Az iskolánkra két sportág a legjellemzőbb; a röplabda és a kosárlabda. Ez nem mindig volt így, régebben a floorball és a foci is nagyon népszerű volt, de most a diákság inkább ezért a két sportágért lelkesedik. Ezek közül is inkább a röplabdáért. Ez az átalakulás rendkívül jól látszik. Emlékszem, mikor elsős voltam, csak heti egyszer volt „röplabda szakkör”, és – mivel kevesen jártunk- a tornacsarnok másik felén kosáredzés volt. Most heti négyszer van délutáni röpi, a csarnok mindkét pályáját használva, és - az elsősöktől kezdve a már elballagott, de visszajáró végzősökig - mindenki jön, aki szereti ezt a sportot, vagy csak mozogni van kedve.

A diákok lelkesedése valószínűleg átragadhatott a tanárokra is. Ezt mutatja, hogy tavaly már összeállt egy lány röplabda csapat, és indult a Budapesti Diákolimpián. Az idei tanévben meg már egy lány és egy fiú csapat is nevezett a bajnokságra. (Azóta már országos bajnokok is voltunk, mondhatni, a fejlődés szédületes. - szerk. megj.)

Az iskola diákságának a hozzáállása is megváltozott, hiszen míg a tavalyi meccsekre csak páran jöttek el szurkolni, idén már szinte mindig tele volt az egész karzat, és hangosan szólt a szurkolás.

Ami biztos, mostanában gyakrabban hangzik el a „Jössz ma röpire?”-kérdés, mint az ez előtti években bármikor. És hála ezeknek a foglalkozásoknak, nem csak osztályokon vagy évfolyamokon belül jönnek létre barátságok, és születnek meg vicces emlékek.