viszonylag ismert, ám a kutatók által eddig meglehetősen elhanyagolt témát jár körül. A hétköznapokban megjelenő főváros-ellenességre sokan tudnának konkrét példákat mondani, ám azt kevesen tudják, hogy a Budapest-vidék ellentét a mai napig a magyar politikában résztvevő csoportok szembenállásának egyik fő mozgatórugója. A magyar társadalom három fő törésvonalának egyikéről beszélünk, melynek megszüntetése nem érdeke egyetlen politikai erőnek sem.
Számos rendkívül érdekes kérdés tehető fel: a hétköznapi vagy a politikai Budapest-ellenesség jelent meg előbb? Létezik-e más országokban főváros-ellenesség? Milyen – a mindennapokban is érzékelhető – romboló hatással bír e jelenség? A téma jobb megértéséhez szintén több tudományterület nyújt segítséget, a napi sajtó és a közösségi oldalak, blogok figyelése mellett.
Távlati célom az elemzés párjának elkészítése, A vidék-ellenesség a magyar politikai diskurzusban címmel.
A veszélyes üzemi felelősség a gépjárművekkel okozott károk tükrében
A jogi karon írt szakdolgozatom a kártérítési, biztosítási jog egyik fő területét járja körül. A tanulmány fő célja a legfontosabb szakirodalmi művek és az irányadó bírói gyakorlat elemzése, emellett kísérletet tettem néhány vitás kérdés rendezésére is.
A régi és az új Polgári Törvénykönyv, valamint a főbb bírósági döntések értelmezése rámutat arra, hogy az ún. objektív felelősségi tényállás hosszú történelmi fejlődésen ment keresztül, ahol a jogalkalmazók jogértelmezése kiemelkedő jogfejlesztő hatással bírt, és e fejlődés talán a mai napig nem zárult le.
Maga a tényállás a gőzmozdony megjelenésének hatására jött létre. Ezen az alapon nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben megjelenő újabb gépek, járművek, eljárások – amelyeket ma még talán elképzelni sem tudunk – újabb kártérítései jogi tényállásokat hívhatnak életre. Vagy a jogfejlődés éppen elért arra a pontra, ahol a jövőbeli viták rendezhetők lesz a ma is ismert tényállások alapulvételével?
